|
Jéghercegnő
Isabell 2008.08.11. 23:24
- Kinek kellene megismerni a személyiségét?- hallatszott egy jeges hang.
Mind a ketten arra fordultak. Sora hűvös tekintettel támaszkodott a falnak. Leon torka kiszáradt és csak nézte őt. Ahogy a lány állt, megfeszült rajta a ruha. Mintha eddig nem lett volna elég feszes. Sophie ránézett a bátyjára, majd rátette a kezére a kezét. Leon észbe kapott, és sármosan rámosolygott. Sophie látva, hogy a bátyja visszanyerte a lélekjelenlétét, felállt, és kiment. Mikor elment Sora mellett rámosolygott. Kisebb volt, mint a lány, és Sora tekintete egy pillanatra mintha meglágyult volna. Aztán újra jeges volt. Leon felállt, és rámosolygott az ajtóban álló szépségre.
- Jó estét, szépség!- mondta Leon egy csábos pillantás kíséretében.
- Szépség?- vonta fel egyik szemöldökét Sora.- Mi van veled, Leon?- kérdezte hűvösen, miközben oda sétált.- Tudtad, hogy Leticia is veled akar szerepelni?- ült le.
- Nem.- foglalt ő is helyet.- De azt hittem, hogy a karja miatt nem ugrálhat egy ideig.
- Ez így is volt.- bólintott Sora.- De látod, a sérült karja nem akadályozta abban, hogy elmenjen egy szállodába hancúrozni... veled.- nézett jelentőségteljesen a férfira.
- Figyelj Sora, nem az történt, amire gondolsz.- kezdte a magyarázkodást.- A francba Sora, otthagytam a szállodában. Egyszerűen feálltam és eljöttem.- majd a lányra nézett, és várta a reakcióját.
- Szóval, otthagytad,- nézett rá jeges, metsző pillantással.- Nézd Leon, megmondtam, hogy nem tartozol nekem magyarázattal.- mondta, és a férfi rögtön elbizonytalanodott.- De tudod, minden elismerésem a tiéd.- mondta mire Leon felkapta a fejét.- Szóval tényleg ott hagytad?- és szája sarkában egy mosoly bújkált, és talán fel is nevetett volna, ha nem tartaná magát az elhatározásához.
- Ahogy látom remekül szórakozol.- mosolyodott el Leon.- Mond Sora, miért párbajoztál vele?
- Sértegette Laylát.- mondta teljesen nyugodtan.- És különben sem akartam volna vele szerepelni.
- Nem csak erről van szó.- rázta a fejét a férfi.- Mit tett veled?
- Mondjuk úgy, hogy tönkretette az éltemet, a szüleivel együtt.- majd felállt.- Jó éjszakát.
- Várj!- fogta meg a karját.- Maradj! Kérlek! Meg akarlak ismerni. Legalább olyan jól, mint Layla vagy Yuri.
- Ahhoz, arra lett volna szükség, hogy régen is ismerj.- válaszolta keményen.- 18 év történetét, nem lehet két hét alatt elmesélni.
- Sora kérlek.- állt fel ő is.- Nem vagy velem túl igazságos. Csak Yurit engeded a közeledbe. Miért?
- Már elmondtam.- suttogta összeszűkült szemekkel.- Eresz el!
- Nem.- mondta egy dévaj mosollyal Leon.- Itt maradsz!- és egy mozdulattal lehúzta maga mellé.- És most iszunk valamit.- majd mind a kettejüknek töltött egy- egy pohár konyakot.
- Azt hiszed, így majd elcsábíthatsz?- kérdezte Sora.
- Hát... nem gondoltam, hogy ilyen lényegre törő vagy.- mondta kicsit sokkosan a férfi.- Egyébként, józanul akarlak elcsábítani, nem pedig részegen. Téged akarlak, és nem pedig, egy bódult hercegnőt.
- Hercegnő?- kérdezte Sora gúnyosan.- Minden vagyok csak az nem.- majd elvette az egyik poharat.- Jó mit akarsz tudni?- sóhajtott.
- Először is begyújtunk ide.- mutatott a kandallóra, és máris végezte a műveletet.- Vihar lesz.
- Vihar?- nézett kissé homályos tekintettel Sora.
