A nappaliban beszélgettünk... mindenféléről szó esett. Majd anya váratlanul megkérdezte: - Sorám! Téged bizonyára nagyon megviseltek a történtek, mert amikor itthon laktál, ennél jóval jelentéktelenebb dolgok miatt sem tudtál aludni... például amikor a barátnőddel valami apróságon összekaptatok... Most hogy bírtad? - Nyugtató injekciókat kapott, ennek ellenére rémálmai voltak...- felelt helyettem Leon - Kate doktornő - a Kaleido orvosa - azt kérte, hogy pár hétig maradjak éjjel is mellette. - Nem véletlenül... annyira dobálta magát, hogy ha nem kapod el, leesik az ágyáról... - jegyezte meg Danny - és visított, meg sírt magán kívül... mindezt álmában. - Erre még apátok rosszulléte is rátett... - sóhajtott anyu - nem okoz gondot, hogy vigyázol rá? Hisz még a lábad neked sem jött teljesen rendbe... - Nem okoz.- ingatta fejét lassan partnerem. - Nem lesz bajom, ne aggódjatok...- válaszoltam kissé bizonytalanul. - Tényleg nem lesz semmi baj... mert megóvlak téged minden rossztól!- mondta lágyan, rám emelve ezüstös tekintetét. - Rendben, fiatalság... én most aludni megyek, mert második napja talpon vagyok... Ha mégis valami probléma van, csak szóljatok... Jó éjszakát! - állt fel anyánk. Szó, ami szó, eléggé nyúzott volt, ami nem is csoda... - Pihenj csak, mi megoldunk mindent. De most én is megyek durmolni...- nyújtózott egyet - ásítva - ikrem. - Jó éjt! Mi még maradunk, végignézzük a filmet... - Szó sincs róla, mademoiselle! - tiltakozott kedvesem - Holnap megnézheted, de most nagyon rád fér egy kiadós alvás! Máris húzott magával a szobám felé. Megadóan követtem. Fantomot Danhez száműztem, és elmentem zuhanyozni. Hosszan csorgattam magamra a langyos vizet. Majd megtörölköztem, és zavartan felnevettem: - Ilyen nincs... tényleg nagyon álmos lettem... még egy fürdőköpenyt sem hoztam be... Becsavartam magamat a széles törölközőbe, majd úgy óvakodtam vissza csendesen a szobába. Leon épp nyújtott, meg a lábát tornáztatta Kate előírása szerint, nekem háttal. Gyorsan szekrényemhez léptem, és kikaptam belőle egy hálóruhát... Áhhh!!! Ez már megint az a rövid bordó... de hamarjában nem találtam mást. A fürdőbe visszatérve sebesen átöltöztem, most már nem elfelejtve a köntöst. Szerencsére ezüsthajú lovagom kis akciómat nem vette észre. Most viszont - amint benyitottam, abbahagyta a tornát. - Folytasd nyugodtan... - Már végeztem. Fokozatosan kell terhelnem... Félresimítottam arcába hullott haját, mire elkapta a derekamat, magához vont, és mohón megcsókolt. Én ugyanolyan éhesen viszonoztam. A vágy édes reszketése járta át testünket, amikor összesimultunk. Mély, szenvedélyes csókunk méz-íze bódított. Csak hosszú idő múlva voltunk hajlandók elengedni egymás ajkát. Zihálva vesztünk el egymás tekintetében. Éreztem, ahogy minden izmát megfeszítve fogja magát vissza... Gyengéden végigcirógatta arcomat: - Megyek én is fürdeni... Felkapta puha, kék törölközőjét, majd kilépett a szobából. Én őrülten kotorászni kezdtem a holmim között... de nem találtam meg a keresett hálópólómat... így a mélyvörös semmiségben voltam kénytelen a takaróm alá bújni. Annyira fáradt voltam, hogy mire Leon bejött, én már az igazak álmát aludtam. A kimerültségtől egy darabig nem is kínoztak rémálmaim... De hajnaltól kettőzött erővel támadtak rám. Kísértett bennem az utóbbi hetek minden rossz eseménye... Inge, ahogy fenyegetőzik és gúnyosan kacag... aztán a zuhanásom... és a német nő fekete árnya a kupolában... Majd Diego őrült tekintete kúszott agyamba, meg a véres arca és kése... Amy, ahogy görcsös félelem bénítja... Amos eszelős szavai... Aztán még egy zuhanás... de nem Amelie, vagy én... hanem... - Leon!- sikoltottam, és összetörten zokogtam. Nem bírtam tovább. A rémület fagyos ujjai marcangoltak, zihálva kapkodtam levegő után. Felijedtem a saját hangomra... könnyek ömlöttek összezárt szemhéjam alól. Izmos karok meleg biztonságát éreztem meg magam körül. Mély hangjának békés, kristálytiszta patakocskája csillapította zaklatott elmém vad háborgását. Kissé lassabbá, nyugodtabbá kezdett válni szívdobogásom, mert őrangyalomat magam mellet tudhattam. Kinyitottam még nedves pilláimat, és az utcai világítás halványan beszűrődő fényénél megláttam az ő gyönyörű, ezüstös szemeit. Komoly, féltő pillantásokat küldött felém. - Leon!