A férfi lágyan megcsókolta a lányt, és az nem ellenkezett. Hamarosan elértek a szálláshoz, és Sora beinvitálta magához a férfit. Őrjítő csókcsatába keveredtek. Illetve csak keveredtek volna, ha Kalos be nem kopog az ajtón. Ez igencsak különös, mivel a főnök sohasem szokott elmenni személyesen az alkalmazottaihoz, hanem egyszerűen odahivatja őket az irodájába. Ezért is lepődött meg a turbékoló pár, mikor a férfi benyitott az ajtón.

-Hát ti meg mit csináltok? - kérdezte.

-Nem látszik? - nézett rá Leon semlegesen.

-Túl nagy a szád ahhoz képest, hogy nem vagy éppen a legjobb bőrben... - vágott vissza a főnök.

-Nincs semmi bajom!

-Tényleg pihenned kéne, Leon. Nem akarom, hogy bajod essék.

-Rendben, de csak a te kedvedért. - mondta, majd döntött

-Akkor én mennék is... Nem zavarok, de majd beszélni akarok veletek, mert változtattunk egy kicsit a színpad kinézetén.

-Nem, itt maradsz nálam. Nem engedem, hogy egyedül mászkálj, a végén még rosszul leszel. És veled leszek végig az edzéseknél, meghatározzuk, hogy naponta mennyit dolgozunk.

-Akkor végre megérted, hogy miért ilyen fontos nekem mindez?

-Persze. A helyedben szerintem én is ezt tenném. De akkor követned kell azt az edzéstervet, amit én dogozok ki. OK?

-Jó, jó. De most aludnunk kéne. Menj lefeküdni, én itt alszom.

-Azt már nem! Te alszol az ágyon, én mostanában úgy is jobban szeretek a padlón... Bocs a rendetlenségért, de nem számítottam látogatóra - mondta, miközben belépett a hálószobába. És tényleg. Az ágy üres volt. A földön volt leterítve egy pokróc, amivel a lány takarózott, és egy kisebb pléd, amit Sora párnakést használhatott.

-Te tényleg így alszol? - értetlenkedett a francia.

-Igen, így jobban tudok aludni. Otthon már anyáék is állandóan ámuldoztak. Azt mondták, ilyen mániát még nem láttak. - mosolyodott el a lány.

-Egy biztos, hogy még én sem. Nagyon fura egy lány vagy, tudod-e? - nevetett fel, majd elkomorodott. - De biztos nem leszek útban?

-Ugyan már Leon, mióta vagy te ennyire szerény? Pár napja még simán leordítottál volna, de most alig szólsz egy pár szót.

-Nem jó, ha az ember mindenkivel olyan elutasító. Ezt tőled tanultam. Te mindig mindenkivel kedves vagy, és életvidám, jól érzed magad a bőrödben. Semmit nem tudsz pesszimistán felfogni. - mosolyodott el újra - Amikor először megláttalak, akkor is ez tűnt fel legelőször. Én nem tudok ilyen lenni.

-Na ne már! Bárki viselkedhet közvetlenül. Veled csak az a baj, hogy magadba zárkózol. Ha valakivel megbeszélnéd a gondjaidat, te sem lennél olyan görcsös.

-Te kivel beszélsz?

-Ha úgy van, felhívom a szüleimet, vagy ott vannak akár Mia és a többiek is. Nem nevetnek ki. Ők is bizalommal fordulnak hozzám.

-Ez olyan volt, mintha valami agykurkász mondta volna. - vágott pofákat Leon.

-Jól van, na!

-Most ne sértődj meg!

-Nyugi, nem fogok. De megyek fürödni. Nehogy leskelődj!

-Nem szokásom... - morogta a meghökkentségtől némi fáziskéséssel.

-Nem is neked szóltam.

-Hát akkor meg kinek, ha más nincs rajunk kívül a szobában?

-Ez is egy megszokás, tudod... - mondta vörös fejjel, mert nem akarta, hogy a férfi teljesen őrültnek nézze. - Na, akkor megyek.

-Te ... Teeeeee... - hangzott egy ordítás, mire Leon szerencsésen felébredt.

-Mit kiabálsz? - kérdezta motyogva, még félig alva.

-Megpróbált kukkolni! - mondta teljesen felháborodva Sora, miközben valahova Leon feje mellé mutatott. A férfi semmit sem értett.

-Mi van?! Én itt aludtam, ne próbálj meg engem gyanúsítani ilyenekkel!

-Most nem rólad van szó... Várj csak te szemét kis dög!!! - hallatszott hatalmas ordítása, és Leon felé vetette magát. A francia már semmit sem értett. A lány ott állt mellette, és a levegőt szorongatta.  - Te kis perverz! Na ne félj, most aztán megkeserülöd!

-Sora, van valami baj?

-Nem, csak egy légy... Mindig bejönnek a szobámba, és nem tudok tőlük aludni. - vörösödött fülig a kérdezett.

-De miért perverzezel le egy legyet? - nézett még mnidg a francia.

-Nem szeretem, ha valaki az nézi, hogy hogyan fürdök. Még ha egy állat is az illető. - tette hozzá, majd még erősebben szorította Fantomot, mert ő volt a tettes. Kinyitotta az ablakot, és tejes erejéből elhajította a Színpad Perverz Szellemét. Az meg sem állt a következő pálmafáig, ahonnan hatalmas durranással kíséretében kezdett el zuhanni. A nem túl kellemes találkozás után az anyafölddel, nagy nehezen felkelt. Miután ezt a nehéz műveletet végrehajtotta, kiásta szájából az előbb letarolt százszorszépcsokrot, kiköpködte a maradék földet, ami még szájában volt, és visszarepült Sorához. A lány megvárta az utolsó pillanatot, és bevágta a Szellem előtt az ajtót. Ez hatalmasat koppant az üvegen, mire már Leon is felnézett.

