A Kaleido színpadnál mindenki az új előadásra készült. A szereplők, már nagyban gyakoroltak. Az egész társulat lázban égett. Cathy és Mia pedig a hajukat tépték idegességükben. Ketten voltak, de nem tudtak 30 fele szaladni, ezért egyszerre csak egy valaki edzett. Természetesen a legjobban Sora és Leon haladt. Layla és Yuri még vétett pár helyen, de azok nem voltak súlyosak. Jelenleg is Sora jelenetét próbálták. A lánynak el kellett játszania a bűnös csábítót. Fantasztikusan ment neki. Mia és Cathy csak ámultak. Sora egy kötélen állt, és körülötte kb. 10 férfi és 3- 4 lány.

- Rendben Sora. A tekinteted legyen hívogató, de sugallja azt, hogy veszélyes vagy!- kiabált Cathy.- Igen, ez az. Hívd magadhoz! Ne feledd, te maga vagy a gonosz, és tudod, hogy mid van.
- Szerintem ez tökéletes lesz.- szólalt meg Mia, miközben a fent ugráló lányt nézte.- Nem is tudtam, hogy Sora képes erre.
- Már miért ne lenne?- mosolygott rá Cathy.- Láthatod.

Sora szaltózott, majd a kezére érkezett és egy elegáns mozdulattal talpra állt. A lány egy bordó, hosszú nadrágot, és egy fehér pólót viselt, amit feltűrt. A férfiak szinte megbabonázva követték minden kérését, mozdulatát. Sora magára terített egy fekete köppenyt, aminek a csukjája teljesen eltakarta az arcát, csupán sejteni lehetett. A terembe belépett Layla és Yuri. Odaálltak a két rendező mellé, és együtt figyelték, ahogy Sora leugrott a tranbulinra, majd onnan fel. Egy kecses pózt felvéve egyre magasabbra szárnyallt. Amikor elérte a kellő pontot, a köppeny lehullott róla. Mindenki megbabonázva nézte. Sora az angyalpózt felvéve zuhanni kezdett, majd leérkezett a kötélre. Mutatványozni kezdett, majd egy férfi ugrott oda hozzá. A lány nagyon közel hajolt a férfihoz, szinte súrolta az ajkát, majd egy egyszerű mozdulattal ellökte magától, és a férfi lezuhant. Természetesen a hálóba. Aztán Sora szaltózott egyet, és visszalépett a kötélre. Egy másik férfira nézett, akit bűnre csábító mosollyal hívogatott magához. Ujjával segítette a mondani valóját, mire a férfi azonnal odaszökkent. Sora egy kicsit kérette magát, miközben mutatványozott. Maga volt a gonosz. Majd leérkezett és megvárta amíg a férfi odamegy. Egy érzéki mozdulattal hátra hajolt, majd felegyenesedett. Mikor a férfi odaért odahjolt hozzá, majd egy lelökte. Layla tekintete odalent elkerekedett, miközben barátnőjét nézte. A lány maga volt a megtestesült álom, és gonoszság. Maga a csábítás, aki élvezte, hogy egyik férfit a másik után válthatja. Lassan elmosolyodott. Sora felugrott a levegőbe, hátra fordult, majd a kezére érkezett és onnan talpra állt. Egyik kezét lágyan a csípőjére helyezte, a másikat a magasba nyújtotta, miközben ő is felnézett. Legalább hat férfi mutatványozott fölötte. Taps hangja törte meg a zenét. Sora lenézett és elmosolyodott. Laylának láthatóan nagyon tetszett a mutatvány. A többiek egy kis fázis késéssel, de csatlakoztak. Nem soká belépett Leon, és mosolyogva nézte a hálóba ugró partnerét, aki a leérkezést követően hozzá szaladt, majd a nyakába ugrott.

