Ekkor Sora remegve b�jt oda Leonhoz. A f�rfi v�delmez�en �t�lelte a l�nyt, majd eltolta mag�t�l. Sora nem �rtette, hogy mi baja lehet Leonnak. �m amikor feln�zett, l�tta, hogy a f�rfi szeme k�nnyben �szik. Nem akarta felt�pni a m�g friss �s m�ly sebet a f�rfi sz�v�ben, de akarata ellen�re is siker�lt neki. Ekkor azonban m�r nem tudta ir�ny�tani test�t, j�zan esze felett gy�z�tt a f�lelem �s a szeretet. Nem �rdekelte, hogy a francia f�rfi mit �rezhet, szorosan �t�lelte �s a f�l�be suttogta.

-Nem akarom, hogy itt hagyj! Olyan sok embert vesztettem m�r el, aki fontos volt sz�momra, hogy m�g egy ilyen, �s belehalok! K�rlek! Nem k�v�nhatod azt t�lem, hogy mindezt �p �sszel felfogjam!

-Sajn�lom, Sora. - mondta, mik�zben ha lehet m�g szorosabban �t�lelte a l�nyt - De ez ellen m�r semmi sem tudok tenni. Meg�rt�nt, �s ennek �gy is kell lennie.

�m ekkor m�r Sora sem rejthette el k�nnyeit. Azok meg�ll�thatatlanul csorogtak v�gig szomor� arc�n. A f�rfi ing�be f�rta arc�t �s csak szipogott. �gy �lltak ott egym�st magukhoz szor�tva, mint k�t szerelmes, akik sohasem akarj�k t�bbet elengedi egym�st. �m egyszer csak Leon felny�g�tt �s t�rdre borult. Sora el�sz�r nem is fogta fel, hogy mi t�rt�nt a f�rfival, de amikor megl�tta annak k�ny�rg� szemeit, elkezdett seg�ts�g�rt ki�ltozni. Ekkor rontott be az ajt�n Ken Kalossal egyetemben, akik �ppen azt akart�k megn�zni, hogy milyen lett a d�szlet, amit Marion apja igen nagy f�radoz�sok �r�n k�sz�tett el. A k�t f�rfi azonnal Leonhoz rohant, aki szinte eszm�letlen�l fek�dt Sora �l�ben. Ekkor a l�ny kifakadt.

-Mi lesz m�r, Ken, h�vj gyorsan egy ment�t! Azt akarod, hogy meghaljon?!

-Azonnal! Rohanok!

-Sora, engedd el, nem tudsz �rte tenni semmit. Majd ha a ment�s�k meg�rkeznek, seg�tenek rajta. - �m ezt hi�ba is bizonygatta a l�nynak, az nem volt hajland� egy tapodtat sem mozdulni az eszm�letlen�l hever� f�rfi mell�l.

-Nem! Nem engedhetem meg, hogy meghaljon! V�gre tal�ltam valakit, akivel boldog lehetek, erre �t is elveszik t�lem? Apa, anya! Ha hallotok engem onnan fentr�l, k�rlek, ments�tek meg az �let�t! - Kalos ebb�l az eg�szb�l semmit sem �rtett, �m mindez pillanatnyilag nem izgatta. Minden figyelm�t az el�tte szenved� Leonra ford�totta.

P�r perc m�lva ment�aut�k �les szir�n�ja has�tott bele a Kaleido sz�npad p�r�s leveg�j�be.  A ment�s�k m�r hozt�k a hord�gyat, �s r�fektett�k a f�jdalomt�l eltorzult arc� f�rfit. Sora alig akarta elengedi szerelm�t, de r�j�tt, hogy m�r minden az orvosokon m�lik. Kalos n�m�n n�zte, hogy viszik ki a gy�tr�d� artist�t, majd gy�mol�t�an megfogta Sora kez�t.

-Gyere, pihenj le egy kicsit! Majd bemegy�nk hozz� a k�rh�zba. M�g �gy sem engedn�nek be hozz�.

-Nem tudn�k nyugodtan pihenni, am�g tudom, hogy � �let-hal�l k�z�tt lebeg. Oda kell mennem.

