Nem gy�jtott villanyt odabent, �s �n sem kutattam kapcsol� ut�n.

A lak�telep �jszakai vil�g�t�sa nem volt el�g ahhoz, hogy l�ssam a szob�t, amelyben – tudtam, �reztem – Sophie-n k�v�l m�g nem j�rt n�nem� l�ny; a helyis�g gazd�j�t pedig szint�n nem l�tni kellett most, csak �rezni, �rezni…

Nem �gy terveztem, nem ezt akartam – de ki a fene tudott gondolkodni a karjaiban?!

Az els� percek torokszor�t� szenved�ly�nek vihar�b�l fejvesztve menek�lt a j�zan �sz. Hidegr�z�san reszketve, vadul �lelkezve cs�koltuk egym�st, �s csak akkor v�ltunk sz�t n�h�ny zih�l� pillanatra, amikor m�r v�gk�pp nem kaptunk leveg�t. Ilyenkor sz�nk helyett tekintet�nk fon�dott �ssze, �s akadoz� hangon pr�b�ltuk elmondani, micsoda h�lyes�g volt ilyen sok�ig t�tov�zni; k�zben �sszekulcsol�dtak ujjaink, �s ajkaink k�z�tt egyre fogyott, majd megsz�nt a t�vols�g: mintha minden egyes elmaradt cs�k most akarn� bep�tolni mag�t, amikor v�gre nem �ll k�z�nk semmi okoskod�s, f�lre�rt�s, konok t�vhit…

-          M�r akkor, el�sz�r, ott a k�nyvt�rban… ezt kellett volna tenn�nk! - suttogta Leon.

-           Jaj, ne, k�rlek, olyan bolond voltam…! – ny�gtem. – M�g vas�rnap este is azt hittem, csak Sophie miatt cs�kolt�l meg… az�rt, mert � �r�lne neki…

-          …�s f�lt�keny is az � kedv��rt voltam, nem…?! T�nyleg bolond vagy… - nevetett bele a nyakamba. – H�tf�n, amikor hazahoztad �t, n�ztelek az ablakb�l, ahogy elment�l… - s�gta, mik�zben ajka a nyakam �v�n b�kl�szott –, �s… f�jt, hogy nem j�tt�l fel…

A haj�ba t�rva felemeltem a fej�t, �s a szem�be n�ztem. A s�t�t f�lhom�lyban a szeme is s�t�tnek t�nt; szel�d volt �s vad egyszerre, v�gyakoz�, �lel�, szerelmes �s akaratos: mintha a tekintet�vel is cs�kolna – �s v�gleg megadtam magam.

Nem szavakkal feleltem: nem volt sz�ks�g t�bb sz�ra. M�r nem akartam besz�lni, m�r csak �t akartam. Nem �rdekelt, mi lesz reggel, mi lesz holnap: ez az �jszaka kellett, Leon kellett, �s nem sz�m�tott semmi m�s.

V�ll�ra sim�tottam a kezemet, �s fel�gaskodtam hozz�. �jra �sszeforrt a sz�nk, de ez�ttal a kezem sem nyugodott: f�lresim�tottam el�rehull� hajtincseit, �s elkezdtem kigombolni az ing�t.

Lefogta a kezemet, �s egy pillanatra hosszan, komolyan, k�rd�n a szemembe n�zett.

Les�t�ttem a szememet. Szerettem volna, ha tudja, hogy nekem � az els�… de k�ptelen voltam kimondani. V�lasz helyett szorosan, v�gyakozva hozz�simultam, �s cs�p�j�t gyeng�den, de f�lre�rthetetlen�l hasamhoz h�ztam. �reztem kem�ny �gy�k�t, �s azt, hogy megakad a l�legzete. Nekem ez is �j volt, ismeretlen boldogs�g: l�tni, �rezni, hogy �pp�gy felizgatom, mint � engem…

Soha, senki nem volt m�g r�m ilyen hat�ssal. T�bolyultan k�v�ntam, t�ptem volna r�la a ruh�t… � azonban egyel�re nem engedte vissza k�z�nk az els� percek els�pr� szenved�ly�t. Gyeng�den letolta v�llamr�l a ruh�m p�ntj�t, mag�hoz emelt, v�llamat, nyakamat cs�kolta; de olyan visszafogottan, mint aki semmit sem akar elsietni… �n pedig pontosan ett�l a lassan perzsel�, minden porcik�mat elbor�t� t�zt�l �r�ltem meg. Ha sietett volna, ha vad �s g�tl�stalan lett volna velem, elfogott volna a f�lelem – ez a r��r�s, minden percet �rt�kel�, �vatos gyeng�ds�g viszont olyan biztons�g�rzettel aj�nd�kozott meg, amilyenr�l a legt�bb l�ny csak �lmodik.