- Úgy látom nekem azért többet adsz, mint azoknak a szegényeknek, akiket megöltél.- nevetett fel.
- Igen. Különben is te leszel a szeretőm, nem?- nézett rá huncut mosollyal.
- Sora!- kiabált Cathy.- Vissza a kötélre.
- Cathy! Úgy gondolom, hogy mára elég volt.- szólalt meg Leon morcosan.- A kisasszony most velem jön, és ebben még te sem akadályozol meg. Próbáljatok Layláékkal, mert Sorát elviszem. Értve vagyok?
- Igen.- nyelt egyet Mia.
- Mi az, hogy csak úgy elviszed a próbájáról?- kelt ki magából Cathy.- Ki vagy te, hogy félbeszakítod az edzést? Jó a nagy sztár, a világ egyik legjobb artistája, a Kaleido színpad egyik sztárja, a sztárpáros tagja, egy nőcsábász, egy isteni pasi, egy őrjítő szerető. De hol érdekel ez engem?- kérdezte egy szsuszra.
- Kalos kéri, hogy menjünk fel.- mondta Leon teljesen nyugodtan, miközben megeresztett egy lehengerlő mosolyt.
- Igyekezz!- mondta Cathy, majd visszasétált a helyére.
- Hű, ezt nem gondoltam volna rólad, Leon Oswald.- nevetett Sora, amikor már a folyasókon haladtak.
- Na. Ha nem mondom, akkor holnapig sem engedett volna el.- mosolygott a férfi.- Ám az a felsorolás kissé növelte az önbizalmamat.
- Az amúgy sem kicsi önbizalmadat.- jegyezte meg Sora csípősen, amikor a férfi kinyitotta neki az ajtót.- Mit szeretnél Kalos?- ült le.
- Sora Naegino! Te edzésen voltál?- kérdezte Kalos összevont szemöldökkel.
- Az isten szerelmére mégis szerinted hol lettem volna?- kérdezte türelmetlenül a lány.- Cathy egy percre sem engedett el. Még Leonnal is összevesztek. Most is csak kevés idő kaptam, szüval mond, mert ha nem megyek vissza hamarosan megöl engem. És akkor lőttek a főszereplődnek.
- Nos Sora, azért hívtalak, mert ki kell találnunk valamit, hogy Duarde eltűnjön a Kaleido színpadtól.- lépett be Sergio Hamilton, Laylával és Yurival.- Ezt csak úgy tudjuk megoldani, ha egy valaki veszi meg az egész Kaleido társulatot. Már csak az a kérdés, hogy ki és mivel vegyük rá Duardet, hogy adja el a részvényeit, mert akkor nem tudja tovább segíteni Aldent sem.
- Én tudom a megoldást.- lépett be Kenneth úr.- Miss Naegino azt mondja, hogy megszünteti és tönkre teszi az összes vállakozását, ugyanis a kisasszonynak megvan minden hatalma hozzá. Kénytelen lesz eleget tenni a kisasszony kívánságának, s lemondani a részvényeiről, ha nem akar teljesen csődbe menni. Abban a pillanatban megszűnik Alden Garcia hatalmas támogatása. S mivel erőszakoskodott veled, azon nyomban el kell hagynia a társulatot. Ezzel együtt felbomlik az a szerződés is, miszerint a partnered.- vázolta a tervet az öreg.
- Remek Kenneth úr.- mosolyodott el Kalos.- Akkor már csak az a kérdés, hogy ki vegye meg a teljes társulatot. Valaki olyan, akiben bízunk. Aki szereti a színpadot.- majd Sorára és Leonra nézett, de mind a ketten megrázták a fejüket.
- A színpad az én álmom.- magyarázta Sora.- Nem vehetem meg, hisz kűzdöttem érte. Én a szereplője vagyok, nem pedig a tulajdonosa. Viszont Kenneth úr... Mindig támogatott engem, és Leont is. Meg Laylát és Yurit. Olyan, mintha a nagyapám lenne. Az ő unszolására csatlakoztam, s szintén az ő szavára versenyeztem újra és újra. Én azt szeretném, ha ön venné meg.

Kenneth erre csak bólintott, mire az összes jelen lévő elmosolyodott. Két nap múlva már minden rendben volt. Layla apja segített elintézni a formaságokat, Sora pedig mindent úgy tett, ahogy azt mondták neki. Már csak egy valami volt hátra; mégpedig, hogy közöljék Aldennel, hogy haladéktanalnul hagyja el a Kaleido színpadot, ha nem akar Los Angelesből, s az államból is távozni. A szörnyű sors úgy hozta, hogy Sorának kelljen megmondani neki, ugyanis a férfi betévedt az egyik edzésre. Sora- mint mostanában mindig- egy fehér toppot viselt, ami csak a melleit takarta, valamint egy rövid, kék sortot, hogy a két rendező jobban láthassa a mozgását. Sora, amint észre vette, hogy Alden belép, a hálóba ugrott, majd a férfi elé ment. Alden gúnyosan elmosolyodott, jelezve, hogy nagyon tetszik neki, amit lát.

