Szorosan lezárta a szemeit, arra gondolt, hogy most mivel a férfi leszorítja, vagy megfojtja, vagy elvágja a torkát, de az is megfordult a fejében, hogy lelövi. De nem ez történt.
- Sora, ne ijedj meg, én vagyok!- suttogta a fülébe a jól ismert hideg hang, mely most mégis melegen és megnyugtatóan csengett.
- Leon?- kérdezte egész testében remegve a lány.
- Igen, de maradj csendben. - suttogta a férfi a fülébe. Sora nagyon megörült neki, hogy jól van, és nem esett baja, és hogy őt sem akarja megölni. Leon óvatosan leültette Sora-t a sötétben Yuri eszméletlen teste mellé, majd ő is mellé ült. Ám amint a francia fiú leült, hatalmas meglepetésben lett része. Sora csak úgy megölelte, de olyan szorosan és olyan szeretettel, ahogy a fiút még senki sem ölelte. Leon nem sokat tétovázott, visszaölelte a lányt, de szeretettel. Sora érezte már egyszer ezt az ölelést. Pont mikor magával vitte a Rómeó és Júlia előadásban, holott May-é volt a főszerep.
- Örülök, hogy jól vagy. - szipogta megkönnyebbülten az angyal.
- Én is. És annak is, hogy te is jól vagy. - suttogta, miközben kitapogatta a lány arcát és letörölte róla a könnyeket.
- Mi történt Yuri-val? - kérdezte Sora.
- Azt hittem, valaki más, és leütöttem. Szerintem nagyon pipa lesz, mikor magához tér. - mondta a férfi.
- Azt hitted, a gyilkos igaz?
- Igen, de te honnan tudsz róla?
- Én Yuri-tól, és te?
- Olvasok újságot, és hallottam dolgokat. Továbbá egy fenyegetést is közzé tett, mikor legutóbb lecsukták Miszerint visszajön az utódaikért. Így mikor kiment az áram, tudtam, hogy valami nem stimmel. De te mit keresel itt? Azt hittem elutazol.
- Úgy is volt de csak a 23:00-órás gépre kaptam jegyet, és még bejöttem edzeni, mikor minden elsötétült. Egyébként, mikor elkaptál, te is hallottad, hogy becsukódott a terem ajtaja?- kérdezte a lány. Mire a férfi arca elkomorult. Mintha mondani akart volna valamit, de ekkor hirtelen Yuri kezdett el mocorogni. Leon gyorsan odaugrott, és befogta a száját. Yuri, persze azonnal reagált, és kis híján behúzott egyet a férfinek, de Sora óvatosan a fülébe suttogott. Így a halálisten elkerülte a nagy monoklit. Sora az öltözőben maradt Yuri-val, míg Leon kiment megnézni, vajon ki jöhetett be az ajtón, mikor elkapta Sora-t. Sora nagyon aggódott, mert egyre többen jönnek ide. Ő és Yuri azért jöttek, mert Leon-t keresték. Leon azért volt itt, mert....Fogalma sem volt, hogy a férfi mit keresett itt. De egy biztos, még valaki jött. Hirtelen megjelent Leon, mellette pedig egy fekete hajú lány halálra sápad arccal.
- May? - kérdezte Sora.
- Te vagy az Sora? - kérdezte a kínai lány, miközben könnyek folytak végig az arcán. Pillanatokkal később lerogyott a japán lány mellé, és megölelte. Sora tisztán érezte a lány testének remegését. Nem mondott neki semmit, csak gyengéden visszaölelte. Utána megegyeztek, hogy zárt térben, bármikor elkaphatják őket, és akkor mind meghalnak. Úgy döntöttek kimennek és a terem háta mögött, húzzák meg magukat, és ott kitalálják, hogy hogyan hívhatnának segítséget. Leon felkapta az edzőtáskáját, és belehányta a ruháit. Azért jött ebbe a terembe, mert egyedül akart lenni, és a terem tökéletes a melegítésre és a nyújtógyakorlatok végzésére. A négyes óvatosan, elindult kifelé az öltözőből. Mikor kiértek, hirtelen egy ajtó csukódása törte meg a terem csendjét. Sora és May egymás kezét szorongatták. Mindketten rettegtek, a két fiú is ideges volt, de nyugodtnak próbálták mutatni magukat, a lányok miatt.
- Én megnézem, ki az,ti tűnjetek el. - mondta Yuri.
- Megbolondultál? - kérdezte Leon.
- Ez az eszelős rád és Sora-ra vadászik legfőképpen, nem kaphat el titeket, mert akkor már nem fog megállni. Vigyázz rájuk. - mondta Yuri, majd elindult visszafelé. Leon odalépett a lányok mellé és jelzett nekik, hogy menjenek tovább az ajtóhoz.
- Hol van Yuri?- reszketett May.
- Elment, megnézni, hogy ki miatt csapódott az ajtó. - mondta Leon, de ekkor egy hang ütötte meg a fülüket. A hang nem a társulat egyik tagjától származott. Még csak nem is suttogott.
Rozetta is tudta, mi történik, mivel hallotta a híreket, hogy mi történt 5 éve a színpadon. És most ismét elkezdődött. Az egész testét átjárta a félelem, de volt még valaki, aki félt. Nem volt Egyedül. Marion és ő mikor kiment az áram, azonnal a ruhatárba bújtak, ahol a fellépéseknél használt összes ruhát tárolták.
Ő és Marion, már lassan fél órája ott ültek és rettegtek. Megpróbálták használni a mobilját, de számukra ismeretlen ok miatt, nem volt térerő.
- Most mihez fogunk kezdeni?- kérdezte Marion, akinek könnyek borították az egész arcát.
- Nem tudom, várhatunk, de ha itt ránk talál, akkor nem tudunk majd hova menekülni. - kezdte Rozetta.
- Akkor menjünk innen. - kezdte a kislány, miközben felállt.
- De ha elmegyünk, akkor összefuthatunk vele, és akkor még nehezebb lesz megszökni, mivel az orrunkig se látunk a sötétben. - fejezte be lemondóan.
- De van egy hely, ahol talán biztonságban lehetünk. - mondta Marion. - Menjünk le a medencéhez, apa délután leengedte a vizet, ha belemászunk, akkor nem érhet baj.
- Rendben, induljunk. - mondta Rozetta, majd a két lány csöndesen lépkedve megállt az ajtónál, hallgatózott egy ideig, majd kinyitották és elindultak az úti céljuk felé. Mivel a folyosón sötétség honolt, ezért a falnak támaszkodva haladtak a kijáratig. Amikor elérték a nagy üvegajtót, óvatosan közeledtek felé, majd Rozetta karon ragadta Marion-t és eszeveszett sebességgel kezdett el futni, a medence felé.