Igyekeztem min�l el�bb fel�rni a 4-ik emeletre, mivel ott volt a zeneterem. De �pp csak a m�sodik emelet l�pcs�fordul�j�ig jutottam, mikor �sszeakadtam n�h�ny nem k�v�natos szem�llyel. Nevezetesen azokkal, akikt�l megmentettem Sophie-t �s elb�ntam vel�k. Most azonban nem h�rman voltak. Hoztak magukkal er�s�t�st is. Csak megsaccoltam, de megk�zel�t�leg kilencen voltak. De nem volt id�m, megsz�molni, mivel az egyik r�gvest megragadta a karomat. Nevezetesen az, akit leg�tobb gyomron r�gtam, a sz�ke haj�val.

- Nocsak, kit l�tnak szemeim. A kis vereked�s le�nyz�. – g�nyol�dott a fi�.

- Remek, a b�na banda visszat�rt, �s er�s�t�st is hozott. – v�gtam vissza, b�r tudtam, hogy nem kellett volna. Mivel t�bben voltak, mint amennyivel el tudtam volna b�nni. H�rom fi�, m�g ok�, de kilenc vagy t�bb, az m�r nem. De tov�bb nem tudtam gondolkodni, mivel felbukkant egy m�sik sr�c is, �s elkezdtek a folyos� egy kihalt r�sze fel� vonszolni. Na t�bb se kellett, kit�ptem a kezemet az egyik�b�l, �s orrba v�gtam. Ut�na sietve kir�gtam a m�sik fogvatart�m l�b�t, �gy az, sikeresen a padl�n landolt. Gyorsan sarkon fordultam �s m�r rohantam is volna a zeneterembe, de egy m�sik elkapta a karomat, visszar�ntott �s er�sen meg�t�tt. Az ajkam felrepedt �s v�rzett, j�magam pedig elter�ltem a padl�n. Tudtam, hogyha most nem siker�l megl�gnom, akkor igencsak kellemetlen eml�keket szerzek. Sajnos azonban, m�r nem volt id�m fel�llni, mert akit el�z�leg orrba vertem r�m�lt �s nem eresztett. �s r�ad�sul sz�tt�pte rajtam az egyenruh�m bl�z�t, melynek k�vetkezm�nyek�pp kivillant a feh�r melltart�m.

- Itt meg mi t�rt�nik? – k�rdezte egy ismer�s l�ny hang. Rekord gyorsas�ggal odakaptam a fejem, �s megr�m�ltem.

- Sophie, fuss!! – ki�ltottam, mire egy �jabb er�s pofon lett a jutalmam, amit�l elvesztettem az eszm�letemet. �m miel�tt teljesen ellobbant volna a tudatom, egy m�ly f�rfihangot hallottam, ami egyik t�mad�mhoz sem tartozott. Ezut�n teljesen el�jultam, �s fogalmam se volt, hogy mi t�rt�nt ut�na.

Lassan kezdtem magamhoz t�rni �s hom�lyosan kirajzol�dott mellettem egy fi� arca. �pp a felrepedt sz�mat fert�tlen�tette le, mire �n felszisszentem, ezzel is jelezve, hogy �bren vagyok.

- Csipker�zsika fel�bredt. – ki�ltotta egy ajt� fel�.

- Ne kiab�lj, k�rlek. – �ltem fel ny�sz�r�gve. Ami miatt sz�tcs�szott a szakadt bl�zom, �s ell� villant a melltart�m. �n ezt azonban �szre sem vettem. Leon azonban igen, �s mosolyra h�z�dott a sz�ja. Ekkor Sophie bukkant el� k�t cs�sze te�val a kez�ben. Val�sz�n�leg a konyh�b�l j�tt, mikor hallotta, hogy fel�bredtem. Sietve letette a cs�sz�ket az asztalra, majd ler�ngatta a b�tyj�r�l a pul�ver�t �s gyorsan r�m adta. Erre �n csak �rtetlen�l n�ztem r�.

- Sz�tt�pt�k a bl�zodat, Leon hozott haza, miut�n elb�nt a fi�kkal. – mondta Sophie megnyugtat� hangj�n.

- K�sz�n�m. – fordultam a fi� fel�.

- Nem sok dolgom volt vel�k. Mellesleg, Sophie k�s�bb elmondta, hogy b�nt�l el vel�k. – v�laszolta Leon.

- �rtem. – b�lintottam, mik�zben Sophie egy cs�sz�t adott a kezembe.

- Idd meg. J�l fog esni. – mosolygott r�m, mire �n b�lintottam. A te�t csendben fogyasztottuk el, majd Sophie kiment elmosni a cs�sz�ket. Mikor elt�nt a konyh�ban �n fel�lltam a kanap�r�l �s szememmel a kab�tomat kerestem.

- A fogason van. – mondta Leon. Mire �n biccentettem, odal�ptem a fogashoz �s magamra vettem a kab�tomat. Alatta, pedig megtal�ltam a t�sk�mat is.

- K�sz�n�m, a seg�ts�get. J� �jszak�t. – k�sz�ntem el, majd m�r lenyomtam a kilincset, mikor meghallottam Sophie hangj�t.

- Ugye nem akarsz elmenni?

- De igen, nagyon k�s� van. – v�laszoltam.