Amikor sz�rny� lelkifurdal�s �r�n, nagy nehezen kiny�gtem, hogy szeretn�m, ha egy ideig sz�neteltetn�nk a kapcsolatunkat, �gy n�zett r�m, mintha meg�t�ttem volna.

M�r t�l voltunk egy kettesben t�lt�tt, �sszeb�j�s, �ltet� zuhanyon. Fel�lt�zve �lt�nk az �gyon, amely �rizte test�nk, szerelm�nk meleg�t. Mindenem sajgott, f�jt a hasam, a derekam; olyan voltam, mint akin �tment az �thenger, �s kicsit v�reztem is – tiszta szerencse, hogy mindig hordok magamn�l bet�tet –, �s elk�peszt�en ostob�n �reztem magam a testre simul�, t�rkiz kisest�lyiben.

A falnak vetett h�ttal �ltem, l�bamat kiny�jtva, Leon pedig elfek�dt az �gyon, �s �lembe hajtotta a fej�t; de amikor el�hozakodtam k�l�n�s k�r�semmel, vad mozdulattal fel�lt.

-          Micsoda?  - lehelte hitetlenkedve. – Dallie… Mi�rt?

Hozz� hajoltam, �s kezemet az arc�ra sim�tva megcs�koltam. Viszonozta a r�pke �rint�st, de h�t�nak izmai megfesz�ltek, tekintete pedig arcomat kutatta.

-          Csak am�g v�get �r a Cirkuszfesztiv�l – mondtam, szinte k�ny�r�gve. – Egyszer�en az�rt, mert nem szeretn�m, ha k�zben… velem lenn�l elfoglalva. Rohadt egy mel�d van, az Angyalok T�nca pedig k�l�n�sen vesz�lyes; h�l� n�lk�l dolgozol, �s �n… f�ltelek. Ez�rt nem akartam… ezt sem, ami ma este t�rt�nt k�zt�nk, de h�t ki tud neked ellen�llni?! De musz�j, Leon. Nem akarom, hogy b�rmi elterelje a figyelmedet a munk�dr�l. Jobb lenne, ha addig… egyszer�en bar�tok lenn�nk.

-          …�s ez�rt hoztad r�m a sz�vbajt – b�logatott szel�den. – Mert f�ltesz. Aham. Vil�gos. – Hirtelen elkapta a nyakamat, �s nevetve megr�zott. – �n meg�llek, te n�! – Azt�n mag�hoz r�ntott, �s cs�kolt, cs�kolt. – Dallie – suttogta ut�na gyeng�den csillog� szemekkel –, nagyon… sokat jelent nekem, hogy m�g erre is gondolsz; de hidd el, ett�l m�g nem fogok kevesebbet gondolni r�d, alkalmasint munka k�zben is, igen… Ez nem olyasmi, ami akaratlagosan befoly�solhat�.

-          De igen, de igen! – tiltakoztam. – Ennyire az�rt m�r ismerlek. Nagyon er�s vagy, nagyon j�zan, k�pes vagy r�! V�gig kell csin�lnod a Fesztiv�lt, �s nem hib�zhatsz! K�ny�rg�m, az eg�sz j�v�t�k m�lik rajta! Nem fogom megengedni, hogy holmi szerelmetes �lmodoz�s elvegye az eszed!

-          Annak m�r l�ttek, kisasszony – nevetett.

-          Ne csin�ld velem, Leon. – K�nnyek cs�pt�k a szememet, �s ezekben a pillanatokban m�lys�gesen b�ntam, hogy lefek�dtem vele. Egy�ltal�n nem szabadott volna semmibe belemennem vele, m�g t�l nem esnek a Fesztiv�lon! De ki a fene gondolta, hogy � is �gy fog �rezni ir�ntam? P�r nappal ezel�tt m�g azt sem hittem el, hogy tetszem neki! De tal�n m�g nem k�s� visszakozni, ha csak ideiglenesen is. – Leon, ink�bb itt hagylak most, azonnal – suttogtam szenved�lyesen.