Megint megcs�kolt, m�lyen, �hesen, s�v�rogva; hossz� ujjai nyakamon, arcomon, hal�nt�komon s�t�ltak, hajamba cs�sztak, azt�n h�tamra, derekamra, �s lassan vissza, fel a karjaim al�, v�gigcir�gatva melleim oldal�n, csak hogy eszemet vesz�tsem a v�gyt�l. Cser�be megleptem �n is �t n�h�ny majdnem-koncentr�lt, k�nz�an izgat� �rint�ssel. Dorombol�san felmordult, �s hagyta, hogy lecir�gassam r�la az inget; ekkor viszont m�g az em�szt� v�gy v�r�s k�de is feltisztult egy pillanatra, �s egy t�red�k m�sodpercre meg�llt az id�.

Az edz�teremben l�t az ember egy-k�t dolgot, igen; �s messzemen�en hozz� van szokva a karcs�, de kidolgozott testek l�tv�ny�hoz. Leon viszont m�g ehhez k�pest is meglepet�st tudott okozni. Magasabb �s v�konyabb volt az �tlagosn�l, m�gis hihetetlen�l ar�nyos. Soha �letemben nem l�ttam ilyen vonz� f�rfitestet. Lassan, t�tov�n �rintettem meg, mint aki att�l f�l, csak egy l�tom�s az eg�sz, �s r�gvest szertefoszlik… De nem, t�nyleg ott volt, meleg volt �s j� illat�, �s – vajon mi�rt? – finoman megborzongott �rint�semt�l.

Meglepetten feln�ztem r�: tal�n kellemetlen neki, amit csin�lok? Enyh�n csod�lkoz�, majdnem bizonytalan tekintettel v�laszolt, �s szel�den, k�r�n meg�rintette kezemet a test�n. Sehogy sem tudtam mire v�lni.

-          Leon…?

F�l�m hajolt, megcs�kolt. – Semmi – suttogta a sz�m sark�ra. – Csak nagyon… k�v�nlak…

Volt egy olyan halv�ny sejtelmem, hogy mell�besz�l; de egy �jabb cs�k ut�n ez t�k�letesen kiment a fejemb�l; valamint az er� is a l�baimb�l, amikor leh�zta a ruh�m h�tulj�n a cipz�rt, �s a t�rkizk�k selyem engedelmesen lecs�szott r�lam.

�jra felemelt, sz�ja a mellemre tapadt, �s elszorult a torkom �s ny�sz�r�gtem a gy�ny�rt�l; azt�n zuhantunk valahov�, �s m�r az �gytakar� meleg�t �reztem meztelen h�tam alatt. Vadul �leltem, cs�koltam a f�l�m borul� h�met; t�relmetlen�l oldottam ki der�ksz�j�t, lesodortam keskeny cs�p�j�r�l a nadr�got. � ugyanezt tette csipetnyi tang�mmal, azt�n, v�gre zavar� ruhadarabok n�lk�l, egym�shoz simultunk.

�letemben el�sz�r �reztem magam mellett meztelen f�rfit. K�l�n�s �lm�ny volt: szokatlan, f�lelmetes, �s gy�ny�r�. Szerettem volna l�p�sr�l l�p�sre, k�v�ncsian felfedezni t�k�letes test�t, figyelni szenved�lyes reakci�it, de simogat�sa, cs�kjai nyom�n t�mad� v�gyam lehetetlenn� tette ezt.

Nevemet suttogta, amikor magamra h�ztam �t, �s m�g valamit dadogott, amit nem �rtettem; azt�n olyan �vatosan, ahogyan csak k�pes volt r�, bel�mhatolt. Sz�j�val fojtotta el riadt, f�jdalmas sikolyomat; cs�kolt, pedig, azt hiszem, kicsit meg is haraptam k�nomban. Mire azonban elengedte a sz�mat �s felemelte a fej�t, r� kellett j�nn�m, hogy nem is olyan sz�rny�. Nagyon f�jt, igen, de nem elviselhetetlen�l; fesz�tett, �getett, de a kellemetlen �rz�sek m�g�tt tov�bbra is ott volt a v�gy, �s maga az �lm�ny – Leon r�m nehezed� s�lya, agg�d� tekintete, v�delmez� �lel�se, sz�vver�s�nek dobol�sa a mellemen, h�t�nak fesz�lt izmai a tenyerem alatt – olyan m�rt�kben k�rp�toltak minden�rt, hogy a szememben a k�nnyek nem csak a f�jdalom, de a boldogs�g k�nnyei is voltak.