- Mhm.- majd visszaült.- Ez elég romantikus nem, cicám?- mosolygott rá, miközben szájához emelte a poharát.- Mesélj nekem arról a két képről.
- Rendben.- mondta a lány nagy nehezen, majd ivott az erős italból, ami végig égette a torkát, de erőt adott.- Az első kép amit láttál, ők a nevelőszüleim. És gondolom észrevetted, hogy nem vagyok odáig értük. Hála istennek, Európában utazgatnak.- majd nagyot sóhajtott.- A másik képen az igazi szüleim vannak. Gondolom láttad a hasonlóságot. A kislány... a kislány a húgom.
- Mi történt velük Sora?- kérdezte komolyan Leon.
- Meghaltak.- mondta nemes egyszerűséggel a lány.- Először a szüleim, majd a húgom. A szüleim autó balesetet szenvedtek. De a rendőrök, azt mondták, hogy a féket megrongálták. És a nevelőszüleim, erre mit mondtak?- nevetett fel keserűen.- Azt, hogy ez sajnálatos. Egy könnycseppet sem ejtettek. Pedig az a boszorkány anya testvére volt. Aztán fogták magukat és ideköltöztek a drága kislányukkal együtt. És a húgom és én itt maradtunk.
- Hány éves voltál, Sora?- kérdezte halkan Leon.
- Tíz.- válaszolta suttogva.- A húgom öt. A lehető legborzasztóbb volt velük lakni. De erről nem mesélek. Anyák halála után fél évvel, meghalt a húgom is.- majd megállt.- Ennyi.
- Az a szoba, amibe most Sophie van...- kezdett bele Leon.
- Igen.- bólintott Sora.- Az a húgomé volt.
- És az enyém?- kérdezte.
- Az?- majd felnevetett.- Az egy másik történet. Azt mondtam, hogy egyet kérdezhetsz. Megvolt. Én jövök.
- Tudod, Sora, nagyon csodállak, amiért sírás nélkül el tudtad ezt mondani nekem.- mosolygott, miközben megsimogatta a lány arcát.
- A könnyeim már rég elfogytak.- lökte el a férfi kezét.- És ne csináld ezt Leon. Rám nem hat a varázserőd.- mondta gúnyolódva.
- Milyen varázserőm?- kérdezte játékosan.- Na jó. Kérdezz.- fordult újra a tűz felé.
- Mesélj magadról.- mondta az egyszerű kérést.
- Jó. Nos, mindig artista akartam lenni. Ez volt az én nagy álmom.- mondta nevetve.- Amikor a szüleim meghaltak 15 voltam. De nekem megmaradt a húgom.- lágyult el a tekintete.- Már akkor sok mindent tudtam. Olyan mutatványokat csináltam, amit a velem egyidősek meg sem mertek volna tenni. Mindig vonzott a veszély, és a halál közelsége. Imádtam a csatákat. Valahogy mindig felpezsdítette a vérem. Igazából, mondhatjuk azt, hogy soha nem szevedtem hiányt semmiben. A szüleim hasonlóan a tieidhez, gazdagok voltak. És kb. ilyen házunk van Párizsban.- nézett körül.- Aztán jött a hírnév. Sikerre siker. És jöttek a nők.
- Mégis mi ez?- kérdezte Sora.- Sportot űzöl a nőkből?
- Ne fogd fel ilyen drasztikusan.- nevetett.- Minden nő élvezte, amikor velem volt. Egyiknek sem volt panasza. Igaz voltak olyanok, akik szinte rámakaszkodtak, de valahogy csak sikerüt megszabadulni tőlük.
- Gazember.- fordult el Sora.
- Hízelgő, ezt a te szádról hallani, édes kiscicám.- mosolygott csábosan.
- Jól van Leon, menjünk aludni.- állt fel, minek következtébel Leon eldőlt.
