Leon azonnal hátra kapta a fejét. Sora ott állt egy rövid vörös selyem hálingben, ami ép csak eltakarta a fenekét, és egy annál nem sokkal hosszabb szintén vörös köntösben. A lány szikrázó szemekkel nézte az előtte álló férfit. Haja vizesen tapadt a hátára, és a turfürdőjének édes illatát árasztotta magából. Leon nagyot nyelt. Na nem attól, hogy rajta kapták, hogy mit nézeget, inkább attól a látványtól, amit az előtte álló szirén nyújtott. A nadrágja feszülni kezdett rajta. Majd próbált minél sármosabban mosolyogni, de láthatólag ez a lányt csak még jobban felbosszantotta. Ez az, gondolta Leon. Végre láthatja azt a tüzet a szemében, amire már úgy vágyott. De valahogy nem pont erre a tűzre vágyott. Sora vadító volt dühösen. Ez még jobban felpezsdítette Leon vérét. Lassan letette a képet, és a lány felé fordult.



- Mégis mi a fenét képzelsz magadról?- kérdezte dühösen Sora, de fékezte magát.- Hogy merészeled?

- Mi zavar, hogy engedély nélkül jöttem be a szobádba, vagy az, hogy megláttam a képet?- kérdezte egy gúnyos mosoly kíséretében.

- Nem engedtem meg, hogy tegezz!- mondta tajtékozva.

- Te is tegezel engem.- Leon kezdte elveszíteni a türelmét.

- Bocsánat!- mondta Sora nyugodtabban.- Menjen ki!

- Mikor hagyjuk ezt abba?- kérdezte Leon.- A partnerem leszel. Bocsánat. Lesz.

- Hagyjon magamra, és menjen aludni.- fordított hátat.



Leon furcsán bűntudatot érzett. Nem értette magát. Ennyire megbolondította volna ez a lány? Csendben kiment a szobából. Ezzel semmit nem fog elérni Soránál. A vágyat még mindig ott érzete magában, és ahogy felidézte Sora látványát, csak egyre nőtt. Hirtelen ötlettől, dühösen bevetette magát a fürdőbe, és hideg vizet folyatott magára. Kilépve a zuhany alól érezte, hogy a magában érzett vágy nem csökkent. Csak egyre feszítőbb lett. Végül felvett egy kék nadrágot, és lefeküdt. Órákig csak forgolódott, de álom nem jött a szemére. Majd nagy nehezen elmerült, ott ahol már Sora várt rá.

Eközben a lány kint ült az erkélyen és a csillagokat nézte. Úr isten ez a férfi még csak most érkezett és máris olyan hatással volt rá mint még eddig soha senki. Az újságok nem túloztak sőt. Olyan tökéletesnek hatott. A legelbűvölőbb és a legkívánatosabb férfi. A hosszú ezüst haj, és azok a szikrázóan ezüst szemek. Azok a fantasztikus arcvonások. Kidolgozott, izmos test. Egyetlen férfi sem volt a világon, aki olyan sármos, és őrjítő lett volna. Sora csaknem feledte az álarcot, már akkor amikor először meglátta. És a vita amit vele folytatott olyan élvezetesnek hatott. De nem ez. Igazságtalan volt a férfival. Nem tudta mit is tesz igazából. Talán bocsánatot kellene kérnie. Ez a férfi rendkívüli. Olyan mintha érdekelné, hogy mi van vele, de nem tudna rákérdezni. De nem... Mégegyszer egy férfinak sem fog hinni. Nem hagyja, hogy mégegyszer megalázzák, vagy elvegyenek tőle valamit, ami fontos a számára. Soha többé egyetlen férfit sem enged a közelébe, mégha a világ legőrjítőbb férfijáról is van szó. Soha többé nem bízik meg egyben sem. Soha. Szemei újra megfagytak, majd felállt, és visszament a szobájába. Levette a köntösét, majd nagy nehezen eljutott az álmok biradalmába.

