Miután a két lány elbúcsúzott egymástól mindegyik a saját szobájába ment.
- Sora és Leon... nem hittem volna, de minden lehetséges. - mosolyodott el Mia és becsukta maga mögött az ajtót.
Sora kint állt az erkélyen és a tengert nézte.
- Én és Leon? Vajon Miának igaza van és tényleg szeretem? Én... nem tudom mit csináljak. Az lesz a legjobb ha elfelejtek mindent ami délután történt. Ha szeretne megmondaná, de csak játszik velem.
Ahogy Sora ezen gondolkodott meglátott egy alakot a sötétben ahogy a tengerparton sétál.
- De hisz ez Leon!
Sora amilyen gyorsan csak tudott kifutott az épületből. Egyenesen Leon után.
- Leon várj! - kiáltotta Sora.
- Hát Te mit keresel itt? - kérdezte meglepődve a lányt, mikor az odaért hozzá.
Sora ekkor kapott észbe. Nem tudta miért jött, vagy mit akar a férfitől.
- Én... - de még mielőtt válaszolhatott volna Leon megcsókolta.
Egyre erősebben szorították egymást és csókjuk is egyre követelőzőbb lett. Leon felkapta Sorát a lány pedig készségesen fonta lábait a férfi dereka köré.
Nem gondolkodtak csak követték amit a szívük diktált, mely egyre gyorsabb ütemet vert.
Leon letérdelt a homokba és a lány nyakát kezdte csókolgatni. Kezét végighúzta a gerincén.
Sora beleborzongott a férfi érintésébe és azt kívánta, hogy soha ne érjen véget ez a pillanat. A férfi óvatosan lefektette a lányt a homokba. Sora bátortalanul elkezdte kigombolni Leon ingét. A férfi meglepődött, de hagyta, hogy a lány folytassa, és ő is elkezdte kigombolni Sora felsőjét. A hold és a csillagok gyönyörűen ragyogtak a sötét égen. A víz a partot mosta, de a párt ez nem érdekelte. Csak egymással törődtek. Végre együtt vannak, most senki és semmi nem számított csak ők ketten. Az éjszaka gyönyörűen telt el. Leon gyengéd volt és kedves. Sora ezelőtt még sose látta ilyennek.
Miután felöltöztek Leon törte meg a csendet:
- Gyere, menjünk hozzám!
- Nem, ez nem jó ötlet. Mit csináltunk, ezt nem lett volna szabad! - mondta Sora és elfutott otthagyva Leont. A férfi csak állt döbbenten és nézte az egyre távolodó lányt.