-Mi ment neki így az ablaknak?

-Ááááá... Csak a légy...

-Sora, kérlek, engedj be! Nem teheted ezt velem! Én a Színpad Szelleme vagyok!

Sora kinyitotta az ablakot, majd halkan, hogy csak a kis dög hallhassa, így szólt:

-Ha még egyszer ilyet merészelsz csinálni, én esküszöm, hogy kiheréllek!

-Jó, megígérem, de nem tudtam megállni, hogy ne nézzelek meg... Tényleg, az ifjú Leon még nem lát engem?

-Hogyhogy még? Szerinted, megvan rá az esélye, hogy képes lesz végrehajtani a Legendás Manővert? - ámult a lány.

-Nem tudom pontosan, de megvan rá az esélye. Nagyon jól fejlődik, és ez neked köszönhető, gyönyörűséges matrónám! - vigyorgott Fantom.

-Na most már elég, mész a fiókba! - mondta, majd kaján vigyorral, hogy Leon ne vegye észre, megkötözte a kukkolót, és bezárta az előbb említett helyre. - Nesze, innen szabadulj ki, Rodolfo*!

-Sora, ezt meg miért csináltad? Hé! Hallasz engem? Mi a bajod? SORA!!!

Ám a lány ekkor már olvadozva nézte a francia férfit, aki elaludt az ágyán. Még be sem takarózott, csak ahogyan végigfeküdt rajta, el is nyomta az álom.

Fogta, és betakarta egy pléddel, majd ő is álomra hajtotta a fejét. Ám nem kegyelmeztek neki még az álmai sem. Folyton zihálva ébredt, miután Leon vagy elkezdett zuhanni a trapézról, vagy rosszul lett, vagy egyszer csak egyszerűen megállt a szíve, és már nem lehetett rajta segíteni... Egymást érték a szörnyű álmok. A lány mindig verejtékben fürödve ébredt fel, és az első dolga az volt, hogy megnézze, a férfit, aki végig békésen szendergett az ágyán. Amikor megnyugodott, ismét visszaaludt.

Leon reggel arra ébredt, hogy egy kéz simogatja meg az arcát, és rángatják le róla a takarót.

-Jaj, Rosa, hagyjon, hadd aludjak még egy kicsit!

-Én nem vagyok Rosa, nem aludhatsz tovább, és kész a reggeli. Gyere enni, mert nem marad, és akkor ebédig nem lesz mit enned!

-Jaj, bocs, Sora, de megszoktam, hogy Rosa, a szobalányom ébreszt, és ő mindig ad egy kis időt, hogy felébredjek.

-Én is adok. Tessék, itt egy kávé, ezt majd megoldja, hogy ne legyél olyan fáradt.

-Kössz. - nyögte a félkómás.

-Szívesen, de tényleg fel kell kelned, mert mire leérünk, nem lesz már reggeli. Tudod mit? Én lemegyek, és lefoglalok két helyet. Veszek valami kaját is, jó?

-Nekem...

-Akkor ott a kulcs az ajtón, majd zárj be maga után.

-Szia!

Mikor Leon kilépett az ajtón, a teljesen meglepődött Miával találta szembe magát. A lány nem értette, hogy mit kereshetett a férfi Sora szobájában, főleg, hogy Sora kulcsa ott van a kezében...

-Te meg mit bámulsz úgy? - kérdezte idegesen a férfi.

-Mit kerestél te Sora szobájában? - -szörnyülködött a lány.

-Ott aludtam. - felelte semmitmondó arccal.

-Sorával együtt?! - nyögte.-

-Ne érts félre, nem egy ágyban... - mondta fáradtan, majd ott hagyta a még mindig letaglózottan álló lányt.

-Na végre, Leon, hol voltál ennyi ideig? Már majdnem kihűlt a pirítósod.

-Köszi. Csak találkoztam Miával, aki kérdőre vont, hogy mit keresek a szobádban...

-Uhh, bocs, de neki még nem szóltam arról, hogy beteg vagy, és nálam fogsz maradni.

-Nem maradok nálad. Nem leszek a terhedre. És nem akarom, hogy megtudja bárki is Kaloson vagy rajtunk kívül, hogy mi a bajom, mert akkor holnap már ezzel lesznek tele az újságok.

-Mivel? Mivel lesznek tele az újságok holnap? És te Leon, hogyhogy itt eszel? Nem otthon szoktál lenni ilyenkor? És miért nem voltál edzeni? - nyekeregett a közelben May.

-Mi a fenét keresett Leon a te szobádban, Sora?! - esett be közben Mia is.

-Ja, hogy erről beszéltetek? Akkor én nem is zavarnám a turbékoló párt! - Vihogott a kínai csaj.

-May, ez nem... - próbált magyarázkodni a gyanúsított, de már késő volt.

-És nekem ezt nem is mondtátok? - Vonta kérdőre őket Ana is.

-Uhh, hogy ebből még mi lesz... - fogta a fejét Sora.

És igaza is volt. Nem is sejtette hogy mennyire igaza volt. Innentől kezdve az egész élete felborult.