- nyöszörögtem, hozzásimulva. - Semmi baj, angyalkám! - csitított - csak álmodtál... - Szerencsére... mert még borzasztóbb volt, mint az előzőek... - sírtam el magamat ismét - nem akarlak elveszíteni! - Nem veszítesz el. Tőlem már nem szabadulsz... megmondtam, hogy mindig melletted fogok lenni, és vigyázni rád... - ölelt még erősebben magához. - Azt álmodtam, hogy te is lezuhantál. - Drága kicsi Sora! Tudod, hogy túléltem... akkor is te tartottad bennem a lelket... te látogattál meg egyedül. Minden nap... - simogatta a hátamat - akkor még nem hittem, hogy valaha is el tudom neked mondani, hogy szerelmes vagyok beléd! De most itt vagyunk együtt... és ha akarod, ezután mindig így lesz. - Akarom! - suttogtam, mellkasára hajtva fejemet... majd gyorsan felkapva: - Hajaj... ne haragudj... tiszta víz a pólód a könnyeimtől... - Nem gond, megoldom...- mosolyodott el felemelkedve, és ledobva magáról az ázott felsőt - úgy is melegem volt egy kicsit... Erre én is halkan elnevettem magamat. Majd barna szemeimet tágra nyitottam. Ott ült velem szemben az ágyon, a kintről beszivárgó halvány világosságban, felső nélkül. Ezüst haja, mint a holdfény... a fél vállára és hátára hullt. A hátulról áradó kevés fény és a csalóka árnyak játéka mintha szárnyakkal ajándékozta volna meg... Büszke, szép arcát a róla sugárzó gyengédség csak még gyönyörűbbé varázsolta... egy igazi angyal! Némán, elragadtatva csodáltam. Ő hasonló tekintettel bámult engem. - Drága Őrangyalom! - susogtam. - Én kicsi angyalkám!- ölelt magához. Hallgattunk. Egymás szívének dobbanásaira füleltünk. Kissé zavarban voltam, mert vágykozásom iránta egyre fokozódott. Az előző éjszaka történtekről nem beszéltünk. Néma, reszketeg merengésemből mély, bársonyos hangja ragadott ki, miközben óvatosan eltolt kissé magától, hogy szemembe nézhessen: - Ma cheerie... mondani szeretnék valamit. Arról, amit nevelőapáddal beszéltem a kórházban... Nem mondta, hogy tartsam titokban előtted... úgy vélem, amúgy is mindkettőnkre tartozik. Megrémültem. Vajon mit fogok megtudni?! Bizonyára nagyon árulkodó volt arckifejezésem, mert lágyan elmosolyodott, és végigsimított hajamon. - Ne ijedj meg... annyira borzasztó dolog, hogy teljesítem az ígéretemet: miszerint mindig melletted maradok és szeretni foglak?! - Hmm?! - A szüleid meg vannak ijedve a történtek miatt. Minden téren biztonságban akarnak tudni téged. Én pedig meg akarom ezt adni neked... tehát Sora Naegino! Hozzám jössz feleségül?- varázsolt elő valahonnan egy szál illatos, vörös rózsát. Őszintén szólva egy-két percig szóhoz sem jutottam a meglepetéstől, és a teljesen rendhagyó leánykéréstől. Az egész egy kissé váratlanul ért... de annál boldogabbá tett. Teljesen elvörösödtem, ami még a halvány fényviszonyok mellett is remekül látszott. Hasonló színem lett, mint a hálóingemnek... Aztán hozzábújtam, és szégyenlősen súgva válaszoltam: - Igen... - mire megkönnyebbülten engedte ki magából az eddig tüdejében tartott levegőt. Szájával óvatosan végigsiklott arcomon, és megtalálva ajkaimat, lágy csókot lehelt rá. Ajkaim megremegtek, kissé kinyíltak, és én is viszonozni kezdtem, mintegy megpecsételve jegyességünket... Ajkaink puhán érintették egymást, majd erősebben, tüzesebben tapadtak egymásra. Csókunk fokozatosan vált egyre szenvedélyesebbé. Nyelveink simogató,lágy táncot lejettek. Kezei felsiklottak hátamon, még erősebben odaszorítva engem forró testéhez. Egyikkel a hajamat cirógatta, és beletúrt, fejemet is még közelebb vonva, a másikkal a hálóingem alatt simított végig a hátamon... Jólesőn beleborzongtam kényeztetésébe, és egyik karomat lecsúsztattam a nyakából a hátára, hogy neki is legyen része benne... Kezem nyomán éreztem is, hogy libabőrös lesz... Kapkodni kezdte a levegőt. Nem hagyott "válasz" nélkül... Ujjai már a hasamon és az oldalamon tettek felderítő sétát... mire aprót nyögtem. Kezdtem elveszíteni józan ítélőképességem maradékát is... Ösztönösen olyan mozdulatokat tettem, mint a macska,amikor hízeleg... Kicsit később a hálóing alatt tenyere rátalált melleimre. Halkan felsikoltottam volna az élvezettől, de újabb, még epekedőbb csókkal tapasztotta be ajkaimat. Szerelemtől bódultan simultunk egymáshoz, testünk felhevült a vágytól. Eddig ültünk az ágyon, de most finoman hátradöntött a párnákra. Elengedte kipirosodott ajkamat, és fölém hajolva a nyakamra, vállamra hintett apró csókokat. Halkan sóhajtoztam, amire válaszul sejtelmesen elmosolyodott, és a hálóruhámat kezdte őrjítően lassan leszedni rólam... Nemsokára sikerrel járt. Már csak egy apró tanga takart valamennyit belőlem...