Várj már egy kicsit Leon!- ám amikor hátra fordult, megrökönyödött.- Te?
- Sora kérlek beszélnünk kell!- mondta szinte kétségbeesve.- Kérlek!
- Figyelek... Sophie!- ült le Sora, ám vonásai rezdületlenek maradtak.
- Sora... én szeretnék... bocsánatot kérni!- mondta a lány lehajtott fejjel.- Undorító volt, amit mondtam, holott úgy szeretlek, mint a nővéremet. Ezalatt a fél év alatt olyanná váltál nekem, mint senki más.
- Az időt nem lehet visszaforgatni.- mondta közönbösen.- Ne is próbálkozz vele kislány! Akkor sok olyan dolgot nem tennénk meg, ami a hasznunkra válna. Elvakított a szerelem. Vagyis ez nem is szerelem volt. Inkább meg akartad mutatni, hogy te egyedül is képes vagy döntéseket hozni. A bátyád nélkül. De ne feledd, ha Leon nem lenne, akkor te sem lennél itt!
- Igen tudom. Leon mindig segített.- suttogta Sophie.- És te is. Én mégis a lehető leggusztustalanabb módon válaszoltam a seítségre. De ma bebizonyítottad, Aldennek,a világnak, és mindenkinek, hogy a Jéghercegnő megszűnt létezni, helyébe a Démon hercegnő lépett, aki örök életű lesz.
- Ez nem volt rossz Sophie.- mondta Sora hidegen, majd elmosolyodott.- Le sem tagadhatnád, hogy Leon a testvéred. Gyere ide!- nyújtotta felé a kezét, majd átölelte.- Legközelebb halgass rám! Én nem haragszok. Kissé hasonlítottál rám.
- Köszönöm.- nevetett fel Sophie.- És mi volt az utolsó ugrás neve? Mert az eszméletlen volt.- indultak kifelé.
- Igen szerintem is.- nevetett Sora.- A neve: Vágy álom. Találó.
- Sora!- lépett eléjük Renée.- Beszélhetünk? Négyszemközt.
- Igen. Sophie mindjárt megyek.- majd visszaindult az öltözőbe Renéevel a nyomában.- Mond, mit szeretnél? De gyorsan, mert nem érek rá.
- Határozott és merész vagy.- mondta Renée háttal Sorának.- Mond szereted Leont?
- Mégis milyen kérdés ez?- kérdezte Sora felháborodva.- Erről akartál velem beszélni? Talán szeretnéd visszakapni? Drágám garantálom, hogy nem lesz túl egyszerű.
- Csillapodj le!- mondta nyugodtan Renée.- Vadmacska. Mostmár tudom mit szeret benned a nagy Leon Oswald. A Francia isten. Így szokták emlegetni. Isteni az ágyban. És mindig olyan nőket választott magának, aki felér hozzá, ha csak egy kicsit is.- mosolyodott el gúnyosan.- Soha nem kereste a prostik társaságát. Soha nem közösült olyan nővel, aki kétes erkölcsű volt. Megnyugtat, ugye? És tudom, hogy isteni az ágyban. És gondolom, ha ilyen érzéseket táplál irántad, te sem vagy utolsó. Sőt, jobb mint eddig bárki más.- majd elgondolkodva végmérte a lányt.- Gyönörű vagy, egy igazi szirén, intellingens, kívánatos, makacs, bátor, titokzatos, merész, nőies, érzéki. Nem utolsó tulajdonságok. Ráadásul úgy csillogsz, és olyan dolgokra vagy képes, mint senki. Csak ketten vagytok.- majd gonoszan elmosolyodott.- Mond csak Démon hercegnő, szeretkeztél már nővel?- majd látva Sora kikerekedő szemeit, felnevetett.- Látom nem. Akkor elmondom milyen. Csakis egy nő tudja, hogy mire van szüksége egy másiknak. Hogy hol érintse. Gyengéd, de tud erőszakos és szenvedélyes lenni. Puha, lágy mozdulatai vannak, és nem kér olyan árat, mint egy férfi. Nem tud fájdalmat okozni. Mélyebben szeret. És bár tudom, hogy Leon szinte kiolvassa a szemeidből a kívánságaidat, de egy másik nő sokkal inkább tudja, mire van szükséged.