A férfi nagyot sóhajtva felállt. A teste tüzelt Sora közelségétől. Szerette volna enyhíteni a fájdalmát, de a lány nem akarta közel engedni magához, akárhogy is próbálkozott. És így végülis, érthető, hogy Sora miért olyan amilyen. De Leon érezte, hogy valami sokkal súlyosabb, amit nem mesélt el. És még valami, ami miatt nem enged magához egy férfit sem. Ki fogja deríteni ezt is, de kezdetnek elég volt ez. Hogy így megbízott benne. És legalább egy kicsit feloldotta. Most nem gondolhatott a vágyára, mert félő volt, hogy azonnal ráveti magát, a mellette sétáló szirénre. De egy valamit talán... lassan átölelte Sora derekát. A lány először megmerevedett, majd ellazult. És Leon legnagyobb döbbenetére ő is átölelte a férfi derekát. Leont végtelen boldogság járta át. Valamiért olyan melegséget érzett, mint eddig soha. Sora érintése perzselt, és ahogy érezte, a keze meleg volt. Igen. Szinte már forró. Leon iagzából a büszkesége miatt, azzal hitegette magát, hogy azért esik jól neki Sora érintése, mert már nagyon kiéhezett rá. És melyik férfi ne lenne oda érte. A melegséget a szívében pedig azzal magyarázta, hogy diadalérzet. Lassan felértek az emeletre. Sophie minden bizonnyal aludt, ezért a saját szobájuk felé mentek. Sora megállt, és Leon is. A férfi, mintha mondani akart volna valamit, de nem tette. Sora biccentett, majd eltűnt a szobája sötétjében. Leon is a saját szobája felé indult. Nem tudta feledni a lány forró érintését. A derekán még mindig ott érezte Sora puha kezét. A vágy, már szinte fájón feszítette ágyékát. Azonnal bevetette magát a fürdőbe. Úgy ahogy volt, ruhástól lépett az zuhany alá. A hideg víz, jegesen mart bele a bőrébe. De még ez sem volt elég, ahhoz, hogy eloszlassa a vágyat, ami gyötörte. A vihar felerősödött. Villám cikázott át az egen, és megdörrent. Leon átvette a vizes ruháit, és felvett egy kék nadrágot. Lefelé indult, hogy igyon valamit, mert úgysem tudott volna elaludni. Mikor elment Sora szobája előtt, hatalmasat dörrent az ég, hogy még Leon is beleremegett. A lány szobájából sikítás hallatszott. Leon azonnal visszafordult, és kopogás nélkül berontott a lány szobájába. Bár nehezére esett bevallani, de nagyon féltette a lányt. Azt hitte valami baja esett. De a lány ott feküdt az ágyon. Fejét belefurta egy párnába, és görcsösen kapaszkodott belé. És, mintha... sírt volna. Leon habozás nélkül hozzá szaladt. Leült mellé az ágyra, és próbálta megfordítani. Sora nem hagyta egykönnyen magát.
- Sora!- mondta gyengéden a férfi.- Sora! Sora, had segítsek.- a lány megmerevedett, és hagyta, hogy megfordítsa.- Sora.- suttogta, miközben egy könnycseppet törölt le az arcáról.
- Leon...- mondta elhaló hangon.
- Igen Sora.- mosolygott rá gyengéden.- Sora jól vagy?
- Igen.- suttogta.- Mostmár igen.
Sora arcán verejtékcseppek csorogtak le, és összekeveredtek a könnyeivel. Haja ziláltan tapadt a homlokára. De még így is... olyan gyönyörű volt, hogy Leonban azonnal feltámadt a vágy, ami eddig is benne volt. Úr isten, szinte feszítő volt. De tűrtőztette magát. A lány láthatólag rosszul volt. Ezt a helyzetet, azért mégsem használhatta ki. Sora lassan kezdedte összeszedni magát. Újabb dörgés hallatszott, még az előbbinél is nagyobb. Sora felsikított és közelebb bújt Leonhoz. Szorosan ölelte a férfit. Könnyei újra elindultak. Zokogva kapaszkodott az előtte ülő férfiba. Leon teljesen megdöbbent. Érezte, ahogy a lány remeg a karjaiban. Nem pont erre vágyott, de most a lánynak szüksége volt rá. Valahogy jóleső érzéssel töltötte el. Átölelte Sorát, és miközben nyugtató szavakat suttogott a fülébe, eldőlt vele. Immár Leon az oldalán feküdt, és magához ölelte a reszkető Sorát. A lány kezdett megnyugodni. És Leon nem soká már csak a megnyugtató szuszogását hallotta. Mikor lenézett a szirén a mellkasán feküdt. A dörgés és a villámlás nem maradt abba. És Leon csak nézte őt. Egy villám keresztül hasította a szobát, ezzel földöntúli fénybe vonva az egészet. Sora arcát megvilágította, és most minta még szebb lett volna, még elérhetetlenebb. A vonásai teljesen nyugodtak voltak. És Leon egy pillanatra úgy érezte, hogy azért olyan nyugodt, mert ő ott van vele. A fehér selyem hálóing, éppen a feneke alá ért. A dekoltázsa sem volt épp a legdriszkétebb, de Sorának nem is volt mit szégyelnie. Testének minden egyes pontja olyan tökéletes volt. Lassan lehunyta a szemeit, bár a vágy még ott lüktetett benne, mégis olyan nyugodt volt, mint még soha.
