|
Jéghercegnő
Isabell 2008.08.11. 23:22
Leticia lassan felállt a földről. Vállát szorongatva nézett fel az ellenfelére. Sora leugrott, és egyenesen Laylához sétált. Érzezte magán Leticia gyilkos pillantását, de nem érdekelte. Majd lassan hátra fordult. Elindult a lány felé, és közvetlenül előtte állt meg. Leon végig nézte minden mozdulatát. Sora egy cseppnyi bűnbánatot sem mutatott. Bár nem ő volt a hibás, mégis azért valami szánalmat érezhetett volna a szerencsétlen lány iránt. Sora lenéző pillantást vetett ellenfelére.
- Azt hiszem, én fogok fellépni, de Laylával.- hangsúlyozta ki fagyosan, majd sarkon fordult és kiment.
Maga sem tudta, hogy miért alázta meg annyire a lányt. Igazából bosszút akart állni rajta azért, amit Layláról mondott. De... valami másért is. Valamiért ami régen történt, és ami azóta sem hagyja nyugodni. Talán meg akarta mutatni a Jéghercegnőt. Hogy milyen ő. Talán el akart rettenteni valakit magától. És azért, hogy megmutassa; ő nem szokott hibázni. Lassan bement az öltözőjébe. Felvette a fekete térdnadrágot, és a könnyű vajszínű toppot, arra pedig egy fehér kabátot. Az összhatást egy hosszúszárú fekete csizma tette teljessé. Felkapta a bukósisakot, és kifelé indult. Mikor kiért a színpad elé, meglátott egy csókolózó párt. Ez nem is lett volna különös, hogyha a lány nem Leticia, a férfi pedig nem egy ezüst szemű szívtipró. Sora maga sem tudta miért, de ez szíven ütötte. Keserű fény csillant a szemében, majd mintha nem látott volna semmi különöset, elment a páros mellett. Leon azonnal feleszmélt és a lány után futott. Sora nem állt meg. A férfi kiabált utána, de nem érdekelte. Mérges volt, és nem akarta ezt elárulni. A férfi utólérte, majd karját megragadva maga felé fordította.
- Sora, kérlek had magyarázzam meg.- mondta neki kétségbeesve.
- Leon jól figyelj ide.-. rántotta el a karját.- Nem tartozol nekem magyarázattal. És engem nem érdekel, hol, mikor, kivel és mit csinálsz. Érted? Nem érdekel.- mondta majd sarkon fordult.
Leon csak nézett utána. Tudta, hogy most nagyon súlyosan elrontott mindent, amit eddig elért. A lány feltette a bukósisakot, és sebesen elhajtott. A férfi csak nézett utána. A lány olyan élesen vette be a kanyart, hogy félő volt, elesik. Majd eltűnt a szeme elől. Leon nem is értette miért, de valahogy bűntudatot érzett. Amióta ide jött, nem volt nővel. Mostmár nagyon vágyott arra, hogy kicsit kikapcsoljon, és ne gondoljon a lányra. Újra Leticia felé fordult, és sármosan rámosolygott, majd elindult felé. Átkarolva a lányt elindultak.