- Köszönöm Renée a biológia órát, de mostmár mennem kell.- majd ki akart menni az ajtón, ám a másik becsapta.- Megőrültél? Kis híján elvitte a kezemet. Mond mi bajod?
- Hát még mindig nem érted Sora Naegino?- ordított fel.- Kívánlak. Úgy kívánlak, mint eddig soha senkit.
- Azt hiszem, beszedtél valamit.- hátrált Sora megrökönyödve, majd leült a székre.- Ez nem igaz. Ugye nem?
- Nem tudom mitől. Nem tudom hogyan, vagy miért.- mondta Renée elfordulva.- Megigézett a szépséged. Ilyen szépet még nem láttam. A tested tökéletessége. A jellemed. Valóban démoni. Azt akarom, hogy az enyém légy, és én mindig megkapom, amit akarok.- majd Sora felé indult.- Az enyém leszel.
- Elég!- kevert le a lánynak egy pofont Sora.- Normális vagy? Azt mondod, hogy feküdjek le veled? Szerencsétlen, én nem vagyok olyan. Én a férfiakhoz vonzódom, azok közzül is egyet szeretek. Szóval több kapcsolatnak nincs helye.
- Nem hagyom, hogy ezt a tökéletes szépséget egy férfi mellett pazarold el.- indult el újra.
- Az istenért, mi bajod a férfiakkal?- kerülte meg Sora az asztalt.- Szeretem Leont, és nem fogok egy nővel szeretkezni. Még akkor sem tenném, ha nem lennék szerelmes, de könyörgöm Renée. Ilyet nem kérhetsz tőlem.- majd körözni kezdtek az asztal körül.
- Az enyém leszel!- ugrott fel az asztalra.- Itt és most. És utána mindig, ha megkóstoltad egy nő gyengédségét, és szerelmét.
- Jézus isten. Te nem vagy normális.- kiáltott fel Sora.- Légy olyan kedves, és engedj ki! Nem akarlak bántani, márpedig megteszem, mert te is ugyan olyan nő vagy, mint én. Felejts el!

Sora hátrálni kezdett, de Renée vad vággyal a szemében közeledett hozzá. Sora nem félt tőle, hisz egyenlő felekként kűzdhettek, de nem tudta elhinni, amit hallott. Nem lehett ez a nő meleg, amikor már egy hónapja Leon után koslatott. Ó micsoda egy dög. Szóval nem is Leon kellett neki? "- Te szemét kígyó. Szóval engem akarsz?- gondolta Sora mérgesen.- Hát nesze." Majd minden törhetőt elkezdett a nő felé dobálni. Renée döbbenten tért ki az újabb- és újabb súlyos váza elől. Ám Sora hirtelen kifogyott a törékeny dolgokból. Renée ezt kihasználva, odaugrott hozzá, majd lefogta. Vad erőszakkal csókolni kezdte a teljesen ledermedt lányt, aki mozdulni sem tudott a döbbenettől és az undortól. Hirtelen meglátott egy kupát az egyik polcon. Egyik kezét kinyújtotta érte, és elérte. Ám az őt erőszakosan csókoló lány lefogta a kezét, azt hitte, hogy élvezetében nyújtózkodik. Kinyílt az öltöző ajtaja, és belépett rajta Leon, Layla, Yuri és az elmaradhatatlan csapat. Renée arra nézett, és lazított a szorításon. Sora pedig a súlyos, öntött kupával fejbe vágta. A lány eszméletlenül terült el a padlón. Leonnak először kikerekedtek a szemei, majd elismerően bólintott. Sora letette a kupát, majd leült a székre, és undorral vegyes szánalommal nézett a földön fekvő, egyáltalán nem csúnya nőre.

