Kedves ellens�gem1. 

     A m�lt hangja

 A nevem Dallie Cavanaugh.

Franciaorsz�gban sz�lettem, nem eg�sz huszonk�t �vvel ezel�tt.

Nyugodt, otthon�l� term�szet�, viszonylag k�nyelmes �letvitel� sz�leim gyakorta �rezhett�k �gy, mintha nem is az � f�szk�kben kopogtattam volna ki magam a toj�sb�l: konok, �nfej�, �r�kmozg� kisl�ny voltam. M�g a velem egyid�s l�nyk�k bab�ztak �s konfettis – lufis, ki�lt�z�s sz�linapi partikra j�rk�ltak, addig �n rollereztem, bic�ztam, f�t m�sztam, vagy a b�rt r�gtam az utc�n a fi�kkal.

K�s�bb ezek a l�nyok fodr�szhoz, kozmetikushoz, manik�r�sh�z j�rtak, �mely�t� szag� parf�m�kt�l b�zl�ttek, tov�bb� olyan sz�rakoz�helyeket kerestek fel csapatokban h�tv�gente, amelyek kiel�g�tett�k v�gyukat a felsz�nes sz�rakoz�si lehet�s�gekben: pattog�s zen�re billegtett�k a fenek�ket, �s az volt sz�mukra a siker�lm�ny netov�bbja, ha egy-egy divatmajom fics�r szeme megakadt rajtuk.

J�magam, ha a t�k�rbe n�ztem, term�szetes sz�ps�g�, az �tlagn�l picit magasabb, p�rductest� l�nyt l�ttam, akin alapb�l, smink �s parf�mhegyek n�lk�l is megakadtak azok a bizonyos szemek. Hossz�, b�zasz�n�, eg�szs�gesen f�nyl� hajam nem ig�nyelt minden harmadnap fodr�szoll�t, hajlakkot; �velt szem�ld�k�m mag�t�l volt eleg�ns vonal�, �s nem a kozmetikus csipesz�t�l; szemem halv�nyz�ld ragyog�sa nem szorult r�, hogy fest�kkel tegyem kontrasztosabb�.

Sz�ps�gszalonok helyett teh�t �szni �s r�plabd�zni j�rtam; a sz�rakoz�som az �nv�delmi edz�sekben �s a lovagl�sban rejlett. Emellett tavasszal �s �sszel rengeteget t�r�ztam, kir�ndultam, hol kir�ndul�csoportokkal, hol egyed�l. Ny�ron a sz�leimmel rendszerint a tengerpartra utaztunk, ahol a v�zi sportoknak h�dolhattam, t�len pedig a Francia Alpokba, ahol viszont s�elni lehetett sokat.

Nem, mintha megsz�llottja lettem volna a sportoknak, dehogy! Sosem v�gtam volna bele semmilyen divatos, trendi aerobicba, alakform�l� torn�ba; megvetettem a kondig�pez� puh�nyokat, �s a test�p�t�ket is, akik izomkolosszuss� titaniz�lt�k magukat; ez ut�bbi csaknem olyan visszatasz�t� volt sz�momra, mint az elh�zott tehenek, akiken hurk�kban l�g a h�j.

Teh�t nem a sportokat, csak az eg�szs�ges mozg�st szerettem. Ennek �rtelme volt, nem pedig mondvacsin�lt indokai, c�lja volt, nem csak az id�t csapta agyon, �s re�lis ereje volt, nem pedig hazug �lmai.

Nem voltam mag�nyos sem, noha az ezzel az �letform�val j�r� kapcsolatok picit m�sk�pp n�ztek ki, mint tizen�ves kort�rsaim�. Voltak bar�taim, bar�tn�im; igaz, nem sokan, de �k legal�bb istenigaz�n, nemcsak alkalmilag. Nem voltak vihog�s �sszeb�j�sok, sutyorg�s a l�nyv�c�ben; nem j�rtunk semmittev�s babazs�rokra. Rendszerint �sszej�tt�nk valamelyik�nkn�l, vagy tal�lkoz�t besz�lt�nk meg valahol, �s besz�lgett�nk; de valahogy sosem az volt a t�ma, milyen sz�n�re festette a k�rm�t a suli legmen�bb csaja, vagy hogy a h�ten ki vesz�tette el a l�nys�g�t egy kocsi h�ts� �l�s�n mozi ut�n, �s most vajon terhes marad-e? A mi k�reinkben is voltak devi�nsok, akikr�l ord�tott, hogy nem saj�t j�kedv�kb�l, hanem tehet�s sz�leik p�nzt�rc�j�nak j�kedv�b�l ker�ltek oda; k�z�tt�nk is t�rt�ntek izgalmas dolgok, pezsgett az �let, volt mir�l besz�lni – m�gis, a felsz�nes pletyk�kat �szt�n�sen ker�lt�k, �s elh�ztuk a sz�nkat, ha ilyet hallottunk.

Esti sz�rakoz�helyeink sem diszk�k �s pubok voltak, hanem sz�nh�z �s balett a sz�leinkkel. Nem voltam felv�g�s sznob, de igenis szerettem n�zni a balett- t�ncosok munk�j�t: eleg�ns, k�pr�zatos t�ncukat, �velt mozdulataikat, t�k�letes test�k hajl�konys�g�t, ahogy teljes �sszhangban mozdulnak a zen�vel. Elb�v�lt a sz�nm�v�szet is. Sz�momra az igazi szt�rok nem azok voltak, akik a plak�tokon ragyogtak egy- egy nagy k�lts�gvet�s�, k�l�n�sebb tehets�get nem ig�nyl�, j�r�szt tr�kk�kb�l �ll� film ok�n, hanem azok, akik v�sznon vagy sz�npadon, de mindenk�pp hitelesen adt�k vissza a r�juk b�zott szerepeket.  

Ezenfel�l szerettem a zen�t �s a j� k�nyveket, b�r az olvas�snak egy�b elfoglalts�gaim miatt nem h�dolhattam t�l sokat. Nem is volt sok k�nyvem otthon; ha csak tehettem, k�nyvt�rba j�rtam.

�, a k�nyvt�r…

Nem ismerj�k fel azokat a pillanatokat, amelyek megv�ltoztatj�k az eg�sz �let�nket. Az �n ilyen pillanatom sem ragyogott ki a t�bbi k�z�l. Egyszer�, h�tk�znapi tal�lkoz�s volt egy k�nyvt�rban, semmi t�bb; j�tt �s elm�lt, mint annyi m�s. Nem szenteltem nagyobb jelent�s�get neki, mint b�rmin� �tlagos t�rt�n�snek, �s k�s�bb sem vertem a fejemet a falba, ami�rt nem ragadtam meg a lehet�s�get…  

De az igaz, hogy az ezt k�vet� �vekben gyakran gondoltam arra, hogy ha ott �s akkor nem mentem volna el mellette, minden, minden m�sk�pp alakult volna.

Nem v�ltozott volna pokoll� az eg�sz �letem.