|
Egy angyal halála
Sayoumi 2008.08.10. 02:58
1. fejezet - Fentről vigyázom utadat...
A nap tüzesen ragyogott fönt az égen,
Egy madár sem csipogott a fán,
Készülődött valami már elég régen,
De nekem már késő ez a valóság.
Könnyekkel küszködik minden ember,
Aki a Kaleido Színpadnál él,
Történt egy nagy, végzetes baleset,
Ott van még a trapézon a vér.
Egy pillanatnyi meggondolatlanság volt,
De az Angyaltánc halálosnak bizonyult,
Nem tudtam, hogyan szerezzem vissza a mosolyt,
Ami közönségben maradva sötétségnek torzult.
És ezt nem az ő hibájuknak véltem tartani,
Hanem az én privát mozdulataim üvegességének,
Melyről lekoptak a szenvedélyes Kamik,
Ez okozta karrierem végét egészében.
A kezemet régóta fájlaltam, több hete ,
De semmiképpen sem szóltam el magam,
De nem érdekelt, akaratom sok ezer,
És kibírtam, mert folytatni akartam.
Drága partneremet sajnálom a legjobban,
Ígéretét miattam, nem tudja beváltani,
Pedig próbálták megtenni vele sokan,
De velem végre tudta volna hajtani.
Elkéstem már, hogy kifejezzem imádatom,
Hogy egyetlen démonomnak kiöntsem lelkem,
De túlságosan késő már odafáradnom,
Mert összeroncsolódva fekszik testem.
Egy szentséges helyen a temetőben,
Ott könnyezek, egy márványsírban,
És szívemben áll most a halál tőre,
Vigyázok rá fentről, mint egy Angyal.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