- Jó. Hozzon nekem valaki egy konyakot!- mondta Sora teljesen nyugodtan.- Ki kell öblítenem a számat. Ugyanis szerintem Leon nem díjazná, ha az egyik volt szeretője nyálával csókolnám meg.- mindenki felnevetett, csak Leon vágott durcás képet.- Kalos kérlek küld el a hölgyet majd olyan helyre, ahová biztos nem megyek. Például Izlandra.- vette át mosolyogva a konyakot.- Ezt nem hiszem el. Egy nő akart megerőszakolni.- ivott egyet az erős italból.
- Látod cica.- lépett oda Leon.- Én mondtam, hogy kívánatos vagy. Még egy nőnek is.
- Igen Sora.- lépett oda Anna.- Én is mindjárt leteperlek.
- Hát akkor én.- lépett Sora mellé Yuri.
- Hé! Férfiakról nem volt szó.- mondta Leon morcosan.- De nőknek sem engedem át.
- Ez borzalom. Ha ez kiderül lőttek nekem.- morgott Sora, majd az ébredező Renéere nézett.- Na hercegnő, tisztában vagy a következményekkel?
- Mi?- nyögött fel.- Sora!- majd a lánynak akart esni, de Leon lefogta.- Engedj el! Tudom, hogy te is érzed azt a felemésztő vágyat, mint én. Miért nem hagyod, hogy boldog legyen?- kiabált.- Te nem tudod neki azt nyújtani, mint én. Te nem tudsz olyan lágy lenni, mint egy nő. Ezt a szépséget nem lehet a Te kezedre bízni, Démon herceg.
- Pofa be, szivi!- öntötte a pohár konyakot a vergődő lány arcába Sora.- Ezt a szépséget igenis rá fogjuk bízni a Démon hercegre. Te pedig azt ajánlom, messzire kerülj tőlem. Mert nem állok jót magamért. Kalos! A kisasszony Normandiába megy. Ott van egy híres színpad, és biztos, hogy nem fogok ott megfordulni. Alex, kivinnéd?
- Persze szépség.- mosolygott rá a lányra, mire Leon mély levegőt vett.

Sora felállt, majd mosolyogva karolt bele Leonba. Kifelé vitte a kissé dühös férfit, majd intett a többieknek. Már a limuzinban ültek és haza felé tartottak. Leon éppen Sophienak mesélte el, hogy mi történt Sorával, míg a lány egy- egy résznél érdeklődve felvonta a szemöldökét. Az autót Sophie hangos kacagása töltötte be. Sora az ablak felé fordult. Sophie nevetése, és Leon hangja elmosódott a fülében A kinti fény mindent betöltött. A nap ragyogóan sütött, és már korán reggel forróság volt. Ám Sora nem volt fáradt. Nem érezte a nap melegét. Megborzongott a hűvös autóban. Hirtelen azt vette észre, hogy Leon mellé ül, és átkarolja. Azt hihette, hogy fázott. Valami történni fog. Érezte. Az éjjel rossz érzése volt, de a műsorral együtt ezt is elfelejtette. Nem Renée volt, hisz nem ártott neki a lány. Lehunyta a szemeit. Mégis csak fáradt volt. Micsoda élvezet. Az előadás jobban sikerült, mint azt bárki is gondolta volna. Mégis olyan érzése volt, hogy a forrófejűsége és a büszkesége miatt el fog veszíteni valamit... vagy valakit. Ismerte már magát. Ha megbántják, vagy megsértik nem hallgat senkire. Nem hallgat sem az eszére, sem a szívére. Olyankor elködíti az agyát valami. Ha viszont fájdalma van, akkor képes a végletekig kitartani mások körében. Megtartja a közönbös, hideg látszatot. És amikor egyedül van csak akkor tombol. Igen. Ez volt a Jéghercegnő. De milyen a Démon hercegnő? Őt még nem ismeri, hisz még nem olyan régen született meg. Talán ő mindent máshogy vesz. Egy Démon fájdalmát csakis ő tudja hordozni. Egy Angyal, vagy egy közönséges ember meghalna a súlya alatt. Sora próbálta kiverni ezeket a gondolatokat a fejéből. A Démon, az marad akivé változott. Helyét nem adhatja át egy nála csekélyebb személynek. A Jéghercegnő meghalt végleg, ma este. Lassan haza érkeztek. Sora felment a szobájába, ahová Leon követte. A lány úgy, ahogy volt ruhástól beleesett az ágyba. Leon mosolyogva figyelte, hogy szerelme néhány pillanat után már békésen alszik. Meghagyta a cselédeknek, hogy ne zavarja őket senki, legalább estig. Lassan befeküdt partnernője mellé, majd átkarolta a szirént, és mély álomba merült ő is.