Sora iszonyatosan dühös volt. Még magának is alig akarta beismerni, hogy bosszantotta, amit látott. Sebesen szelte az utat. A motorozás mindig megnyugtatta. Olyankor, olyan érzése volt, mintha a trapézokon repülne. Szabadságot nyújtott neki. Utálta, amikor függött valakitől, vagy amikor rászorult valamire. Számára ez sok dolog jelentette. Nem használta a számára előkészített limuzint. Vagy motorral járt, vagy a fekete sportkocsival, amit saját kezűleg vezetett. Szabad akart lenni, hogy senkire se legyen szüksége. Nem akart senkire sem támaszkodni. De... ezt nem tudta teljesen megtenni. Layla és Yuri ugyan úgy fontosak maradtak neki. És eze ellen nem tehetett semmit. És itt volt Leon. Nem tudta hova tenni a férfit. Egyszer kedves volt vele, és folyamatosan meg akarja nevettetni, a következő pillantban már valaki mást csókol. Úr isten, mi a fene ütött belé? Hisz semmit sem jelent számára a férfi és soha nem is fog. Fülsértő nyikorgással fékezett le a bejárat előtt, miközben a gyorsaság miatt egy hosszú csíkot húzott maga után. Felrobogott a lépcsőn, és kis híján felborította a cselédlányt, aki ki akarta nyitni az ajtót neki. A megszeppent lány kezébe nyomta a bukósisakot, és felszaladt a lépcsőn. Mikor beért a szobájába, dühösen bevágta maga mögött az ajtót, és lehuppant az ágyra. Majd meggondolva magát, átment Sophie szobájába. Mikor benyitott emlékek járták át. Szemein megtört a jég. Szomorúan csillogott, ahogy egyre beljebb lépett. Leült a menta színű selyemmel beborított ágyra, és lassan eldőlt. Simogatni kezdte a takarót, miközben a szeméből kicsordult egy forró könnycsepp. Nagyon fájdalmas volt ez az érzés. Régóta hordozta ezt magában. Talán pont emiatt lett olyan, mint most. Mennyi keserűség. Már oly régóta hordozta magában a fájdalmat. Csak öt éves volt... csupán öt éves... egy kislány... Hirtelen Sophie toppant be a szobába. Mikor megfodult döbbenten nézett Sorára. A lány, ahogy meglátta őt, azonnal felült és felerőltette magára a jégpáncélt. Felállt és kifelé indult.
- Sora, valami baj van?- kérdezte.
- Nem, semmi.- mondta fagyosan, amikor a lány mellé ért.- Felejtsd el azt, amit láttál!
Eközben Leon, egy szállodában volt. Leticián már nem volt szinte semmi. A férfi hagyta, hogy a lány a nyakát csókolgassa, de ő szinte nem tett semmit. Hirtelen, amikor a lányra nézett a kép megváltozott. Egy csillogó gesztenye szemű szirént látott maga előtt. Hirtelen mohón csókolni kezdte a lányt. Érzékien simogatta lány bőrét. Az ágy felé kezdtek hátrálni, miközben Leon már Leticia nyakát csókolgatta. Eldőltek az ágyon, miközben Leon keze egyre leljebb haladt, ezzel kéjes nyögéseket kiváltva a lányból. Hirtelen a kép újra megváltozott, és azt látta, akivel eredetileg le akart feküdni. Felkorbácsolt vágya, egy pillanat alatt szerte foszlott. Mogorva tekintettel eltaszította magától a lányt, aki döbbenten nézett. Leon felállt, és öltözni kezdett.
- Leon, mit csinálsz?- kérdezte fűtött hangon Leticia.
- Öltözök. Mennem kell.- majd mikor felvette az inget, még hátra fordult.- Bocs, de nincs kedvem.- majd magára hagyta a döbbent lányt.
A város utcáin lépkedve a gondolataiba merült. Miért nem tudott lefeküdni vele? És miért Sora képe jelent meg előtte? Igaz, hogy nagyon kívánta a lányt, de az nem ok arra, hogy egy másik iránt ne érezze. Egyik pillanatról a másikra egy fekete limuzin állt meg mellette. Egy rövid fekete hajú, kék szemű, izmos férfi szállt ki a kocsiból. Leon szinte azonnal megismerte. Mosolyogva indult rég nem látott barátja felé.
- Rég láttalak Leon.- mondta mosolyogva a fekete hajú.- Mit csinálsz Los Angelesben?
- Én is örülök neked, Robert.- fogtak kezet.- És azért vagyok itt, mert a Kaleido színpadnál dolgozom, és ott kaptam partnert.