-Ez esetben elk�s�rlek. Nem akarom, hogy valamilyen �r�lts�get csin�lj.

-K�sz�n�m... - mondta a l�ny, mik�zben besz�lltak Kalos kocsij�ba.

-Mindj�rt ott is vagyunk. - sz�lalt meg a f�rfi

-Na v�gre!

-J� napot! Leon Oswald urat keress�k! Most hozt�k be.

-H�t persze! Tudom, kir�l besz�lnek. M�r jobban van. Bemehetnek hozz�, - mondta, l�tv�n a l�ny esdekl� pillant�s�t. - de k�rem, ne izgass�k fel! - vezette �ket egy szob�hoz - Itt is vagyunk.  M�g egy kicsit f�radt lesz, de a nehez�n m�r t�l van.

-K�sz�n�m! - mondta, majd beviharzott az ajt�n.

Leon egy igen k�nyelmes szob�ban kapott helyet, a nap utols� sugarai az � ablak�n �t t�kr�z�dtek Sora arc�ra. A l�ny idegesen b�multa a f�rfit, aki m�g �szre sem vette, hogy itt van. Sora szemeiben �jb�l k�nnyek csillantak, majd odafutott a francia �gy�hoz. A f�rfi csak akkor vette �szre, mikor a l�ny m�r ott zokogott az �gy�n�l. Szel�den megsimogatta a h�pp�g� l�ny fej�t, majd mikor az felemelkedett er�sen mag�hoz vonta.

-Sajn�lom. Nem akartalak megijeszteni.

-Ez most nem sz�m�t, hogy megijesztett�l-e vagy sem. De akkor is sz�lhatt�l volna. �szint�n sz�lva nem nagyon �rtem ezt az eg�szet, mi is a bajod tulajdonk�ppen?

-Van egy daganat a gerincem mellett, amit, ha megm�tenek, lehet, hogy �letben maradok, de v�llalnom kell azt a kock�zatot, hogy ak�r le is b�nulhatok. Azzal a haldokl�ssal egy kicsit elsietted magad, mert, amint l�tod, m�g �lek...

-De akkor mi�rt nem m�tteted meg magadat? Akkor meggy�gyuln�l!

-Hagyd ezt, k�rlek. Mire felgy�gyulok ebb�l, ha egy�ltal�n m�r felgy�gyulok, semmi es�lyem nem lesz arra, hogy �jra fell�phessek. �s nem csak magam miatt teszem. Ezzel az eg�sszel a te karrieredet is t�nkre tenn�m. Nem akarok k�rkedni, de eddig velem tudtad megcsin�lni a legszebben az Angyalok T�nc�t is. Nem akarom, hogy miattam feladd az �lmodat!

-Ugyanm�r Leon! Neked elment az eszed? Meghaln�l egy mutatv�ny�rt? - fakadt ki Sora.

-Ne mondd ezt! H�t Layla mit tett? � is feladta a karrier�t!

-Igen, a karrierj�t, �s nem az �let�t! Csak egy egyszer� mutatv�ny�rt nincs �rtelme... - pr�b�lta gy�zk�dni a franci�t a l�ny.

-M�g mindig nem �rted, ugye? Nem csak a mutatv�ny�rt teszem, hanem �rted is! N�lk�lem es�lyed sincs!

-Az lehet, de nem fogom hagyni, hogy meghalj!

-Nem tehetsz semmit. Megcsin�lom a mutatv�nyt. Ha akarod, ha nem, v�gre fogjuk hajtani ezt a man�vert! K�rlek! Az �letemb�l m�r csak ez hi�nyzik!

-Hogy mondhatsz ilyet? - k�rdezte k�nnyes szemmel a l�ny.

-�gy, hogy ez az igazs�g. Nem fogom megm�ttetni magam, ett�l nem tudsz elt�ntor�tani. Majd ha megvolt az ugr�s. Most pedig, ha k�rhetlek, seg�ts felkelnem.

-Mi�rt? Mit akarsz csin�lni?

-Haza menni, ha m�g nem tudn�d... - fintorgott a k�rdezett.

