Szeptember 3. hétfő. Sallyne Oswald első napja a gimnáziumban. Furán érezte magát, mivel senkit nem ismert maga körül. Csak maga elé nézett, lehorgasztott fejjel, és próbált eljutni az osztályterembe. A legtöbb lány vidáman beszélgetett a barátnőjével, divatos ékszerekkel és kiengedett hajkoronával. Selly mindenben eltért tőlük. A haja szorosan két ágba volt fonva, az egyenruhán kívül semmi mást nem viselt, és olvasószemüveget hordott.. A szülei sztárok voltak. A világ két legjobb artistája. Épp ezért Sellynek sosem voltak barátai, mert túlságosan elkényeztetettnek és beképzeltnek találták. Pedig csak félénk volt. Semmire sem vágyott jobban, minthogy elfogadják a többiek. De sehogy nem jött neki össze. Ha valaki közelített felé, ő gyorsan elhúzódott. Ha valaki megfenyegette, ő sírva szaladt el.
És még nem is szólva az ügyetlenségeiről. Például egy egyszerű szaltót nem tudott megcsinálni. Bátyja, Antoin, artistának készült, hogy majd egyszer szülei nyomdokaiba léphessen. Viszont Selly - Ő nem akart semmi mást, csak társasági életet élni. Persze az ő titkos álmát még ő maga is csak álomnak hitte. Gyakran álmodta, hogy egy szép napon együtt léphet fel a Kaleido-színpad dívájával, Sarahval Eidoval. Az is az útjába állt, hogy Kallos kitiltotta a színpadtól, amikor hétéves korában majdnem nyakát törte egy trapézon, miközben bizonyítani akart Danielnek. Na igen, Daniel. Róla csak annyit lehet tudni, hogy az évek alatt egyre inkább felvette az apja stílusát, és artistának készült. Elég pénzzel rendelkezett, Anty osztálytársa, és egyben legjobb haverja volt. Két éve mindketten a társulat tagjai, és ezzel együtt kiérdemelték a gimi két nagymenője címet is. Sellyvel egyre kevesebbet találkoztak, és a fiú akkor is lenézően bánt vele. Anty megállt a húga osztályterme előtt, és a szemébe nézett.
- Most már tudsz egyedül is boldogulni. Ha bármi baj van, keress meg.
- Rendben.
- Vigyázz magadra, hugi.
Szeretetteljesen átölelte, és szinte futva távozott. Selly belépett a terembe, ahol mindenki csodálkozva nézett rá. Érezte, ahogy összesúgnak a háta mögött. Észrevette, hogy a sarokban üres egy hely. Gyorsan elfoglalta. Akkor tűnt fel neki a szomszédja, aki kivételes módon nem egyenruhában volt. Egy könyvet bújt, és nem is törődött a külvilággal. Viszont az feltűnt neki, hogy Selly hosszasan bámulja.
- Miért nézel így rám?
Selly meglepődött. A lány nem gorombán szólt hozzá, hanem kíváncsian.
- Csak feltűnt, hogy...
- Hogy nem egyenruhában vagyok?
Selly mosolyogva bólintott.
- Tudod, pont az a cél, hogy kitűnjek a tömegből.
A lány is megeresztett felé egy mosolyt.
- Én Lene Fulbert vagyok. De hívj csak Heilynek. És te ki vagy?
- Sallyne Oswald. De hívhatsz Sellynek.
- Miért suttogsz?
- Nem suttogok.
- Megkérdezhetem, hogy mi a kedvenc színed?
- A legjobban a pirosat szeretem, de hogy jön ez most ide?
- Komolyan mondod? Mindegy, semmi.
Selly furcsának találta ezt a lányt. Ráadásul nagyjából ugyanolyan jószemmel nézték a többiek, mint őt.
- Figyelj csak! Nem fognak a tanárok szólni, amiért nem egyenruhában vagy?
- Másnak szólnának, de nekem nem.
- Miért?
Most vette csak észre, hogy a lány talpig pirosban van, csak a világosszőke, csigákba csavart haja ütött el.
- Mondd csak, te ugye még nem hallottál a Rutilus Girlsről?
- Nem. Az mit jelent.
- Latinul: lányok pirosban. De mindegy. Ez téged úgysem érdekel.
- De igen!
Selly nagyon megörült, hogy végre találkozott egy lánnyal, akivel normálisan tud beszélgetni.
- Na jó, elmondom. Van egy lánybanda. Akárhová mennek is, mindig ők a sztárok. A vezérük a nagy Vicktoria Richards, minden idők legszebb és leggazdagabb tinije. Ő még tőlem is szebb, pedig az már ritkaság. Az ő alakját irigyli mindenki. Ha elsétál az utcán, a fiúk mind utánanéznek. Soha nem sír, és soha nem mosolyog. Ő már csak ilyen. Mi hárman, én, Sissy és Kathy mindig mellette állunk. Minket nem érdekel, hogy hányan utálnak, csak egy a lényeg: hogy megvalósítsuk az álmunkat.
- És ti mind megszegitek a szabályokat?
- Nem, csak betartjuk a sajátjainkat. Vagyis éjjel-nappal piros ruha. Ezt még Vicky sem szegi meg.
- És ezt hogy tűrik a tanárok?
- Vicky anyukája nagyon híres színésznő. Az apjának meg vendéglői vannak, nagy bevétellel. A tanárok kisebb vagyonokat kapnak, hogy Vickynek és nekünk tűrjenek.
- És te most miért nem vagy velük?
- Nem látod, tanulok!- rámutatott a vastag kötetre maga előtt.



Pár perc múlva megjött az osztályfőnök. Lassan belekezdett az iskolai szabályzat ismertetésébe. Mikor már jó tíz perce olvasta, kinyílt az ajtó, és belépett rajta három lány, talpig piros szerelésben. Az élen ment gyönyörű, modell-léptekkel a vezérük. Selly már tudta, hogy ő lehet Vicky. Valóban olyan gyönyörű volt, mint ahogy Heily elmesélte. De a mellette álló két lány sem panaszkodhatott. Sellyt hirtelen elöntötte a vágy: hozzájuk akart tartozni, olyan akart lenni, mint ők. Otthon minden szabályokon alapult, és most meglátta: milyen szép is nélkülük az élet.
A három lány helyet foglalt Heily mellett, természetesen Vicky volt középen. Selly máris féltékeny volt rá, de valamiért nem értette: aki ilyen gyönyörű, az hogy lehet mindig szomorú?