- Ilyen szépen fogadni... ki hitte volna, Miss Sora.- mondta negédesen.- Mit szeretnél szépségem?
- Először is, hogy undorító vagy.- mondta hasonló hangnemben.- Másodszor, hogy haladéktalanul hagyd el a Kaleido színpadot, vagy gondoskodni fogok róla, hogy Los Angelest, sőt még az államot is el kelljen hagynod. Hogy soha többé nem kapj munkát egyetlen színpadnál se.
- Valamit elfelejtesz baby.- kezdte nyugodtan, majd ordítani kezdett és megragadta Sorát.- A partnerem vagy!
- Azonnal engedd el Garcia!- hallatszott egy dühös hang az ajtó felől.
- Nocsak Killien.- nézett arra.- Még mindig elszántan védelmezed a kishúgodat? Nem akarsz még ezzel felhagyni? Én nem fogom bántani. Inkább attól a cirkuszi majomtól kellene védened.
- Ha Leonra gondolsz, akkor nem.- mondta dühösen Yuri, miközben közelebb ment.- Leonra bíznám még az életemet is. Rád viszont még a patkányomat se, Garcia. Itt a különbség. Most pedig ereszd el Sorát!
- És ha nem?- majd meglökve a lányt előhúzott egy pisztolyt.
- Sora menj a hátam mögé!- utasított higgadtan Yuri.- Milyen csúnya játéka van a kisfiúnak.- mondta gúnyosan.

Alden Sorára fogta a fegyvert, ám ő nem mozdult Yuri elől. Sora méregettea férfit, ám az csak egy torz vigyorral a képén nézett rájuk, és kibisztosította a fegyvert. Sora hirtelen mozdult, majd a következő pillanatban éles dördülés és egy fájdalmas ordítás visszhangzott a teremben. A színpad összes tagja rémülten rohant be, de már csak a kifelé rohanó Aldent, és a földön térdelő Sorát és Yurit látták. Leon felkészülve a legrosszabbra szaladt oda a párjához, ám szerelmének nem esett semmi baja. A lövés Yurit találta el, de neki is csak a karját súrolta. Kalos higgadtan osztogatta a parancsokat, majd hívta a mentőt. Amikor Yurit elvitték Sora remegve esett Leon karjaiba. Soha nem gondolta, hogy még egyszer át kell élnie ezt. Leon szorosan tartotta kedvesét, miközben az ő gyomra is remegett. Amikor meghallotta a pisztolyt, biztos volt benne, hogy Sorának valami baja esett. Isteni szerencse volt, hogy Yuri időben jött, s az még nagyobb, hogy neki sem lett komoly baja. Percekig álltak így, mire végre el tudták engedni egymást. Hirtelen az edzőterem ajtaja kivágódott és Sophie rontott be rajta. A szemei szikrát szórtak.

- Sora!- trappolt dühösen a lány elé.- Mi a fene történt már megint?
- A drága Alden meg akart ölni, és eltalálta Yurit.- válaszolt Sora gúnyosan.- Hiszel már nekem?
- Lehetetlen.- suttogta Sophie.
- Igen? Akkor ezt mivel magayarázod?- mutatott a ruháján lévő vérre.- Sophie ne légy már ostoba! Ez az ember egy állat. Csoda ha nem erőszakolt meg.
- Sora...- mondta halkan a lány.- Ne haragudj! Igazad volt.
- Kissé sokáig tartott.- mondta keményen, majd kiment a teremből.
- Leon... én.- fordult a testvéréhez.
- Semmi baj.- mosolygott elnézően, miközben átölelte.- Túlságosan naiv vagy hugi. Viszont, amit Sora fejéhez vágtál, az gusztustalan volt, és tudnod kell, ha ő nem kever le neked egy pofont, akkor én teszem meg. Nagyon undorító volt. És pont tőled nem vártam volna.
- Igen, tudom.- suttogta.- És sajnálom. Szerinted meg tud nekem bocsátani?
- Nem tudom.- sóhajtott Leon.- Minden esetre most a kórházban van Yurinál. Gondolom. Egy kicsit hagyd!

