Az éjszaka teljesen nyugodtan telt. Soraáék nyugodtan aludtak, ám a másik szobában, velük szemben egy gonosz árny várta a napfelkeltét. Már megvolt a terve. Eltávolítja Sorát a színpadról, és akkor övé lesz a szerep, és ráadásul még Leont is megkaphatja ajándékba. Eddig szépen eljátszotta a jó kislányt, de most, hogy az újságíróknak kitálalt, már nem tudja jól álcázni magát. És biztosra vette, ha még egy ilyen komoly dolgot tesz, Kalos kirúgja. De ezt nem teketik meg vele! Ő May Wong, és őt nem lehet legyőzni. Reszkess, Sora Naegino, holnap, még a műsor előtt észrevétlenül elintézlek. És megtudom Leon kis titkát is. Ha nem akarna együttműködni, gondoskodik róla, hogy az egész világ tudjon minden lépéséről. Döntött ugyanazt a technikát fogja használni Sora ellen, mint amit Youri tett Sophieval. Ő nem akarja megölni, de életre elveszi a kedvét az ugrálástól. Vagy ha az övét nem is, de Kalost ráveszi, hogy rúgja ki azt a kis csitrit.

Másnap reggel a Nap fényesen ragyogva kelt fel az égen. Egyetlen felhőt sem lehetett látni. Leont már megint Sora keltette, mert megszokta, hogy addig alhat, amíg a szobalányai nem szólnak neki. Most azonban már Sora első érintésére felébredt, ami, tekintve, hogy reggelenként morcos, és soha nem bír felébredi két jó nagy pohár kávé nélkül, egy kisebbfajta szenzációnak bizonyult. Gyorsan lementek az ebédlőbe, és vettek valami reggelit. Nem is nézték, hogy mi az, amit esznek, csak lapátolták magukba a kaját. Reggeli után lementek az edzőterembe, ahol még egyszer, utoljára elpróbálták a darabolt

-Egész eddig most voltál a legcsodálatosabb! Tényleg. Ahogy közeledik a műsor, egyre jobb vagy. Nagyon felturbózod magad... - jelentette ki Mia, aki látta a próbát.

-Naná! Nehogy azt hidd, hogy nem készülök rá! Egyfolytában csak erre tudok gondolni. Jé, mi ez a levél? Te láttál valakit, aki ezt idehozhatta? - fordult Leonhoz a lány.

-Én nem láttam senkit, arra figyeltem, hogy elkapjalak, és nehogy leföldeld magad.

-Nézd, hogy mi áll benne: „Az Álomtánc egy romhalmaz. De én tudom, hogy miért nem az igazi. Az összeállítás nagyon eredeti, csakhogy... Na, vajon kivel lehet baj? Vajon a szegény vállrándult kislány, vagy a nagyranőtt denevér akadályozza a fellépést, és a sikert? Csak én tudom. Sora Naegino! Gyere el pontban egy órával az előadás előtt a tengerpartra, a korhadt mólóhoz. Akkor elárulom a titkot..."

-Szerinted elmenjek? - kérdezte partnerét.

-Csak átverés az egész. Pont, mint Sophienál. De most kétlem, hogy Yuri állna a háttérben. Már velem sincs semmi baja.

-Akkor nem tudom. Talán May. De nem biztos. Nagyon jól tudja, hogy ha még egyszer valami rosszat csinál, repül. Mindegy, elmegyek. Vissza fogok érni az előadásig.

-Rendben, de nagyon vigyázz magadra. Rendben?

-Persze, nem csinálok semmi ostobaságot. Megígérem. - mosolyodott el a lány.

-Na, látod, ezt a Sorát szeretem. - szólt Leon, és megcsókolta a lányt.

-Hé! - háborodott fel a japán.

-Mi van? Hát nem egy pár vagyunk?

-Az újságok címlapján, vagy a való életben?

-Mert a való életben nem?

-Nem. - szólt Sora - Könyörgök, ha végrehajtottuk az Álomtáncot, menj el, és műttesd meg magad! - váltott gyorsan témát.

-Tudod mit? Csak a te kedvedért megteszem. Még van rá esély, hogy felgyógyuljak. A doki szerint, akivel beszéltem, még akár ugrálhatok is, ha gyorsan felépülök. Persze ki kell hagynom pár edzést. - tette hozzá mosolyogva.

-Na látod.

-Mit?

-Hogy van még esélyed, és azt, hogy sokkal helyesebb vagy, amikor mosolyogsz - nevetett ő is huncutul.

-OK. Akkor gyere, menjünk fel a szobába. Lezuhanyozunk, és te már mehetsz is a találkádra.

-Jesszus, már ennyi az idő?! Hiszen akkor már alig van idő az előadásig!

-Ne izgulj már állandóan!  

-Akkor én megyek is. Majd gyere utánam, ha kipihented magad. Siess!

-Jó, persze...

Mikor Sora belépett a szobába, elállt a lélegzete. Az egész helyiséget telepakolták szebbnél szebb virágokkal. Az asztalon egy üdvözlőlap állt, és az ágyon egy hatalmas doboz feküdt. A lapon ennyi állt. „Az egyetlen Kaleido Sztárnak! Kövesd az álmaidat! Aláírás: Leon" Amikor odament az ágyhoz, és kinyitotta a dobozt, halkan fesikkantott. Jól sejtette, egy gyönyörű, bordó estélyi ruha volt benne, a hozzávaló kiegészítőkkel: Egy ugyancsak bordó, de egy kicsit sötétebb árnyalatú magas sarkú cipővel, egy ugyanilyen színű nyaklánccal, amihez fülbevaló és karkötő is tartozott, és egy ezüstbrossal, ami teljesen elvarázsolta a lányt. El sem tudta képzelni, hogy ezek a dolgok mennyibe kerültek, de hogy Leon egy vagyont költött rá, az biztos. Amikor felemelte a ruhát, hogy magához mérje, abból is kiesett egy levélke. Ez mér rövidebb volt, mint a másik. Csak ennyit tartalmazott: „Ebben gyere a bálra!" Tudta, hogy ezt is kedvese írta neki, így ezt is félre tette. Aztán végre felocsúdott a csodálkozásból, és szaladt fürdeni. Elkészülődött, és már ment is a találkára. Mikor odaért, már csak fél óra volt hátra a műsorig. Várt, hogy eljöjjön a titokzatos illető, aki beszélni akart vele. Már megint az idő! Mire a lány észbe kapott, csak 10 perc volt hátra a műsor kezdetéig. Ha ő nem érkezik meg... Nem, ez lehetetlen! Becsapták! De oda fog érni! Előadja a szerepét, akárki akármit tesz is! Hisz ő Sora Naegino!

Csak futott és futott. Nem bírta már sokáig az iramot, de nem is adhatta fel. „Gyerünk, Sora, hajts, mert soha nem lesz belőled igazi Kaleido Sztár!" - gondolta magában. Ám emiatt nem vette észre az autót, ami felé tartott, méghozzá őrületes sebességgel. Körül sem nézett az úton, csak rohant tovább. Illetve rohant volna. Hatalmas fékcsikorgás hallatszott...