Mi�rt van az, hogy ha kicsit is boldog lenn�k, �s m�r sz�rnyaln�k, mindig j�n valami, ami miatt
lezuhanok?! S�t, bele is d�ng�lnek a f�ldbe, hogy ut�na m�g nehezebb legyen a talpra�ll�s...

Amikor k�z�lt�k velem, hogy elment, az arcomra semmif�le �rzelem nem �lt ki. Mellette nagyon j�l 
megtanultam elrejteni a benns�mben �l� �rz�seket, hogy cs�p�s szavaival ne mindig engem ostorozzon. 
A r�gi �nem fokozatosan t�nt tova. Szemeimben a t�zet nem tudta eloltani. M�g mindig l�ngolt. De b�rmit 
hozott a sors, �br�zatom kifejez�stelen maradt. Eleinte megpr�b�lt jeges nyugalmamb�l kiz�kkenteni. 
Zavarba akart hozni, majd g�nyol�dott, hogy l�ssa, f�j-e... Nem adtam meg neki ezt az el�gt�telt. M�g 
lelkem t�kre sem �rulkodott... Ett�l �benne t�madt fel az �rtetlens�g. Szinte ki�lt d�bbenete 
m�rv�nyszobor-arc�ra... r� volt �rva nagy bet�kkel a k�rd�s: Mi t�rt�nt?! 
Majd l�ttam a meg�rt�s szikr�it k�l�n�s sz�n� szemeiben. Mintha r��bredt volna, mit tett... megb�n�s,
sajn�lat, bizonytalans�g, szomor�s�g �s m�g valami �rv�nylett tekintet�ben, ahogy r�m emelte azt. 
Nem sz�lt. Nem volt soha kenyere a sok besz�d. Nem k�sz�nt el, csak sarkon fordult, �s m�lt�s�gteljesen 
elvonult.
K�s�bb visszagondolva �rtettem meg pillant�sa jelent�s�g�t: abban a percben... szemeivel k�rt t�lem 
bocs�natot, �s egyben b�cs�t is vett t�lem.

Akkor �s ott lelkileg �sszerogytam a r�m nehezed� k�n s�lya alatt. Bar�taim azonban ebb�l mit sem 
vettek �szre. Nem akartam, hogy b�rmelyik�k is tudjon f�jdalmamr�l, vagy ak�r csak megsejtse.
M�sodik �ve k�nl�dtam magamban, vigasz n�lk�l, t�rsaim k�zt is mag�nyosan. Emelt f�vel viseltem a Sors 
r�m m�rt kem�ny csap�s�t.
Legkedvesebb bar�tn�mnek n�ha elkaptam gyanakv�, vizslat� pillant�s�t... ilyenkor fel�bredt bennem a dac.
�lltam tekintet�t, fagyosan, semmitmond�an. M�g vele sem akartam megosztani legm�lyebb �s legf�j�bb 
titkomat. Azt a rejtegetett �rz�st, amire csak akkor j�ttem r�, hogy l�tezik, amikor � m�r elment...

Hideg sz�l s�v�tett a csupasz fa�gak k�z�tt. A kora tavasz m�g nem �rkezett langyos, balzsamos �rint�ssel... 
A neh�z, sz�rke felh�k hasa szinte s�rolta a komoran z�ldell� feny�k tetej�t. Alkonyodott, de ebb�l csak 
annyit lehetett �szrevenni, hogy er�sebb� v�lt a hom�ly. Majd es�cseppek kezdtek el kopogni k�r�l�ttem, 
eleinte csak itt-ott, majd egyre s�r�bben...
Hazafel� tartottam, �s nem volt n�lam eserny�. Soha nem cipeltem feleslegesnek �t�lt holmit. Most alaposan
megb�ntam... Hossz� hajamon patakokban folyt az �ltet� ned�. Tincseim v�g�b�l meg�ll�s n�lk�l csepegett, 
vizezve arcomat �s �titatva ruh�mat.
Hunyorogva pr�b�ltam megakad�lyozni, hogy az es� a szemembe essen. Egy�bir�nt meg belet�r�d� k�z�nnyel 
fogadtam, hogy p�r perc alatt teljesen el�ztam. A parapl�nak am�gy sem vehettem volna sok haszn�t.
A sz�l annyira f�jt, hogy kiford�totta volna, �s csak bajl�dni kellett volna a rendbet�tel�vel.
A pocsoly�kkal bor�tott j�rd�n siettem h�t tov�bb, n�ha kiker�lve, n�ha beleg�zolva a t�cs�kba.
V�g�l csatakosan estem be az �p�let ajtaj�n. A l�pcs�h�zban vizes l�bnyomokat hagyva magam m�g�tt
siettem fel a l�pcs�n, majd dideregve nyitottam be kicsiny lakoszt�lyomba. 
Az eg�sz egy-egy apr� el�szob�b�l, szob�csk�b�l, �s sz�k konyh�b�l, f�rd�b�l �llt.
Megk�nnyebb�lten l�ptem be a f�rd�be, �s megnyitottam a meleg vizet. Teljesen �tfagytam, �s ha k�vetkez�
napra nem akarok beteg lenni, azonnal cselekednem kellett... mert a hivat�som m�snap is v�r.

Mivel lak�t�rsamat sehol nem l�ttam, gyorsan ledob�ltam �tnedvesedett holmimat, �s megk�nnyebb�lt s�hajjal
s�llyedtem bele a k�dba. A forr� v�z j�t�konyan meleg�tette dermedt testemet. A vacog�som lassan al�bbhagyott.
Ezzel egyidej�leg megint megrohantak a lassan k�t �ve visszaj�r�, mindig egy szem�ly k�r�l forg� gondolataim.
Az em�szt� k�rd�sekre v�laszt nem kaptam... vajon fogok-e valaha? Tal�lkozom-e m�g vele? Az id� m�l�s�val
ez egyre val�sz�n�tlenebbnek tetszett. Az�ta egyszer sem keresett meg... igaz, �n sem. Arr�l viszont nagy
vonalakban mindig tudtam, merre j�r. Err�l a m�di�k gondoskodtak.
K�nz� tan�cstalans�gomat csak a munk�m csillap�totta. Abba mindig bele tudtam feledkezni, sz�vvel-l�lekkel
v�geztem. Abban egyre magasabbra sz�rnyaltam. A magasztal� szavak azonban hidegen hagytak. Lelkem akkor volt
kicsit boldogabb, amikor l�ttam munk�m eredm�nyek�nt a csillog� szemeket... Az kiss� felmeleg�tette sz�vem 
jeges zsibbadts�g�t.

J�l �tmelegedve l�ptem ki a k�db�l, �s fel�ltve k�nt�s�met a t�k�rbe n�ztem. Egy v�kony, sportos l�ny n�zett 
vissza, hidegen csillog� szemekkel. �gy �reztem, egy ismeretlen tekint r�m...
A konyh�ba mentem. Teavizet forraltam, �s kev�s vacsor�t k�sz�tettem. Csak naponta k�tszer �tkeztem, akkor sem 
sokat. 
Ev�s ut�n egy cs�sze forr� te�t fogva s�t�ltam be a szob�mba. Le�ltem �gyamra, �s mit sem l�t� szemekkel b�multam
ki az ablakon, a k�zben teljesen bes�t�tedett, �zott vil�gba.
Mellettem b�natt�l �titatott halk hang sz�lalt meg. �sszerezzentem...