- Engedjen el!!Segítség!!- kezdett el kétségbeesve hadonászni a lány.
- Ssst!! - intette csendre az illető, és befogta a lány száját. Aki tovább kapálódzott, miközben elejtette a táskáját. A férfi felkapta és odaszorította a terem oldalfalának. A lány próbált rúgkapálni, és szabadulni a fogvatartó karok közül, de nem sikerült.
- Ne ugrálj! - intette csendre ismét az idegen, de Sora már felismerte ezt a kedves, ám most ideges, de mégis bársonyos hangot.
- Yuri?- kérdezte a lány, de suttogva. - Mi folyik itt??
- Nyugodj meg, nem érhet baj, veled maradok. - mondta a férfi, majd már nem szorította a falhoz a japán lányt.
- De mi történt??Miért vagy ilyen ideges?- kérdezte megint az angyal.
- Az áramszünet, nem véletlen. Mikor Layla és én voltunk a sztárok, felbukkant egy őrült fickó, azzal az elmélettel miszerint a színpadon minden csak illúzió. Ez a rögeszméjévé vált, éppen Layla-val edzettünk, mikor elment az áram, mikor végigmentünk a folyosón, megtaláltunk egy hullát. Azt tervezte, hogy megöl mindenkit, aki ennek az illúziónak a megteremtésében segít. Szerencsére a rendőrök időben ideértek, és elkapták, így csak egy halott volt. - mesélte el tömören a történteket a férfi.
- Ez most azt akarja jelenteni, hogy rám vadászik??- kérdezte megijedve Sora.
- Nemcsak rád, hanem Oswald-ra is. Rólad tudtam, hogy mindig edzel, ha valami miatt ideges vagy, ezért mikor kiment az áram, rögtön idejöttem. De őt fogalmam sincs, hogy merre keressem.
- Várjunk csak, ha most csinált áramszünetet, akkor az azt jelenti, hogy Leon is itt van. Én már órák óta edzek, ha csak én kellettem volna, már rég elkapott volna,nem??
- De igen.
- Lehet, hogy a másik edzőteremben van. Amelyikben eltört a trapéz, ezért nem használjuk. - adta az ötletet Sora.
- Rendben, akkor csöndben, induljuk. - mondta Yuri, majd óvatosan körül kémlelt a sötétben. Néhány pillanattal később két sötét árny suhant az éjszakában, egy másik kicsit kisebb épület felé. Mikor odaértek, óvatosan nekidőltek az oldalának, nehogy meglássa őket valaki, akinek nem kellene. Majd mikor Yuri biztonságosnak ítélte, kinyitották az ajtót, és beléptek.
- Maradj itt az ajtó oldalában, én előkerítem. - suttogta Yuri a lány füléhez hajolva, aki csak bólintott. A férfi elindult előkeríteni a riválisát. Bár nem kedvelte a franciát, azért meghalni nem engedte volna. Kétséget kizáróan ő volt a kedvenc ellenfele, akivel az idők folyamán találkozott. Miközben a szőke férfi elindult felderíteni a termet, addig Sora az ajtóban ácsorgott, és nagyon ideges volt. Nem tudta, mihez kezd majd, ha valakinek is baja esik a társulatból. ,,Ez nekem nagyon nem tetszik, Yuri már legalább 5 perce elment. Lehet, hogy történt valami." futott át a lány agyán, de esszébe jutott, hogyha történt volna valami, akkor azt ebben a nyomasztó csendben, biztos hallotta volna. Nagyon félt. Féltette Yuri-t. És aggódott Leon miatt is. Eszébe jutott, miket vágott a fejéhez, mikor az irodában álltak. Minden egyes szót megbánt. Igaz, a férfi szörnyen megbántotta a viselkedésével, de akkor is szörnyen érezte magát, a miatt, ahogy vele bánt.
Yuri éppen az egyik öltöző ajtaját nyitotta ki, mikor ütést érzett a fején. Pillanatokkal később, már a padló felé zuhant, de valaki megállította, és megakadályozta, hogy hangos puffanással érjen földet. Óvatosan megfordította, úgy hogy az arca felfelé legyen, és megtudja, nézni, ki az. Mikor közelebb hajolt hozzá a látványtól elképedt. Akit leütött, és aki most ájultan fekszik a karjaiban, az Yuri Killian.
Sora kezdett komolyan aggódni. Úgy döntött, elég volt a várakozásból, és elindult befelé a terem sötétjében. Ő egyenesen az öltözők felé vette az irányt. Ám Yuri-tól eltérően ő nem vaktában vágott át a terem közepén, hanem a fal mellett osont végig. Mikor elérte a terem sarkát, bekanyarodott és kisvártatva elérte az öltöző ajtófélfáját. Ahogy kitapogatta, rájött, hogy az ajtó nyitva van. Lassan benyúlt a nadrágja zsebébe és kivette belőle a telefonját. Éppen felnyitotta volna a kijelzőjét, hogy egy kis fényt árasszon, mikor hallotta a terem ajtaját csöndben ugyan, de becsukódni. Gyorsan letett az ötletről, és belépett a helységbe, ám ekkor hirtelen belebotlott valakibe. Azonnal hadonászni kezdett, és megfordult, majd igyekezett kifelé, de egy erős kar fonódott a derekára, és egy a szájára. Sora megijedt, most egész testét átjárta a félelem. ,,Ez ő, biztosan ő az!!! Most meg fog ölni!!" Sora-nak a felismeréstől könnyek borították el a szemét, majd folytak le arcán. A kéz, mely szájára tapadt, megérezte ezeket, a könnyeket, de nem engedett a szorításon. Elkezdte beljebb vonszolni, a némán kapálódzó lányt. ,,Mennyivel, könnyebb lenne, ha nem rúgkapálna így!" futott át az ismeretlen alak agyán a gondolat. Nem kellett sokáig vonszolnia a lányt, mert odaértek, ahová az alak akart. Elérték az öltöző végét, ahol egy test hevert Sora szeme előtt. Mivel a lány szeme, már hozzászokott a sötéthez, felismerte, hogy ki fekszik a padlón. ,,Ez Yuri!! Úristen, ez megölte!! Meg kell szöknöm, el kell menekülnöm, hogy segítséget hívhassak!!" zakatoltak a lány fejében a gondolatok. Arcára még több könny folyt ki a szeméből, majd támadt egy ötlete. Valamennyire ki tudta nyitni a száját, és megharapta a kezet, ami a szájára tapadt. Az, két pillanat alatt elengedte az ajkait, és helyette mindkét kezét a lány derekára kulcsolta. ,,Jaj ne, nem sikerült! Elvesztem" fogalmazódott meg benne a gondolat.