Gyeng�den, megrend�lten n�zett r�m, �jra �s �jra megcs�kolt, �lelt, simogatott. Nem mozdult meg bennem, de nem is vonta ki mag�t bel�lem: egyszer�en csak engedte, hogy testem hozz�szokjon m�reteihez, �s addigis �gy szeretett, hogy az sz�momra a legkellemesebb legyen.

Haj�ba t�rtam, v�llait, h�t�t simogattam t�tov�n; hamarosan viszont – magam is meglep�dtem – testem �szt�n�sen k�vetelni kezdte a folytat�st: v�gyakozva a nyak�ba cs�koltam, kezem a cs�p�j�re cs�szott, �s valami �si akarattal m�g m�lyebben magamba vontam �t. Halkan felny�g�tt, �s m�g mindig k�m�lni pr�b�lt: lassan, �vatosan mozdult. F�jt… de a gy�ny�r hull�mai �tmost�k, egy id� ut�n pedig csaknem teljesen eln�m�tott�k a f�jdalmat; ami maradt bel�le, az m�r nem tudott b�ntani, csak a m�g sosem �rzett k�jt fokozta maga is, amely Leon minden mozdulat�t�l egyre n�tt �s n�tt. Vele egy�tt valami ismeretlen, m�ly, s�v�rg� �hs�g hatv�nyoz�dott bennem: ellentmond�st nem t�rve k�rte, h�vta, akarta �t, m�g er�sebben, m�g jobban, m�g vadabbul. Nem engedtem, hogy gyeng�d maradjon, nem �rdekelt a f�jdalom: kem�nys�get akartam, vads�got, harap�st, �r�letet, m�g…!

Nem lehettem er�sebb a rajtam uralkod� �rz�sekn�l: f�l�m n�ttek, b�kly�ba vertek, magukba temettek. Hallottam, hogy Leon akadoz� hangon egyre a nevemet ism�tli, �s hallottam, hogy �n is szinte b�v�s mantrak�nt z�mm�g�m-ny�sz�rg�m az �v�t; azt�n m�r k�ptelen voltam artikul�lt hangok k�pz�s�re: reszketve, fogvacogva dadogtam a szinte m�r elviselhetetlen gy�ny�rt�l, de k�s�bb m�r azt sem tudtam, helyette gy�tr�d� kis sikolyok szakadtak ki bel�lem. 

Az utols�, megsemmis�t� pillanat olyan volt, mintha valami felrobbant volna bennem. Egyszerre volt hideg �s forr�, puha �s �les, f�j� �s csod�latos; �vbe fesz�lt a h�tam, testem m�ly�n meleg, gy�r�z� l�ktet�s bomlott ki, k�r�lfonta �t, �s amikor k�zben �reztem, hogy Leon teste egy pillanatra megfesz�l, megvonaglik a karjaimban, �s hallottam, hogy fojtottan felki�lt, azt hittem, belehalok a gy�ny�rbe; l�gyan meg�l ez a gy�ny�r� pokol, ez az �si, pog�ny �nnep; �s Leon v�ll�t haraptam, hogy ne �v�ltsek.

N�h�ny percre, azt hiszem, val�ban egy m�sik vil�gban j�rtam, mert nem eml�kszem az ezt k�vet� pillanatokra. Arra eszm�ltem, hogy csillapod�n �lelj�k, ringatjuk egym�st, hogy �lem m�ly�n halkulnak a k�j hull�mai; hogy s�rok a boldogs�gt�l, �s Leon nagyon halkan, furcsa, meg-megbicsakl� hangon besz�l hozz�m. Olyan volt, mintha �lmodn�m; �s ut�na, mintha t�nyleg boldog �lomb�l �bredn�k, k�nny� lett a fejem, �s valami csill�ml�, var�zsos der� �rasztott el.

�gy �reztem magam, mint aki spicces: kacagni, sz�rnyalni tudtam volna, �nfeledten, sz�d�lten, semmivel sem t�r�dve. L�nyos csacsis�gokat s�gtam a f�l�be, �s boldogg� tett, hogy velem kuncog, �s k�zben apr� cs�kokat rejt nyakam hajlat�ba, hajamba, szememre.

