Másnap Selly kiengedett hajjal ment iskolába, szemüveg nélkül, és a magas sarkú cipőben, amit Vickytől kapott. A folyosókon mindenkinek elakadt a lélegzete, amikor meglátták. Elképesztő látványt nyújtott. Nem értette, miért, de élvezte, ahogy utánafordulnak. Talán azért, mert így közelebb érezhette magát a sztársághoz, és már közelgett a 16. születésnapja is. Azt tervezte, hogy akkor majd elmegy a Kaleido-színpadhoz meghallgatásra.
Az első órán megkapták az első rossz hírt: az osztályfőnöküknek el kell utaznia egy hónapra, és addig Miss. Beatrice fogja helyettesíteni. A Rutilus Girls tagjai majdnem elájultak, amikor meghallották a hírt. Ezek szerint most egy hónapig egyenruhába kell, járniuk, mivel a vén banyával egyikük sem mert ujjat húzni.
Selly nagy átalakulásának csodájára járt az egész iskola. Minden tökéletesen ment, egészen az ebédszünetig. Vicky már nem titkolta tovább, odahívta a saját és a barátnői asztalához (persze a három lány nem kis meglepetésére). A Sissy becenevű lány kivételével mindegyikük egyetértett azzal, hogy Sellynek a csapatban a helye.
Egy kis idő múlva feltűnt neki, hogy Barbie Hoffman folyamatosan bámulja. Valószínűleg még mindig haragudott rá a vécés-ügy miatt, mivel egész szünetbe azon röhögött a suli összes diákja, hogy beszél az üres vécéajtóhoz. Ezt pedig nem lehet egykönnyen megbocsátani. Selly látta a bosszúálló tekintetéből, hogy valamire készül. Úgy döntött, inkább elhagyja a termet. Ám Barbie megelőzte, és előtte felállt. Visszavitte a maradék ebédjét a pulthoz, majd visszaült a helyére. De előtte még megeresztett egy gúnyos mosolyt Selly felé.
Egyik pillanatban felfigyelt rá, hogy Vicky arcára kiül egy furcsa kifejezés, a csodálat és a vágyakozás keveréke.. Mit sem törődött vele, elindult a pult felé. Ám ebben a pillanatban egy láthatatlan kéz megragadta a bokáját, és lerántotta a földre. Érezte, ahogy a tálca kiesik a kezéből, és ő valami különös dolgon landol. És ez a különös dolog nem volt más, mint Daniel Eido.
A fiú meglepettem nézett a testén heverő lányra, akinek a hajába zöldség- és tésztadarabok éktelenkedtek. Selly úgy érezte, mindjárt elsüllyed szégyenében.
- Kérlek... Bocsáss meg! Nem akartam...
Dany egyre mérgesebb lett.
- Szállj már le rólam!
Hatalmas erővel lökte le magáról. Még maga sem értette, hogy miért. Az ebédlőben most már mindenki őket nézte.
Selly nagy szerencséjére abban a pillanatban ott termett bátyja, Antoin, és felsegítette.
- Most menj, és mosd le magad...
- Rendben. De mi lesz vele...?
Félénken Danyre mutatott.
- Bízd rám...




Selly ezután próbált úgy kiszökni az apja kocsijáig, hogy senkinek se tűnjön fel. Persze ez az eset után nem bizonyult könnyű feladatnak. Legbelül tudta, hogy ez az egész Barbie Hoffman műve, és megesküdött magának, hogy ezt nem fogja szó nélkül hagyni.