-          J�l van – emelte fel a kez�t. – Elismerem, t�nyleg roppant �rdekes volt �gy dolgozni, hogy k�zben minden idegsz�lammal �reztem, hogy van odalent valaki, akit…

-          Ki ne mondd – ny�gtem �sszeszorul� torokkal.

-          Valaki, akit szeretek… – suttogta, �s gyeng�den megcs�kolt. – Mi�rt ne mondan�m, ha egyszer �gy van…? �s te ebben a tudatban… �s azok ut�n, ami t�rt�nt k�zt�nk… k�pes vagy azt hinni, hogy t�bb, mint egy h�napig ki fogom b�rni n�lk�led…?

�jra �ssze�rt a sz�nk, �s nekem megint kicsordultak a k�nnyeim. Kezem a haj�ban motozott, sz�m az � �z�t itta, sz�vem az � nev�t dobogta, mindenem �t akarta… �s m�gis, m�gis, amikor sz�tv�ltunk, alig hallhat�an, dadogva, k�nnyesen, de azt mondtam:

-          �n… v�rni fogok r�d.

-          Meg�lsz, Danielle…

-          Meg, ha m�g egyszer �gy sz�l�tasz – szepegtem.

-          Na �s addig…? – t�rt vissza a t�rgyhoz. – M�gis, hogyan gondoltad…? Tal�lkozunk egy�ltal�n?

-          Persze, ha szeretn�d. De csak �gy, mint eddig, j�…? Semmi komolyabb, semmi tervezget�s, semmi �jszak�z�s, csak k�nnyed�n. K�rlek…!

-          Gyilkos…! – ny�gte. – �s a fi�k? Tudtommal rajzanak k�r�l�tted. Tudod j�l, hogy f�lt�keny �r�lt vagyok.

-          Nem �rdekelnek – h�ztam fel az orrom. – Azt pedig te tudod, saj�t tapasztalatb�l, hogy el�g piszok tudok lenni, ha f�lre kell tenni valakit, aki nem �rdekel; sz�val csak nyugi.

-          Hiszek neked – biccentett nyomat�kosan. – Te sz�vbaj n�lk�l f�lreteszed azt is, aki pedig igenis �rdekel…

-          Leon, k�rlek sz�pen…! – n�ztem r� k�ny�r�gve. – Belehaln�k, ha bajod esne miattam! Az es�ly�t is szeretn�m elker�lni, hogy egy hal�los ugr�s el�tt ne arra, hanem p�ld�ul a k�vetkez� esti randira koncentr�lj!

-          J�, �gy majd nem a k�vetkez� est�re, hanem a k�vetkez� h�napra fogok… - mormolta el�gedetlen�l. – Mi a k�l�nbs�g?

-          Az id� – mondtam hat�rozottan. – A tudat, hogy az m�g od�bb van, �s nem kell idegeskedned miatta. �s, ha van egy kis szerencs�m, akkor az a tudat is, hogy annak az id�nek a v�g�n igenis ott leszek neked, igenis v�rlak, mert nekem se mindegy, mert… mert szeretlek, te bolond, h�t nem �rted…?!

Hirtelen nagyon komolyan, nagyon �rz�kenyen n�zett r�m.

-          Nem – s�gta –, te sem az a t�pus vagy, aki csak �gy hajig�l�zik ezzel a sz�val…

Les�t�ttem a szememet, �s nem k�z�ltem vele, hogy azt a sz�t m�g sosem mondtam senkinek.

Megfogta a kezemet.

-          Rendben van, kedves – mondta halkan. – B�zom benned.

Megszor�tottam hossz� ujjait, �s feln�ztem a szem�be.

-          Itt leszek, Leon.

Olyan bizonyoss�ggal, olyan hat�rozottan mondtam ezt ki, mintha mag�t az �r�k Igent mondtam volna; de �gy is �reztem. �gy n�ztem Leonra, mint t�rsamra, aki hozz�m tartozik; tekintet�nk, kez�nk, sz�v�nk �sszefon�dott, �s szem�nkben bizalom �s �g�ret volt.