Sophie bólintott, majd még közelebb bújt testvéréhez. Sajnálta azt, amit Sorának mondott, és tudta, nem volt igaza. A lány eddig csak segített neki, ám ő nem hitte el, amit mondott. Csúnyán megbánthatta, ráadásul a legérzékenyebb pontjánál. De elhatározta; jóvá fogja tenni.
Leon nagyon aggódott a lányért. Nem hitte, hogy nyomtalanul megmaradt benne ez az esemény, azt meg végképp nem, hogy nem íjedt meg. Mégis... emelt fejjel, nyugodtan, és töretlenül távozott. A tökéletes Démon. Leonban hirtelen a diadal édes íze támadt fel. Sikerült neki. Sikerült a Jéghercegnőt elpusztítani, és előhívni a Démon hercegnőt. Ezt az érzést soha, de soha nem tudja majd elvenni tőle senki... akármi is történjék.
Gyorsan telt az egy hónap. A próbák és edzések gond nélkül folytak. Mindenkit ösztönzött, hogy Sora és Leon is újra szerepel. Az ugrások és manőverek lassan tökéletessé váltak. A legszebb mégis az az ugrás volt, amikor Daniel herceg álmában megjelenik Julieta. Mia erre volt a legbüszkébb, s nem akarta, hogy addig akárki is lássa, amíg nem érkezik el a premier napja. Már csak egy nap volt hátra. Sora otthon ült, mivel azt mondták neki, hogy már nem kell többet próbálnia és pihejen. Épp az egyik újságot olvasgatta, ami a holnapi premierről szólt. Csak jót írtak, és láthatólag már nagyon várták az előadást. Az egész város tele volt plakátozva a szereplők képeivel, a műsorfüzet pedig mesés lett Cathy szerint. A világon minden újság az artista herceg, és hercegnő tökéletes alakításáról írt. Még nem is látták a darabot, máris ennyire jókat írnak. " A Csábító démon és a Démon hercegnő közös darabja." Sora felnevetett. Lágy hangját a csengő szakította félbe. Letette az újságot, majd várta, hogy Carmen bevezesse a vendéget. Arra számított, hogy Layla jönt, hogy együtt töltsék az utolsó napot, mivel Yuri és Leon is ezt tette, ám csalódnia kellett. Leticia lépett be, egy fekete toppban, aminek dekoltázsából éppen csak nem volt kint a plasztikázott melle, és egy fekete mini szoknyában, amire Sora inkább azt monda, hogy extra mini. Ám ami még furcsább volt, hogy mellette egy őszhajú, kissé kövérkés ember sétált, aki alacsonyabb volt, mint a lány, a magassarkú miatt. Fekete szemei voltak, és egy palackzöld öltönyt viselt. Mr. Arturo Duarde. Sora gúnyosan elmosolyodott, majd felállt.

- Minek köszönhetem a látogatást?- kérdezte negédes hangon.- Leticia, milyen jól nézel ki. Szinte elemésztenek a fekete karikák a szemed alatt. Édesem, ezt nem lehet alapozóval eltüntetni.
- Gúnyolódj csak Sora!- mondta a másik dühösen.
- Szóval, miért jöttél?- majd a férfi felé fordult.- És ön, Mr. Duarde? Tudtommal, már nincs semmi, amit megbeszélnénk.
- Miss Naegino, kérem ne tegye ezt!- mondta az öreg.- Nem foszthat meg a Kaleido színpad többségi részvényétől, hisz akkor elbukok a legnagyobb vagyonomtól. Nem teheti meg!
- Nem?- ült le Sora, fagyos mosollyal az arcán.- Már megtettem. A Kaleido színpad egyetlen tulajdonosa; Mr. Kenneth Jonson. És ebbe nekem nincs beleszólásom.
- Dehogy nincs.- mondta az öreg gyorsan.- Maga a sztár. A legfőbb ember, aki vonza a közönséget. Magára hallgat Kalos. És Kenneth is.
- Sajnálom, Mr. Duarde. Nem fogom egy olyan ember kezére bízni a Kaleido színpadot, mint maga.- mondta keményen, miközben felállt.- És pont. Nem teszek semmit. Minek, hogy újra támogathassa Alden Garciát? Az kéne csak. Egyszer már megmondtam: vagy lemond a részvényekről, vagy a teljes nyomor. Ön választott, és innen már nincs visszaút.
- De...- kezdte volna megint.
- Semmi de.- vágott közbe Sora keményen.- Isten önnel, és további sok szerencsét, Mr. Duarde!- mikor a férfi kiment, újra leült, és Leticiára nézett, aki szintén ült.- Ki hitte volna.- mosolygott.- Te támogattad Aldent. És Duarde segített mind a kettőtöknek, lévén a hatalmával. Hát persze. És mond csak, mit adtál cserébe?
- Úgyis tudod, nem?- mondta Leticia közönbösen.- Akkor minek kérdezed.
- Tőled akarom hallani.- mondta jegesen Sora.
- Igen. Duarde a szeretőm.- mondta ki, mindenféle érzés nélkül.- Tett nekem egy szivességet, elhalmozott ajándékokkal, segített a karrieremben, hogy versenyezhessek, és segített Aldennek is. És meg neki adtam magam. Kész. Igen a szeretőm. Nem a legjobb, meg kissé lassú a teljesítménye. És nagyon hamar elmegy. Mondjuk bennem.- mosolygott elégedetten.- Bár Leonnak biztos jobb a teljesítménye. Minden nő álma. Majd egyszer kipróbálom.
- Takarodj innen, ha csak ennyit akartál!- állt fel Sora dühösen.- Undorító vagy! Ez a férfi a nagyapád lehetne.
- Igen csak ennyit.- állt fel Leticia is mosolyogva.- És még valami: sok sikert holnap!- majd végleg távozott.

Folytatása következik...