Már két hete éltek így. Sora elkerülte Leont amennyire csak lehetett. A férfi türelme viszont egyre fogyott. Annyira vágyott a lányra, hogy még legendás türelme is cserben hagyja? Elhatározta, hogy nem hagyja tovább, hogy a lány így viselkedjen vele. Szinte öntudatlanul indult az edzőterem felé. Mikor benyitott, Sora éppen akkor lendültel a forgó trapézról, és Laylával egyszerre csinálták meg az Arany főnixet. Olyan tűz égett a lányban, mint amilyet még nem látott. Igazi főnix volt. Csak úgy parázslott a levegő. A kecses póz amit megtartott, csak még jobban kiemelte elegáns személyét. Majd lassan mind a két lány egy- egy trapéz felé tartott. Sora mikor már majdnem elérte fordult egyet, így a lábával kapta el. Layla hátra fordult, és előbb döbbenten nézett, majd felnevetett. Sora fellendítette magát, és leült.



- Most mit nevetsz?- nézett barátnőjére.

- Még a legegyszerűbb mutatványt is képes vagy túlkombinálni.- mondta mosolyogva.

- Most miért?- kérdezte közömbösen.- Azt ne mond, hogy nem tetszett.



Layla újra nevetni kezdett. Leon pedig ebben a pillanatban nagyon irígykedett rá. A két hétben, amióta itt volt, Sora nem nyílt meg felé. És olyan jegesen viselkedett ahogy csak tudott. Csak Laylának és Yurinak tudott feloldódni, valamilyen szinten. Ez valahogy szomorúsággal töltötte el. A lány igézően hatott minden érzékére, de ő próbálta elkerülni. Még csak nem is veszekedett vele. Ez bosszantotta. De leginkább az, hogy amíg ő majd eleped a vágyakozásban, Sora olyan érzéketlen, mintha fahasáb lenne. Pedig nem volt az. Layla hirtelen lenézett, és elmosolyodott.



- Leon!- mondta, mire Sora is odanézett.- Gondolom gyakoroloni jöttél Sorával.

- Igen.- válaszolt a férfi egy mosoly kíséretében.

- Akkor én megyek.- ugrott le a szőkeség, és kisétált.

- Lejönne kegyed egy kicsit?- kérdezte gúnyosan Leon, majd döbbenten nézte, ahogy Sora elugrik, és a trapézról a földre érkezik.

- Mit akar?- kérdezte a lány hidegen.

- Fejezzük be ezt Sora.- mondta Leon egy barátságos mosoly kíséretében szokatlanul lágy hangon.

- Nem tudom mire gondol.- fordított hátat a lány, mert nem tetszett neki ahogy a férfi szeme csinllogott.

- Nem tegeződhetnénk?- lépett oda mögé, nagyon közel.- Sora?- a lány lassan megfordult, és így Leon megállapíthatta, hogy kb. 10 centi van köztük.

- Rendben.- mondta végül Sora.- Nem soká kész a darab, amit együtt kell játszanunk. Így tényleg könnyebb lesz.- mondta és a férfi felé nyújtotta a kezét.- Leon.

- Igazad van, Sora.- mosolygott a férfi és megfogta a lány kezét, ami olyan hideg volt mint a jég.- Lehet egy kérdésem?

- Csak ha nem túl személyes.- rántotta ki a kezét. Valahogy nem bírta elviselni Leon forró érintését.

- Az a két kép.- kezdett bele.

- Erről nem vagyok hajlandó beszélni.- vágott közbe fagyosan.- Erről csak két ember tud. Layla és Yuri. És ennyi. Ők is csak azért, mert kicsi korunk óta ismerjük egymást. Ez olyan dolog, amit nem kötök idegen orrára. Még akkor sem ha történetesen az illető a partnerem.- vágta oda keményen.

- Ezt most megérdemeltem.- mondta gyászos mosollyal a férfi.- Akkor mióta vagy a színpadnál?

- Lassan öt éve.- válaszolt.- Még valami?

- Nem bíznál bennem kicsit jobban?- kérdezte hirtelen.- És nem lennél velem kicsit nyíltabb?

- Nem.- mondta jegesen.- Csak akkor nyílok meg egy ember felé, ha azt már kellő képpen megismertem. És téged még nem ismerlek Leon Oswald.

- Hát...- vette elő szokásos elbűvölő mosolyát.- Itt az alkalom.

- Köszönöm a kedvességedet.- mondta gúnyosan, de vidámabban a szokásosnál.

- Helyes. Most gyakrolunk, és utána meghívlak ebédelni.- mondta miközben rávillantott egy mosolyt.

- És ki mondta, hogy elfogadom?- kérdezte.



