Miut�n elengedtem a fi�t, odal�ptem oszt�lyt�rsam mell�.

- Minden ok�? – k�rdezte kedvesen.

- Igen, nagyon k�sz�n�m. – mosolygott h�l�san a l�ny. ‑ Velem j�rsz egy oszt�lyba, szoktalak l�tni. – jutott l�ny esz�be.

- Igen, �n is t�ged, annak ellen�re, hogy a legt�bb id�met a szomsz�d oszt�lyokban t�lt�m. – mosolyogtam r�.

- Igen, nem akarlak megb�ntani, de azt suttogj�k, hogy egy fi� miatt j�rsz �t a szomsz�dba. – pirult el a sz�rke szem� l�nyz�.

- Tulajdonk�ppen igaz. De Michael, csak egy bar�tom, nincs k�zt�nk semmi. – v�laszoltam neki, mik�zben m�r k�zeledt�nk az iskola kij�rat�hoz.

- �rtem, ne haragudj, hogy megk�rdeztem. De tulajdonk�ppen, m�g a nevedet sem tudom. – sz�gyellte el mag�t a sz�rke szem� l�ny.

- Sora. – v�laszoltam. – �s a tied?

- Sophie. – mosolygott. Ekkor azonban m�r el�rt�k az iskola bej�rat�t.

- Merre m�sz? – �rdekl�dtem.

- Jobbra, de m�g meg kell v�rnom a b�ty�mat. – v�laszolta Sophie.

- J�, akkor, szia. – intettem b�cs�t �s m�r siettem is hazafel�. El�g messze laktam az iskol�t�l, ami reggelente kifejezetten h�tr�nyomra v�lt, �m mikor t�l volt, szerettem hossz� ideig s�t�lgatni a h�ban. �gy tettem most is, majd mikor haza�rtem, elmer�ltem egy k�d, forr� v�zben. Legal�bb 1 �r�t �ztattam magam, ut�na pedig nekiestem a h�zi feladataimnak. Miut�n v�gre ezzel is megvoltam el�kaptam az �rarendemet �s megn�ztem a holnapi napomat. Mikor megl�ttam, hogy az els� �r�m torna, sz�vem szerint kiugrottam volna az emeletr�l. El�g j� voltam torn�b�l, de a tan�r egy�ltal�n nem volt szimpatikus, �gy nem er�ltettem meg magam az �r�in. Sietve �sszeszedtem a holnapi k�nyveimet a t�sk�mba �s lefek�dtem aludni. Sz�rnyen el voltam f�radva, tekintve a labd�s esetet, a tucatszor elpr�b�lt sz�mokat �s a vereked�s esetet.

Reggel hatalmasat �s�tva �ltem fel az �gyamban, �s n�ztem r� az �breszt� �r�mra. H�t volt nagy meglepet�s, mivel tegnap elfelejtettem be�ll�tani, hogy cs�r�gj�n, �gy most igencsak k�s�sben voltam. Sietve magamra kapkodtam a t�li egyenruh�mat, amely egy vastag fekete harisny�b�l, magas sz�r�, lapos talp�, fekete t�li csizm�b�l, s�t�tk�k rakott szokny�b�l �s k�k-feh�r hossz� ujj� fels�b�l �llt. Magamra r�ngattam a b�zs sz�n� kab�tomat, majd felkaptam a t�sk�mat �s m�r rohantam is a suliba. �pp csak 10 percet k�stem, de a tan�r, irt� pipa volt r�m.

-Naegino, nyom�s �lt�zni, �s van 40 k�r, fut�sod!! – ord�totta, mikor l�lekszakadva beestem az udvarra.

- �rtem. – ki�ltottam vissza amilyen udvariasan csak tudtam, majd besiettem az �lt�z�be �s �tvettem a sz�rke meleg�t�met �s kisiettem az udvarra. Term�szetesen a t�bbiek, m�r r�plabd�ztak, m�g nekem maradtak a k�r�k. Nem mintha b�ntam volna, a r�plabda nem tartozott a kedvenc sportjaim k�z�. Viszont a fut�st m�g kedveltem is. De persze csak a saj�t temp�ban �s n�ma csendben.

- Gyorsabban Naegino, plusz 10 k�r! – ki�ltotta a tan�r, mire �n sz�vem szerint felvittem volna a tet�re, �s onnan l�ktem volna le. De ez sajnos nem �llt m�domban, �gy folytattam a k�rbe-k�rbe, futkos�st. Egy ideje m�r �gy futottam, hogy az eget k�mleltem, mikor az egyik ablakban megpillantottam valakit. Egy v�gz�s fi�t. Nem Jason volt, neki hossz� ez�st�s haja volt. Innen nem l�ttam milyen sz�n� a szeme, de tudtam, hogy � az iskolai l�nyok v�gy�lma, Leon Oswald. Remek�l focizik �s kos�rlabd�zik. Legal�bb is ezt �ll�tj�k r�la. J�magam sosem voltam igazi foci, vagy kos�rrajong�. �s az ilyen nagymen�, nagyk�p� pasik sem �rdekeltek. Az t�ny, hogy helyes fi�, de nem az �n esetem. El is ford�tottam r�la a tekintetemet �s folytattam a k�r�ket. �pphogy v�geztem, mikor kicsengettek, az�rt rohanhattam is �lt�zni.