„Végre együtt az álompár!"

„A Halálisten szívét egy angyal hevíti a pokol tüzével!"

„Menny és pokol; Angyal és Ördög?"

„Angyali szerelem: Kibe lett szerelmes Sora Naegino?"

-Ezt már nem bírom tovább!!! Elegem van! Hülye, hülye, hülye újságok! - ordított a japán lány.

-Na mi van? Nem tetszik, hogy mindenki tud a kis titkodról? - vigyorgott May.

-Te mondtad el, ugye? Te terjesztetted el nekik, hogy írják meg minél előbb...

-Sora, nagyon nagy baj van! - rontott be Mia is.

-Mi az már megint?

-May, most beszélni szeretnél Sorával. - közölte Mia.

-Beszéljétek csak meg, már mindenki tudja, ezt az ügyet már nem lehet lefújni.

-Mi a baj, Mia?

-Gyere a főnökhöz, és megtudod.

-Sora, most csalódtam benned. - kezdte Kalos.

-De nem én voltam! Én nem mondtam semmi az újságíróknak!

-Tényleg nem ő volt. May mondta el mindenkinek. És az én hibámból. Reggel láttam, hogy Leon Sora szobájából jön ki, és nem tudtam, hogy mi történt. May meghallotta, amikor beszélgettünk erről.

-De ugye AZT még nem mondtad el senkinek?

-Dehogy!

-Ennek örülök. Legalább azt nem tudják még.

-Főnök, most meg miről van szó?

-Sajnálom, de nem mondhatom meg. Ha ez nyilvánosságra kerül, az egész Színpadot elárasztják majd a firkászok. Csak Leon, Sora, meg én tudunk erről.

-Hivattál, Kalos? - Lépett be az ajtón a francia.

-Igen, gondolom, olvastad a mai újságot, és téged is meglepett a szalagcím.

-Ezt nem tagadom. Nem is tudtam, hogy járok Sorával. - mondta hidegen, mire a lány elvörösödött.

-Akkor jó, mert én sem. Mia, te most menj ki, kérlek.

-OK, Sora megbeszélés után várlak titeket a színpadon, pár kisebb változást szeretnék nektek megmutatni a trapézokon, és a díszleten.

-OK.

-Arról a bizonyos dologról lenne szó. Nem mondhatjátok el senkinek sem, mert ha a nyilvánosság megtudja, szétszednek bennünket. - figyelmeztette alkalmazottait Kalos.

-Nem én mondtam el ezt sem...

-Én viszont tudni szeretném, hogy ki tette.

-May volt. Számíthattunk volna rá, hiszen mindig is irigyelte Sorától a szerepet.

-Hogy az a kis... De ezt még megbánja.

-Nem bán meg semmi, mivel nyugton maradtok. Nektek most csak a szereplésre kell figyelnetek, és hogy arra mind a ketten meggyógyuljatok. Nem szeretném, ha az artistáim a műsor közepén szépen lepotyognának a színpadról. Egy kicsit gázos lenne. - Sora lelki szemei előtt felvillant a kép, hogy társai szép csendben levágódnak a trapézokról, és nem bírt elfojtani egy halvány mosolyt.

-Nagyon vicces, mondhatom - ezt a mondatot természetesen Sorának címezte, de a lány ügyet sem vetett rá.

-Ugyan, Leon. Mit érdekel téged egy ostoba pletyka?

-Tudod, egy kicsit idegesítő, hallgasd csak: „...hogy a Kaleido Színpad két artistája eddig is nagyon jó viszonyban volt egymással, ám ezt senki sem képzelte volna. Olvasóin máris jelezték, hogy látták a párocskát az utcán, kéz a kézben sétálgatni, ahol nem kímélték egy mást a csókcsatáktól sem. A Kaleido Színpad igazgatóját nem sikerült megkérdeznünk az ügy kapcsán, mivel amikor kerestük, nem tartózkodott az irodájában. Reméljük, hogy Sorának egy kicsit nagyobb szerencséje lesz a Halálistennel, mint előbbi kedveseinek, akik egytől egyig megutálták a férfit, és szakításuk után nem akarták látni többé. Sora múltjáról eddig nem sokat tudni, csak azt, hogy szülei meghaltak, mikor ő még kislány volt..."

-Elég volt! Most rögtön megyek, és kitekerem May nyakát! Hogy lehetett képes ilyenekre? És honnan tudnak ezek a szüleimről?

-Nyugodj meg! Amit rólam írtak talán kedvesebb? - kérdezte nyugodtan Leon.

-Nem, de ezt elég aranyos: „Sora Naegino és Leon Oswald végre összejöttek! Kedves olvasóink! Mióta várjuk már ezeket a szavakat! Most, hogy a Kaleido Színpad két gyöngye rátalált egymásra, már nem állhat a boldogságuk útjába semmi." - olvasta fel Kalos.

-Igen, nagyon aranyos, kár, hogy nem az igazságot írják le... - fanyalgott a lány.

-Ha már ennyit vesződtek, hagyjuk meg őket ebben a hitükben.

-Te megőrültél?! - ordította a Sora Leon. arcába. - Mondd, teljesen meghibbantál? Van fogalmad róla, hogy ezek miket irkálnak rólunk?

-Igen, és éppen ezért akarom, hogy tegyünk úgy, minta igaz lenne. Ha azt mondjuk, hogy nem igaz, még jobban ránk szálnak, és egész nap a lesifotósok elől bujkálhatunk. Mondd csak, ezt akarod?

-Hát nem. De akkor is, nem durva ez egy kicsit?

-Leonnak igaza van. És még a Színpad forgalmát is fellendítenétek. Mindenki látni szeretnék a nagyszerű páros, akik a színpadon is tökéletesen alakítanak, és a való életben még közelebb állnak egymáshoz. - szólt közbe az igazgató is.

-Na jó, látom, le leszek szavazva. De semmi smárolgatás a kamerák előtt, semmi édesemezés, és legfőképp semmi, ami tényleg arra utalna, hogy járunk, rendben? - egyezett bele Sora.

-Akkor nem lesz hiteles az alakítás. Talán félsz? - kérdezte meg egy kis hatásszünet után a francia - Akkor nem muszáj.

-Én nem félek semmitől! Csak egyszerűen nincs kedvem ehhez a színjátékhoz, világos?

-Nekem mindegy. Na gyere próbálni, Mia már biztosan vár.

-Te jó ég, el is felejtettem. - kapott a fejéhez a japán lány.

És már szaladtak is a színpadra, hogy megnézzék, milyen változtatásokat kellett eszközölni a trapézokon. A díszítés nem nagyon érdekelte őket, de Mia attól félt, hogy ha nem látják, hogy milyenné alakították, a végén még nagyon meglepődnek. A trapézok nem sokban változtak azt kivéve, hogy azon az oldalon, ahol az Angyalok táncát hajtják végre, nem lesz minden trapéznak külön rúdja. Olyan lesz, mit az első műsor, amiben Sora és Leon együtt szerepeltek. Ez egy kicsit izgalmasabbá, és nehezebbé teszi a darabot, de Mia úgy gondolta, hogy Leon nem bontakozhat ki teljesen, ha csak sima csavarokkal és szaltókkal kell átugrálnia egyik trapézról a másikra. Sora viszont nagyon megijedt, hogy a férfi megerőlteti magát, úgyhogy aznap már csak egyszer próbálták el a darabot. És Leon hiába könyörgött, ez nem hatotta meg Sorát. Egy gyakorlás bőven elég volt. Így tehát elmentek Sorához, megfürödte, és lefeküdtek, hogy másnap, az előadás napján frissek és erősek legyenek.