Reggel Sora kelt fel előbb. Hirtelen nem tudta, hogy mi történt. Kezeit leljebb húzta, és érezte, hogy forró feszes bőrt érint, a kőkemény izmokon. Felkönyökölt, és csak nézett. Fel akart ülni, de egy erős kéz fonódott a dereka köré. Meglepődve nézett oda. A nap első sugarai lassan bekúsztak a szobába. Sora nézte a férfi nyugodt arcát. Vonásai ellazultak, és teljesen kisímultak. Férfias arcát, csak még vonzóbbá tette, ahogy a nap arany sugarai körbevették sármos vonásait. Ezüst haján megcsillant a fény. Szinte bódító látványt nyújtott. Izmos felsőteste arany színben pompázott. És mosolygott. Sora leljebb hajolt, és már majdnem megcsókolta, amikor észbe kapott. Hirtelen mozdulattal felült, és lement az ágyról. Megállt és várta, hogy Leon felkeljen. A férfi, mintha megérezte volna, hogy a lány nincs mellette, lassan kinyitotta a szemeit. Sorát szinte magával ragadta ez a felemelő pillanat. A nap ragyogása keresztül szántotta az ezüst csillogást. A férfi lusta mosolyra húzta az ajkait. A lány pont az ablak előtt volt. Csodás alakját körbevonta az arany ragyogás, miközben gesztenye színű tekintete ragyogott. De a szemei, jegesen fúródtak az ő tekintetébe. Leon nyelt egyet, és felült.
- Köszönöm, hogy segítettél, Leon.- mondta jegesen.- De azt hiszem ideje menned. És nem szeretném, ha ezt valaki más is megtudná.
- És mi van, ha megint megtörténik?- állt fel, és közel lépett hozzá.- Ezt nem lehet csak úgy elfelejteni, Sora. Amikor remegve hozzám bújtál. Amikor egész éjszaka öleltél. És ha csak egy pillanatra levettem rólad a kezem, azonnal odabújtál. Szorosan.- rántotta magához.
- Nem fog megtörténni, soha többé.- tolta el.- Menj!
Leon elször döbbenten nézett rá, majd dühösen sarkon fordult. Soha senki nem alázta meg ennyire. Hát nappal ennyire nem tudja feloldani a hűvös jegességet? De legyen. Ő nem fogja feladni. Sora egy ideig nézte a zárt ajtót. Dehogy akarta ő elküldeni a férfit, de... nem tehetett mást. Lassan egy lebegő alak jelent meg előtte.
- Mi bánt, az amit az éjszaka tettél? Vagy amit most?- kérdezte Fantom.- Én tudom, hogy érzel, Sora. Előttem nem lehet titkod. Miért nem engeded meg neki, hogy közeledjen? Ismerd meg.
- Nem Fantom.- mondta Sora.- Soha többé, egyetlen férfiban sem bízom meg.- majd a fürdőbe indult.
- A nyilas a jeges ködben úszik.- vette elő a gömbjét.- De felé egy üstökös közeledik. A skorpió érzései felszabadultabbak. Mégha most nem is tudja, de nem soká rájön, mi a valódi álma, és akkor engem is meglát. De a nyilas tovább fuldoklik a jeges tengerben. Ha nem hagyja, akkor még a tüzes skorpió sem keltheti életre. És a fénye menthetetlenül kihuny.
Folytatása következik...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