- És ki az a szegény, akit hozzád tettek?- nevetett fel a kék szemű.
- Történetesen Sora Naegino.- mosolygott, és várta a rakciót.
- Ki?- döbbent le a másik.- A jéghercegnő. Ember, azt mondják az a lány olyan, mint egy...
- Szirén.- bólintott Leon.- Tényleg olyan. Sőt, még szebb.- majd savanyú képet vágva folytatta.- És olyan szilárdan tartja magát, mint egy szikla.
- Szóval a gyönyörű Sora, nem akar neked behódolni.- nevetett.- Mindegy. Gyere haza viszlek.- majd mikor beszálltak, még megkérdezte.- Mellesleg, hol is laksz?
- Soránál.- mosolygott dévajul.
- Ez nem igaz.- morogta a másik.- A mázlista. Szóval meg akarod hódítani?
- Igen.- mosolygott Leon.- A gyűjteményem legfenségesebb darabja lenne.
- Értem. És mi a szándékod?- kérdezte Robert.- Ágyba viszed? Esetleg jársz vele? Vagy feleségül veszed?
- A házasság semmi képpen- mondta komolyan.- Először is elérem, hogy bízzon bennem. Tudnom kell mi az, amitől ilyen lett. És meghódítom. Visszaadom neki azt, ami egykor volt.
- Csak vigyázz, nehogy beleszeress.- figyelmeztette a kékszemű.- Az ilyen lenyűgöző szépségbe könnyebb beleszertni, mint gonolnád. És ha még a természete is olyan vadító, akkor...
- Eszembe sem jutna.- mosolygott.- De érdekel ez a lány. Valamiért... más, mint a többi.
- Persze, hogy más.- mosolygott Robert.- Hisz, nem találsz még egy ilyen istennőt, a kerek világon.
- Nem csak erre gondolok.- mondta Leon.- Hanem valamiért úgy érzem, hogy olyan tűz ég benne, ami senkiben nincs.
- Remek.- bólintott a másik.- Tudod mit? Fogadjunk. Én most elutazom hat hónapra. Mire visszajövök meghódítod a lányt, és akkor tiéd ez a felemelő érzés, hogy a magadévá tetted, és megváltoztattad. Valamint százezer dollár.- mosolygott ördögien.- Ha nem, akkor enyém a százezer dollár, és megpróbálhatom meghódítani őt.
- Az amit utóljára mondtál nem nagyon tetszik.- morgott Leon.- Nem akarom, hogy bántsd.
- Miért te nem fogod?- kérdezte gúnyosan.- És ki tudja talán még feleségül is veszem.
Leonnak egyáltalán nem tetszett az, hogy barátja azt tervezi, hogy feleségül veszi Sorát. Nem tudta elképzelni, hogy más férf is érintse, miután ő megtette. De most ezt meg kellett tennie, hisz a becsülete forgott kockán. Bólintott, és kezet fogtak. Ezzel a fogadás hivatalosan is érvénybe lépett. És immár visszavonhatatlanul be kellett tartani minden egyes pontját. Leon tudta jól, hogyha ő nem hódítja meg Sorát, akkor majd Robert fogja, és ezt valahogy nem tudta volna elviselni. Néhány perc múlva már a villa kocsifeljáróján hajtottak fel, majd megálltak. Leon kiszállt, és próbált elköszönni, de Robert követte. A bejárati ajtó kinyílt, és Yuri jött ki, nyomában Sorával. A lány egy puszit nyomott a férfi arcára, mikor tekintete talákozott Leonéval. A férfi nagyon mérges volt most Yurira. Úgy látszik, ő az egyetlen férfi, aki mellett Sora fel tud oldódni. Leon és Robert közeledett a páros felé. Míg az utóbbi szeme majdnem kiesett. Sora idomait szépen mutatta a feszes térdnarág, és a feszes fehér topp. Szinte elbűvölten nézett végig a lányon. Majd megálltak előttük.
