Az álmok mezejét, ha valaki átlépi,
Akkor minden megtörténhet vele,
Sejtelem és magány, amit nehéz átélni,
Fellegekben sötét árnyak felelnek.

Az emlékeket ismét valóssággá teszi,
Míg bele nem törődsz, addig kísért,
a pokolban az Angyal nehezen fekszik,
Ott nem adnak a templomokban misét.

Hiszel a sorsban? Kérdezi egy hang,
Aki minden éjjelent a fiú ágyán ül,
Felbátorodva beszél hozzá, majd elhal,
Már nem élteti szívét az elszánt tűz.

Alig telt el pár hónap a tragédia óta,
De feldolgozni kevés volt az idő,
Hisznek bennem, ez csak kóma,
De a halál az élők sorából kilőtt.


Annyi sok elfojtott érzelem, ami dúl,
Tudom, akarom, muszáj megtennem,
Egy csók szerelmem ajkára, a szél fúj,
Ellenzi tettemet, hangzik a felelete.

Beteljesülni látszik utolsó akaratom,
És néhány másodperc után sikerül,
Az a tervem, amit régóta fontolgatok,
Ezen felül lelkem nyugovóra merült.

Egy dolog sajnos elkerülte figyelmem,
Viszonozta csókomat partnerem Leon,
Jégpáncél elsüllyedt a tengerben teljesen,
Kiderült, érzi minden mozdulatom.

Ijedtemben nem tudtam, mihez kezdjek,
A sötétség húzott le a gonosz irányba,
De még gyorsan fülébe súgtam, szeretlek,
Ez volt az utolsó szavam ebben a világban.