� volt az els�, akibe komolyan beleszerettem; � volt az els�, akinek odaadtam magam; � volt az, akivel j� volt egy�tt lenni m�g akkor is, ha nem volt �pp a legjobb kedv�ben; � volt az, akinek mindent el tudtam mondani, aki el�tt semmit sem sz�gyelltem; � volt az, aki ut�n nem �rdekelt senki m�s, mert t�k�letesen �sszeillett�nk… S � volt az is, akinek sz�m�ra �n jelentettem ugyanezt; akinek szeme ezt teljes eg�sz�ben, mindig �s minden�tt visszat�kr�zte r�m.

Ugyan�gy �rzett, mint �n, s ezt aznap �jjel, mik�zben hazafel� k�s�rt, nem habozott kimondani sem.

Ak�rcsak a hozz�juk vezet� �t, ez is olyan volt, mint egy �lom. Egym�st �tkarolva l�pkedt�nk P�rizs �jszakai utc�in, �s nem b�rt �rdekelni, hogy elk�sek otthonr�l, �s dorg�l�sra sz�m�thatok ap�mt�l. F�nyben �szott a nagyv�ros, morajlott a forgalom zaja k�r�l�tt�nk; Leon arr�l besz�lt, hogy j�v�re nagykor� lesz �s v�gre szabad, �s akkor mi mindent val�ra v�lthat majd; �gy n�zett r�m, ahogyan �n �r�, tekintet�ben vibr�lt az �r�m, a szerelem, �s �n boldog voltam… v�gtelen�l, hat�rtalanul boldog.

Egy h�nap nagyon nagy id�, amikor legsz�vesebben minden napot, minden percet szerelmeddel t�lten�l, �s a vil�g nem is vil�g n�lk�le. Mindezek f�ny�ben azonban m�g ez is csak apr� hom�lyfolt volt: ig�z� k�d egy csodasz�p hajnalon, aminek titokzatoss�ga csak n�veli a t�j sz�ps�g�t. Egy h�nap csup�n, �s feloszlik a var�zsk�d; egy h�nap, �s teljesen egym�s�i lehet�nk; egy h�nap m�lva el�tt�nk �ll az eg�sz �let… A k�z�s �let�nk, a j�v�nk.

Egy h�nap… K�nszenved�s lesz n�lk�le, igen… de k�rp�tol majd a tudat, hogy mag�n�lete nem kavar bele a munk�j�ba a kellet�n�l jobban. Ha csak sim�n munk�r�l lett volna sz�, nem d�nt�ttem volna �gy. A Cirkuszfesztiv�l azonban olyasmi volt, ahol, tudtam, szoros lesz a verseny, �s hatalmas a t�t. A gy�zelem m�soknak tal�n csak p�nzt �s h�rnevet jelent; Leon �s Sophie sz�m�ra viszont j�val t�bbet: �lhet� �letet. Musz�j, hogy Leon j�zanul, tiszta fejjel, teljes kondiban csin�lja v�gig; sz� sem lehet �tszerelmeskedett, �bren t�lt�tt, hazak�s�r�s �jszak�kr�l!

Ha akkor tudtam volna, hogy elhat�roz�som, amely �t hivatott k�m�lni, �pp az ellenkez�j�t �ri el, m�sk�pp alakult volna az eg�sz �let�nk.

Nem �ll�tom, hogy �ppen ezzel sz�rtam el, dehogy. De k�s�bb rengeteget gondoltam arra, hogy ha akkor igenis vele maradtam volna, �s v�gig ki�lltam volna mellette, szerelm�nk melege, biztons�ga meg�vta volna a pokolt�l, az elidegened�st�l, �s a k�nnak legal�bb harmad�t�l, mint amit �gy, mag�nyosan �t kellett �lnie.

Biztos h�tt�r lehettem volna sz�m�ra; er�s alap, ami ott van �s ott marad akkor is, amikor minden m�s kics�szik a l�ba al�l; megtehettem volna �rte mindent, amihez egyetlen szerelmes �jszaka, ha m�goly csod�latos is, �s egyetlen �g�ret, ha �letre sz�l� is… nem volt el�g.

Mert akkor �s ott nem egy �g�ret kellett volna.

 Hanem �n magam.