- Yuri.- köszönt a férfinak Leon.- Sora.
- Nahát Leon. Már azt hittük, hogy elvesztél.- mondta gúnyosan mondta a férfi.- Á Robert. Rég nem találkoztunk.
- Szia Yuri.- fordította végre arra a fejét az említett.- És a kisasszony bizonyára...
- Sora Naegino.- vágott közbe fagyosan a lány.- Majd holnap talákozunk Yuri.- és befelé indult.
- Hát... elég... nyers.- mondta elbűvölve Robert.- De fantasztikus. Az újságok igazat mondtak. Sőt.
- Robert ajánlom, hogy hagyd békén Sorát.- mondta figyelmeztetően Yuri.
- Nyugi. Én különben is elutazom.- mondta vidáman Robert, majd Leonra nézett.- Én a helyedben mástól félteném. Na viszlát.
- Mit akart ezzel mondani?- kérdezte Yuri miután a limuzin elhajtott.
- Ugyan csak beszél.- mondta a férfi és befelé akart indulni.
- Leon.- szólt utána.- Nem ajánlom, hogy bántsd Sorát. Eleget szenvedett már. Tudom milyen kísértés ez számodra, és minden férfi számára, de tartsd vissza magad, és keress mást.
- Akkor mit szeretnél, hogy Laylát vegyem célba.- kérdezte gúnyosan.- Na látod.- mondta mikor a férfi keze ökölbe szorult.- Különben is, eltudod képzelni, hogy miután láttam Sorát, más is érdekeljen?
- Leon figyelmeztetlek. Hiába tekintelek a testvéremnek, ha Sorát bántod... akkor nem éled meg a másnapot.- mondta, majd beszállt a kocsijába és elment.
Leon nézte a távolodó autót. Yuri úgy óvta Sorát, mintha a bátyja lenne. Mindig is így érzett, azt mondta. De nem értette, miért kell ennyire védelmezni. Hogy miért nem szabad bántani. Hisz Sora már nagylány, meg tudja magát védeni, ha akarja. Majd elmosolyodott. De még milyen nagylány. Elindult befelé, miközben Yuri szavai csengtek a fülében. Mikor benyitott egy szobalány pirulva szaladt el előtte. Hangosan felnevetett, amikor Sorát pillantotta meg. A lány egy gyilkos pillantás kíséretében az emeletre sétált. Leon csak nagyokat pislogva nézett utána. Na ez szép. Méghogy nem tudja magát megvédeni. Néhány pillanat múlva Sophie sietett a lépcsőn lefelé. Láthatólag égett attól, hogy valamit elmondjon a bátyjának. Leon mosolyogva figyelte. Mindig szerette Sophie hevességét. Amikor a lány odaért mellé, átkarolta.
- Figyelek.- mondta Leon.
- Menjünk a nappaliba.- azzal elkezdte húzni testvérét.
A nappali hatalmas volt. Stílusosan berendezve. Virágok, és kényelmes bútorok. A fehér, vagy vajszínben. Sophie leült a kanapéra, Leon pedig követte. Nem értette, hogy húga miért ilyen ideges. Valami furcsa volt.
- Mit akartál mondani?- szólalt meg Leon.
- Amikor haza jöttem, bementem a szobába.- Leon nem értette miről beszél.- És Sora ott volt. És... sírt.
- Mit csinált?- döbbent meg a férfi.
- Sírt.- mondta határozottan.
- Sophie, segítened kell nekem.- mondta Leon.- Meg akarom hódítani.
- Sorát?- kérdezte Sophie.- Leon, Sorát nem lehet a hagyományos úton meghódítani.
- Pontosan ezért kérem a segítségedet.- mondta ellenvetés nélkül.
- Nos, talán próbáld megismerni a személyiségét.- válaszolt.
- Kinek kellene megismerni a személyiségét?- hallatszott egy jeges hang.
Folytatása következik...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
