|
A rettegés színpada
Hikari Tenshi&Szasza 2008.09.20. 22:23
10. fejezet
- Kezdődik... - kezdett bele az angyal, majd bakot tartott May-nek, aki átugrott a kerítés túloldalára. Sora pedig oda guggolt Leon mellé.
- Ha bakot tartok, akkor át tudsz ugrani a kerítésen, odaát May, majd elkap? - kérdezte Sora, miközben felsegítette a férfit.
- Igen, menni fog, de előbb... - kezdte, de a lány a szavába vágott.
- Majd megyek utánad, gyerünk. - mosolygott bíztatóan az angyal, mire a férfi belement. Sora neki is bakot tartott és Leon sikeresen átjutott, ám a túloldalon puffanással ért földet, méghozzá May-en. Aki erre felszisszent. May gyorsan kikecmergett és felsegítve a férfit távolodni kezdett a kaputól, ahogy barátnője meghagyta neki. Nála volt a mobilja, így mikor majd megfelelő távolságba érnek, azonnal felhívja a rendőröket és a mentőket. Úgy 30-40 méterre lehettek a kaputól, mikor egy lövés hangját hallották, és Sora sikolyát. May visszakapta a fejét és látta, amint barátnője a szállások felé menekült. Úgy látszik, a golyó nem találta el, ezért May tovább vonszolta Leon-t, át egészen a domb mögé, majd miután lefektette a férfit tárcsázni, kezdte a rendőrséget.
Mindeközben Sora irdatlan sebességgel rohant az egyenetlen terepen. Elég sokszor elesett és érezte, amint folyik a vér a lábából, mert felhorzsolta. Jobb karjával a ball felkarját szorította, ahol borzasztóan forrónak érezte a bőrét. Ahogy oda kapta a kezét, azonnal tudta, hogy a golyó eltalálta a karját. De most nem törődött vele. Körülbelül 10 perce futhatott, mikor elérte a színpad szállásának ajtaját és berontott rajta. Nagyon csöndesen, mégis sietve ment fel a lépcsőn. Miután felért, gyorsan belépett Mia szobájába, majd magára zárta az ajtót. Bár fájdalmai voltak, nagy nehezen felemelte az asztalt és odarakta az ajtóhoz. Rárakott még két széket, és az asztalnak támasztott egy nehéz fotelt is, majd besietett a hálószobájába. Azt az ajtót is bezárta, majd elétolta az ágyat. A szoba végében volt egy ablak, de mivel a másodikon volt, ezért nem merte megkockáztatni, hogy használni fogja. Egyenlőre csendben meghúzta magát az éjjeliszekrény mellett. Maga alá húzta a térdeit és átkulcsolta őket a kezeivel. Egész testében remegett, de a vér, ami a karjából ömlött, lefoglalta a figyelmét. ,,Ha túl sok vért vesztek, akkor nem tudok megmenekülni. Már kezdek szédülni, csak idejében jöjjön a segítség!" gondolkodott magában, miközben ült és fülelt. Hirtelen lépteket hallott. Tudta, hogy a forgatókönyvíró lány szobája, a legutolsó a folyosón, és mivel May is eltorlaszolta az ajtaját, ott biztos teljesen körül néz, de utána, hamar elér ide. És akkor, már nem lesz hova futni.
Ezalatt az idő alatt, May sikeresen felhívta a rendőrséget, a mentőt és Kalos mobilját, aki álmosan és mérgesem szólt bele, ám mikor megtudta, mi történt azonnal indult. May még mindig retteget, de már közel sem attól, hogy meghal. Attól rettegett, hogy barátnője megsérülhetett és az a szemét, bármikor utolérheti. Leon aki eddig eszméletlenül feküdt mellette, most ébredezni kezdett.
- May, hol van Sora?? - kérdezte nyögve a férfi.
- Nem tudott átmászni, az a tetű felé lőtt, de ahogy láttam nem találta el. A szállások felé menekült. - válaszolta neki a lány, majd szöget ütött a fejében egy gondolat. - Te szereted őt, ugye?
- Hogy mi? - kérdezte ijedten Leon, amit May tisztán kivett a halvány napfény miatt.
- Azt kérdeztem, szerelmes vagy-e Sora-ba? - ismételte meg.
- Ezt meg honnan..... - kezdte az artista, de a kínai lány a szavába vágott.
- Ilyenben nem tudsz jól hazudni. - mosolyodott el. - Ha ennek vége, szerintem, mond meg neki.
Erre a férfi, már csak mosolyogni tudott, mert megérkeztek a rendőrök, a mentők és Kalos, Sarah-val az oldalán. May-t, rögtön betakarták és Leon sebét is el, akarták látni, aki viszont ragaszkodott, hogy a rendőrökkel mennyen a szállásra, ahova Sora elbújt.
A léptek egyre jobban közeledtek Sora felé. A lány, már szinte látta maga előtt a saját temetését, amin May és Leon, biztosan ott lesznek, mivel ők éltben maradtak. És persze Layla-ék is ideutaznak majd a Broodway-ről. A lányt, már a gondolat is letaglózta. A szoba sarka, ahova bevackolta magát, már tocsogott a vértől. És ez az ő vére volt. A golyó a felkarját találta el, nem sokkal a válla alatt. Ekkor kicsapódott az ajtó. Sora hirtelen összerezzent. Az angyalban tudatosult, hogy a barikád, amivel eltorlaszolta az ajtót, összeomlott. És most következik a hálószoba, és akkor végleg vége.
Az ajtó elkezdett kinyílni, és az ágy egyre távolodni kezdett tőle. Sora gyorsan nekivetette a hátát az ágynak, és visszafele kezdte nyomni. De nem sikerült, a férfi egyszerűen berúgta az ajtót, aminek a kerete is kettétört.
Az ágy megtolta Sora-t, aki a szekrénybe bújt be gyorsan és csak magára hajtotta az ajtaját. Ám mikor a férfi körülnézett a szobában, meglátta az egyetlen helyet, ahova a halálra rémült lány elbújhatott. A nagy, magas barna diófa szekrényt. Közelebb lépett hozzá, majd kitárta a jobb szárnyát. Ott azonnal találkozott a tekintete egy riadt meleg barna szemű lányéval. Míg a japán artista szeme reszketett, az övében elégedettség tükröződött.
- Végre, kedves Naegino kisasszony. Még ha a partnerét el is szalasztottam, legalább magácskával már nem lesz több gondom. - mosolyodott el ördögien a férfi, majd felemelte a fegyverét és az angyalra szegezte. Aki erre a mozdulatra szorosan lezárta a szemeit. ,,Mindjárt vége! Layla, remélem, megbocsátasz nekem!" ért végére az utolsó gondolata végére.
A fegyver elsült.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