-Na j�, ezt m�r nem! Sz�pen visszafekszel, �s �n megk�rdezem a n�v�rt. Majd �k megmondj�k, hogy mikor mehetsz haza! - mondta, �s m�rgesen kitrappolt a szob�b�l.

M�snap m�r j� h�rekkel �rkezett Leonhoz. Illetve m�gsem olyan j�kkal...

-Leon, el kellett halasztani az el�ad�st, ma este m�g nem l�phetsz fel.

-A francba! �s mikor mehetek ki ebb�l a fert�tlen�t�szag� bolondok h�z�b�l?

-Ez a j� h�r! Ma d�lut�n! Eb�d ut�n elj�v�nk �rted, �sszek�sz�l�d�nk, �s haza mehetsz.

-Na v�gre! De nem kell �rtem j�nn�t�k. Megleszek �n egyed�l is...

-Azt, m�g mit nem! Azt�n meger�lteted magadat, �s �jb�l itt k�tsz ki...

-Rendben, rendben, legyen, ahogy akarod, addig �gy sem sz�llsz le r�lam... - mondta a f�rfi m�r mosolyogva. - De akkor csak te gyere. Valamit �gy is meg akarok veled besz�lni.

Teh�t d�lut�n Sora ism�t ment Leonhoz, aki m�r csatarendben v�rta a l�nyt. Minden �sszerakott, m�r alig v�rta, hogy elhagyhassa a k�rh�zat. Amint kil�pte az �p�letb�l teljesen felszabadult, mint egy kiskutya, akir�l hosszas �ld�g�l�s ut�n leveszik a szoros p�r�zt. Sora pont erre a hasonlatra gondolt, �s tiszta sz�v�b�l nevetni kezdett. Leon nem akart r�gt�n haza menni, elh�vta a l�nyt, hogy s�t�ljanak egyet a tengerparton. M�r hossz� ideje gondolkodott valamin, �s most elhat�rozta mag�t, �s megk�rdezte a l�nyt�l.

-K�rdezhetek valamit, Sora?

-Persze, mi lenne az?

-Mi�rt sz�longattad a sz�leidet a gyakorl�ban? - n�zett bele a szomor�, barna szemekbe.

-�n nem azokat az embereket sz�longattam, akiket te a sz�leimnek hiszel. Az igazi sz�leimhez besz�ltem. Tudod, �k m�r r�gen meghaltak, mikor m�g nagyon kicsi voltam. Akkor ap�m�k bar�tai magukhoz vettek, �s saj�t gyermek�kk�nt neveltek fel. M�r �gy �rzem, hogy k�t ap�m, �s k�t any�m van. �s mind a n�gyen vigy�znak r�m... �desap�m�k az ut�n az el�ad�s ut�n haltak meg, amit itt, a Kaleido T�rsulatn�l n�zt�nk meg. Az volt az utols� el�ad�sunk egy�tt. A Hamupip�ke. Ez�rt is szerettem volna itt dolgozni, a sz�leim eml�k��rt. Egyszer azt mondtam nekik, hogy majd l�tni fognak, ahogy a Sz�npadn�l ugr�lok. A s�rjukn�l meg is �g�rtem, hogy sohasem fogom feladni az �lmaimat, �s v�ghez viszem, amit eltervezt�nk.

-Akkor a te �g�reted is hasonl� ahhoz, amit �n tettem Sophienak. De k�pes lett�l volna feladni az �lmodat az �n betegs�gem miatt?

-Az �n �lmom m�r megval�sult, ahogyan Sophi� is. De ha te m�g bizony�tani akarsz, melletted �llok. Nem foglak magadra hagyni, megnyugodhatsz. - jelentette ki a jap�n l�ny, s szemei most m�r elt�k�lts�gt�l csillogtak.

-Tudtam, hogy ezt fogod mondani. Nem is sz�m�tottam m�sra.

-Leon, nem pr�b�lod meg megint, amit a Hatty�k Tava el�ad�s ut�n pr�b�lt�l?

-Hogy mit?... Ja, megpr�b�lhatom - sz�lt a f�rfi, majd gyeng�den megcs�kolta a l�nyt.