Val�sz�n�leg ez a kerge, vakmer�, tavaszi der� tehetett arr�l is, hogy feltettem egy nagyon felel�tlen k�rd�st. Megk�rdeztem t�le, sok l�nnyal volt-e m�r egy�tt?

Nem felelt azonnal, �gy h�t felemeltem a fejemet, �s a tekintet�t kerestem. M�r a nyelvemen volt, hogy ne haragudj, butas�g, ne v�laszolj, amikor keser�des f�lmosollyal, komoly szemekkel azt mondta:

-          Nem. M�g senkivel.

�sszer�ndultam d�bbenetemben, mint akit meg�t�ttek.

Nem akartam elhinni, ezt nem tudtam elhinni… Hiszen olyan tapasztaltnak t�nt…! Olyan �vatos volt, olyan gyeng�d, olyan �rz�ki; annyira tudta, mit kell tennie egy n�vel…

Igen, pontosan annyira, mint egy echte francia, akinek az �rz�kis�g eleve a v�r�ben van – ami �nmag�ban m�g nem val�sz�n�s�ti, hogy el�tted ezer �s egy partnere volt m�r...

Eszembe jutott az a t�tova, szinte b�tortalan pillanata, amikor kigomboltam az ing�t, �s el�sz�r �rintettem �t meg…

… �gy, ahogy m�g soha, senki.

V�ll�ra hajtottam a fejemet, �s m�g mindig d�bbenten t�gra ny�lt szemekkel b�multam a s�t�t f�lhom�lyt. Arra gondoltam, hogy � nem az a t�pus, aki csak egy val�tlan sz�t is kiejt a sz�j�n – t�ls�gosan is igaz �letet �l, semmi sz�ks�ge ilyesmire, �s f�k�pp nem ilyen bens�s�ges pillanatokban. Volt m�r bar�tn�je, igen, de mi�rt lenne ez egyenl� azzal, hogy le is fek�dt vele? Az egekre, hiszen csak tizenh�t �ves, mint �n, r�ad�sul sosem volt ideje mag�n�letre… S ami az els� alkalmat illeti, ma este volt �let�ben el�sz�r f�lt�keny is. �s ha m�g sosem voltak ilyen er�s �rz�sei, ugyan mi indokolta volna, hogy b�rkivel is lefek�dj�n? A vad�llati v�gy? Vagy puszt�n olyan csek�lys�g, hogy a fi�knak az �rtatlans�g nem fontos, s�t, ink�bb teher, mint b�szke t�ny? Marhas�g – egyik sem el�g nagy sz� ahhoz, hogy Leon elvein t�ln�hessen. Ennyire az�rt m�r ismerem �t.

Nem, itt nem csak �n vagyok az, aki �let�ben el�sz�r odaadta mag�t; nem csak �n b�ztam r� azt az aj�nd�kot, amit az �letben csak egyszer lehet odaadni valakinek… � ugyanezt tette… Els� t�rs�nak v�lasztott, megb�zott bennem, megtisztelt a szerelm�vel… �risten, ha �r�kk� �lek, sem adhat soha senki t�bbet enn�l!

-          Nagyon… b�nt? – k�rdezte, amikor meg�rezte, hogy m�r megint s�rok a v�ll�n.

M�r megint f�lre�rtett, �s m�r megint k�nnyesen, csukladozva cs�koltam �rte.

-          Meg sem �rdemellek – n�ztem a szem�be megrend�lten.

-          �n sem t�ged, m�gis itt vagy – suttogta h�l�san, �s nem kev�sb� meghatottan. – Hiszen te is… neked is �n voltam az els�… - Hajamba t�rt, tekintete egy pillanatra sem engedte el az eny�met. – Danielle… - kezdte; �n viszont att�l tartva, hogy megint valami �r�k, szent dolgot akar mondani, sz�j�ra fektettem a kezemet. �gy �reztem, sz�tolvad �s elfolyik valahov� a sz�vem ennyi csod�t�l – m�g egy vallom�sba bele is haltam volna.

Szel�den, szerelmesen megcs�kolt, �n pedig remeg� ajkakkal fogadtam �rint�s�t; k�nnyek sziv�rogtak lehunyt szemh�jaim al�l, �gy �leltem �t, mintha soha t�bb� nem akarn�m elengedni, �s arra gondoltam: �des Istenem, hogyan fogom neki ezek ut�n elmondani, hogy nem j�rhatunk egy�tt?