Leon csak elmosolyodott, és felugrott a trapézra. Ahogy számított rá, Sora követte. Úgy érezte, mintha elkezdődött volna valami kettejük között. A lány már sokkal felszabadultabban beszélt vele. Csak még egy kicsit puhítani kellett rajta. Sorának el kellett ismernie, hogy a férfi nagyon kitartó volt. Ezt a tulajdonságot pedig tisztelte benne. Viszont nagyon rámenős is volt. Elmentek ebédelni. Leon nagyon sokat mesélt neki a kalandjairól, és a nőügyeiről. És a messze földön híres tehetségéről. Egyre jobban közeledett hozzá, és nem rejtette véka alá mi a szándéka. Ennek ellenére Sora sziklaszilárdan tartotta magát, és egy pillanatra sem engedett betekintést az álarc mögé. Mikor végeztek, és Leonnak nem volt több meséje, visszaindultak a színpadra. Azonnal az edzőterembe indultak, amikor May rontott be hozzájuk, és közölte velük, hogy Kalos látni akarja mind a kettőjüket. Sora a bordó színű edzőruhára, ami olyan volt mint a Layláé, felvett egy fehér kabátot, és elindultak. Ám amikor beléptek az igazgató irodájába, Sora azonnal megtorpant. Egy sötét barna hajú szépséggel nézett farkasszemet. A lánynak a haja hullámos fürtökben egészen a derekáig leomlott. Szemei hasnolóak voltak Soráéhoz, de nem volt olyan szikrázó, és olyan szép. Inkáb bronz színű volt. Arca szép vonásokat hordott, és alakját kiemelte a farmernadrág, és fehér topp amit viselt. Kerek feneke volt, és formás lábai. Karcsú dereka, és kicsi, de kerek mellei. A lány gonosz mosolyra húzta ajkait. Leon tekintetét az egyre dühösebb Sora, és az idegen lány között kapkodta. Na igen. Így összevetve a barna szépségben semmi rendkívüli nincs, gondolta Leon. Bár nagyon szép volt, de Sorát valahogy lehetetlenség volt utólérni. Mintha a két lány ismerte volna egymást. Az idegen lány, olyan, mint amilyenekkel Leonnak eddigi élete során dolga volt; gyönyörű, számító szajha. Soha nem tudtak az ilyen nők túl nagy kíváncsiságot ébreszteni benne. Sora lassan, mintha megnyugodott volna, és leült Yuri mellé egy székre.



- Nos örülök, hogy megérkeztetek.- mondta Kalos.- A következő darabról van szó. Sora te már ismered a hölgyet, de Leon még nem.- A hölgy szó említésére, Sora felszisszent, amit nem hagyott figyelmen kívül senki.- Leon Oswald, Leticia Martinez.

- Örülök.- vetett Leon egy csábos pillantást a lányra, és a kezét nyújtotta.

- Úgyszintén.- fogta meg a lány a kezét.



Leticiának meleg volt a keze. Nem úgy, mint Sorának. De ahogy Leon a szemébe pillantott máris látta, hogy a lány el akarja csábítani őt. Édes, zengő hangja közel sem volt olyan érzéki, mint Soráé. Te jó ég. Ez a lány elvette az eszét. Már mindenkit vele hasonlít össze. Tény, hogy nem volt fogható hozzá egy nő sem, de azért még nem kell süketen és vakon mászkálnia csak azért, mert a lány olyan hideg vele. Sora gúnyos hangot hallatva elfordult. Leon észbekapott és elengedte Leticia kezét. A lány állva maradt, és neki támasztotta a hátát a falnak. Leon pedig leült Sora mellé. Csakhogy Leticia egész végig Leont nézte, ami nem kerülte el Sora figyelmét.



- Nos a következő előadásban, Leon még nem szerepel, mivel úgy látom még vannak kisebb viták közöttetek.- kezdte Kalos halvány mosollyal.- A most következő darab: Az ezeregy éjszaka.- mondta.- Úgy volt, hogy a két főszereplő Sora és Layla lesz, de most hogy itt van Leticia egy versennyel fogjuk eldönteni, hogy ki fog szerepelni. Sora az egyik. Ez biztos.

- Pillanat Kalos.- szólt közbe a jeges hang.- A verseny legyen Leticia és köztem.- mondta, amin mindenki megdöbbent.- Layla különben sincs itt, hogy ebben dönteni tudjon. És én nem vagyok hajlandó vele szerepelni.- intett a lány felé.

