Sora és Leon sikeresen meghúzták magukat, így Tony nem találta meg őket. Egy ideig, csak csendben, szinte remegve, véve a levegőt ültek és füleltek. Ugrásra készen álltak, a legapróbb zajra is készek voltak menekülni. Vártak, hogy bármilyen hangot is halljanak, de nem hallottak, így megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy egy időre megmenekültek. Sora félve a férfi vállának dőlt, aki erre felszisszent. Ami nem kerülte el a lány figyelmét sem.
- Leon, mi történt?? Hol fáj? - kérdezte a lány, majd mikor megérintette a férfi vállát. Mikor elvette a kezét, érezte a meleg folyadékot, mely a hold fénye miatt fekete volt, ám tudta, ha napfényben nézné, akkor piros lenne. Nagyon megijedt.
- Leon, téged meglőttek. - ijedt meg Sora.
- Ne aggódj nem komoly. - nyugtatta meg a partnerét, a férfi.
- El kell látni. - döntötte el az angyal, majd levette magáról a férfi kabátját. Körmével a tornadressze derekánál lévő részét és letépte. Így kilátszott a szép hasfala. A letépett résszel átkötötte Leon vállát, és szorosan meghúzta. Erre ő felszisszent.
- Ne haragudj. - kért bocsánatot a lány.
- Semmi baj. - mosolygott rá. Amire az angyal először teljesen ledöbbent, majd mikor felocsúdott a döbbenettől, visszamosolygott.
- May bezárkózott a szállásokon, a szobájába. Azt mondtam, ha megtaláltalak, akkor visszamegyünk érte.
- Jó, de csak később, most nagyon veszélyes lenne. - Eközben a karórájára pillantott. Az óra hajnali 02:55-öt mutatott.
- Lassan felkel a nap, visszamegyünk May-ért, utána pedig kimegyünk a vaskapuhoz és kimászunk. De sietnünk kell, különben az a szemét szemrebbenés nélkül lelő mindkettőnket. - mondta halkan Leon.
Még legalább 10 percig ültek az edzőterem falának döntve hátukat, mikor egy hatalmas sikoly rázta meg az egész színpad környékét. Amit két lövés követett.
- Ez Anna volt. - sírta Sora, amire Leon karon ragadta és elindult vele a szállások felé, ám a teremtől nem messze belebotlottak valakibe, aki enyhe puffanással ért földet.
- Sora...Leon. - nyögte, az előttük ülő árny, akinek hangja ismerős volt az angyal számára.
- May??? - nézett kérdőn és meresztgette a szemét a sötétben.
- Igen, jól vagytok??? - kérdezte a kínai lány, miközben megölelte a lányt.
- Nekem semmi bajom, de Leon-t vállon lőtték. Elszorítottam a sebet, így már nem vérzik, de jó lenne kórházba vinni, mielőtt elfertőződik. - mondta Sora, miközben behúzódtak az edzőterem fala mögé.
- Tisztára, mint egy orvos. - nyögte Leon.
- Hallottátok az előbbi sikolyt? - kérdezte May.
- Igen, Anna volt. - mondta a japán lány, majd ismét könnyek peregtek le az arcán.
- Ez annyit jelent, hogy lehet, hogy már csak mi hárman vagyunk éltben. - mondta mély lélegzetet véve a férfi. - Hamarosan felkel a nap, és akkor gyorsan eltűnhetünk innen.
- Mennyi idő van még napfelkeltéig? - kérdezte May, mikor a halálisten ismét az órára nézett.
- 03:15 van a nap, pedig 04:00 körül kel fel. Tehát, addig meg kell húznunk magunkat.
- Tudom, hogy most veszélyes mozogni, de látta, hogy erre futottunk. El kellene mennünk, egy kicsit messzebb innen.
- Ebben igazad van. Már most odamegyünk a kapuhoz. De nagyon vigyáznunk kell. Így beletelik egy kis időbe, míg odaérünk, de félek, ha később indulunk, akkor lekéssük az első sugarakat és meghalunk, ezért induljunk. - mondta Leon, majd ránehezedett a karjára és megpróbált felállni, de a sérülés miatt nem sikerült.
- May, nézz körül mindig jó alaposan! Én segítek Leon-nak. - mondta a lány, majd a férfi hóna alá nyúlt és segítette neki felállni. - Túl sok vért vesztettél, támaszkodj rám. - suttogta Sora csendesen, mire csak a férfi bólintott. A két lány árgus szemmel vizslatta a sötétséget, míg előre haladtak. Sora-nak igencsak nehéz dolga volt, mivel Leon nem éppen volt könnyű. Ráadásul még a feszültség is kimerítette az idegeit. De nem adta fel, ki akart jutni, és magával akarta vinni May-t és legfőképpen Leon-t akarta kórházba juttatni. Ez emberfeletti erőt adott neki. Maga sem tudta, mennyi idő telt el az indulásuk óta, de kezdte érezni, hogy a férfi egyre jobban ránehezedik. Leon kabátját, már induláskor odaadta May-nek, hogy őt ne akadályozza a mozgásba. Így tisztán érezte, ahogy a férfi vére végigfolyik a karján, majd az ő lábára is hull, ahogy lép.
- Leon, jól vagy?? - kérdezte és hangja nagyon aggódóan csengett.
- Semmi komoly, csak szédülök. - motyogta a férfi.
- Nem tudtam rendesen elszorítani a sebet, bocsánat. Túl sok vért vesztettél. - nyelt egy nagyot a lány, mikor végre elérték a kerítést. May odalépett melléjük.
- Először Leon-t kell, átdobjuk. - kezdte Sora. - Te átmászol én, pedig átsegítem őt, te felkarolod és elindulsz innen messzire. - mondta Sora.
- Nem, veled mi lesz?? - kérdezte May.
- Én vagyok a sztár, tehát azt teszed, amit mondtam. - suttogta idegesen a lány. Ekkor azonban a nap első sugarai kezdet látszódni az égen.