Sora, álmában újra- és újra végre hajtotta a manővert. Csodálatos volt minden egyes alkalommal. Még egy manővert akart megtanulni. És az a Legendás manőver volt. És még jó pár, amit csakis a megfelelő partnerrel lehet véghez vinni, a megfelelő artistának. Hirtelen Fantom hangját hallotta. "- Lát engem Sora. Leon már megtalálta az álmát.- suttogta.- Lássuk, milyen erős a Démon, akivé Ő változtatott. Ki fogod bírni azt a fájdalmat, amitől akárki meghalna? Kibirod majd néküle?- majd a hang végleg elhallgatott." Sora hirtelen felült. Fantom szavai csengtek a fülében. Leon megtalálta az álmát. És látja Fantomot. Ez jó volt, ám annak egyáltalán nem örült, hogy tesztelni akarják, mennyire erős a Démon hercegnő. Hozzá akart bújni Leonhoz, ám a férfinek semmi nyoma nem volt. Döbbenten nyitotta ki a szemeit. Bent és már odakint is sötét volt. A csillagok és a hold a felhők homályába burkolózott. Mintha ők is éreznék, hogy most valami rossz fog következni. Az éjszaka szokatlanul csöndes és sötét volt. Sora odaállt az egészfalas ablakhoz, és csak nézte a kopár, éjfekete égboltot. Mi fog történni? Remegett. Nem fázott, vagy félt, mégis remegett. Szörnyű érzések cikáztak végig a testén. Gesztenye színű szeméből egy könnycsepp csordult ki. Ez az egy fájdalmasabb sebet égetett a szívébe, mint talán az összes többi. Pedig azt sem tudta, miért van. Letörölve az így is halálra ítélt gyémánt cseppet, kifelé indult, hogy megkersse Leont. Egy Démon könnyei fájdalmasabbak, mint akárki másé, s a fájdalom pusztító is lehet. Egy Démon soha nem sírhat!
Lent égtek a lámpák, ami könnyed, családias hangulatot adott a villának. Sora lefelé menet Sophieval futott össze. A lány láthatólag teljesen rendben volt, mintha nem is érte volna szerelmi csalódás. Ragyogott. És az a boldog mosoly terült el az arcán, mint mindig. Meleg ezüst szemei csillogtak. Sora irigyelte őt azért, amiért ilyen friss. Ő pedig úgy érezte magát, mint egy kimosott, kicentrifugázott rongy.

- Szép. Csak én érzem magam borzalmasan, vagy úgy is nézek ki?- kérdezte Sora meggyötört hangon a lánytól.
- Ne aggódj Sora!- nevetett fel Sophie.- Csodálatosan nézel ki, mint mindig.
- Remek. Akkor Leon elé állhatok.- mosolyogott a lány.- Hol van?
- A nappaliban.- mondta Sophie, majd felfelé indult.- Vendége van.
- Ki?- nézett utána Sora.
- Robert Valdez.- hangzott a felelet.

Folytatása következik...