- Ugyan Sora.- kezdte Leticia negédesen.- Layla túl puhány hozzád. Csakis velem játszhatsz. Nem tudom, hogy bírtad ki vele. Egy harmadrangú kis senki.- Sora szeme vészesen villant, amit nem vett észre.- Egyáltalán, hogy vagy képes a nevedet összefüggésbe hozni ezzel a kis felkapaszkodott libával?- mondta gúnyosan.



A többi sértegetés a torkára fagyott, ahogy Sora felpattant a székről, de olyan hévvel, hogy a szék nekiesett az íróasztalnak. A lány leticia felé indult volna, gyilkos dühvel, de valaki lefogta. Sora érezte az erős karokat maga körül, és a szantálfa jellegzetes illatát. Leon, már az első pillanatban észrevette Sora dühét, és még időben cselkedett. Furcsa érzés volt magához szorítani a lányt, miközben a jázmin illata lengte körbe. Puha, mégis feszes teste az övének szorult, és nagy erőfeszítésébe került, hogy visszafogja a vágyát. Arcánál a lány selymes haja volt. Sora lassan ellazította ökölbe szorult kezeit, és Leon érezte, hogy el kell engednie különben furcsállni fogják. Egy lépést hátrált, hogyha kell, még meg tudja fogni. Sora jeges tekintetét a még mindig döbbent Leticiára emelte.



- Leticia, Sorával fogsz megkűzdeni a szerepért.- mondta Kalos.- Indulás az edzőterembe.



Leon és Yuri Sorát kísérték le, hogy nehogy valami hülyeséget csináljon. Az egész csapat ott ment a lány nyomában. Időközben megérkezett Layla, és velük tartott. Yuri elmesélte, hogy mi történt, és a lány próbálta lebeszélni barátnőjét. Sora nem hallgatott rá, csak ment előre. Beérve az edzőterembe a lány odaszólt a felé siető Kennek, hogy a speciális trapézokat engedjék le, mire Layla megkövült. Leon már hallott erről a trapézról, de még soha nem dolgozott vele. Azt mondták róla, hogy csak olyan valaki tudja kellően használni, akinem megvan hozzá az ösztöne. És aki tökéletesen tudja irányítani. Sora ledobta a kabátot, és Layla kezébe nyomta. Leticia is befutott, immár edzőruhában. Mondhatni nagyon csábosan nézett ki benne. Leon sármosan rámosolygott, mire ő kacsintott egyet. Nagyon biztos lehet a kislány a dolgában, ha a Jéghercegnővel való csata előtt ennyire nyugodt. Sora már fent állt az egyik trapézon és lesújtó pillantást vetett ellenfelére. Leon látta a szemében, hogy nem fog kegyelmezni. Felhúzták a hálót, és amíg a háló nem terjedt ki tettek egy pár szőnyeget.



- Kalos, biztos vagy ebben?- lépett az igazgató mellé Sarah.- Sora véres bosszút fog állni Leticián azért, amiért sértegetni merte a számára oly fontos személyt.

- Had csináljon azt, amit akar.- mondta az nyugodtan.



Sora, mikor Leticia is állt, egy egyszerű mozdulattal leugrott, és kezét felnyújtva megfogta ugyan azt a a trapézt. Ellenfele követte a példáját. Egyszerre lendültek be, majd forogva elkaptak egy- egy speciális trapézt. Kezdetnek forogni kezdtek vele. Sora egy idő után fél kézzel elengedte, és Leticia követte a példáját. Majd fellökték magukat, így a trapézt fogva forogtak a magasban. És egy kecses mozdulattal visszaegedték magukat. Elengedték, és egymás mellett elmenve, megfogták a másikét. Újra forogni kezdtek, és fellökték magukat. Sora szemében démoni fény csillant, és elengedte a rudat. Odalent mindenki elhűlt. Még Leon is eltátotta a száját. Lalya felkiáltott, ahogy a lányok többsége. Ahogy az várható volt, Leticia is elengedte a rudat. A lány mozgása nem volt olyan szabályos, mint Soráé, ezért össze- vissza kezdett pörögni, és végül zuhanni kezdett. Pont a szivacsok mellé esett. Sora ráérkezett egy trapézra, és onnan nézett le a lányra. Leon felnézett rá. Hát ilyen a jégehercegnő? Ilyen kegyetlen? És egy csettintéssel képes tönkre tenni akárki életét. Ugyanakkor, egy érintéssel képes a megváltó mennyországot elhozni egy férfi számára.



Folytatása következik...