Korán vacsoráztak, még mindig abban a különös, bódult állapotban, amit
a zongora mellett éreztek. Nem szóltak, de szemeik megint beszéltek...
Arcaik mágnesként vonzották egymást egyre közelebb... majd megszólalt
egy túl jól ismert hang:
- Üdvözletem, sztárpáros! Örülök, hogy jobban vagy, Sora kisasszony!-
hajolt meg a pici szellem.
- Áh... Fantom! Előkerültél?- színesedett el még jobban az angyal arca.
- Hát persze... Itt az esti zuhanyozás ideje...
- Megállj, te perverz kis törpe, csak kapjalak a kezem közé!- fújtatott
dühösen válaszul a lány, miközben a szokásos esti procedúra vette kezdetét:
Fantomkergetés, elcsípés, megkötözés, szekrénybe lógatás fejjel lefelé...
Ezt elvégezve a japán szépség elégedetten szusszantott. Majd döbbenten
meredt Leonra, aki éppen arra emlékeztette, arcán kaján vigyorral, hogy
nem szabad őt egyedül hagynia egy percre sem...
Végül is megoldották: addig vitatkoztak, amíg valamelyikük megcsúszott,
és magával rántotta a másikat, ruhástól a megnyitott zuhany alá.

Sora elengedte Foolt, és rövid hálóruhájában ment vissza a nappaliba.
Leon csak nyelt egy nagyot, amikor meglátta... De a lány is alaposan
meglepődött: partnerén csak egy testhezálló térdnadrág volt, semmi más.
Hajáról a víz végigcsurgott kidolgozott izmain... és éppen az ezüstfehér
sörényt próbálta megtörölni.
- Add ide!- vette ki a törölközőt a férfi kezéből, segítve neki. Majd
óvatosan, hogy ne húzza, kifésülte a csodás hajzuhatagot. Ez bizony némi
időbe beletelt...De Leon csendben tűrte, csak annyit jegyzett meg, hogy
ezt még Sophie-nak sem hagyta... Sora alig végzett a fésüléssel, máris
halkan kopogtak.
A fiú felállt, kézen fogva angyalkáját, és húzta magával, úgy ment ajtót
nyitni. Matt érkezett vissza.
Odakinn már erősen alkonyodott, de még nem volt teljes sötétség. A barna
férfi villámgyorsan belépett, és bezárta maga mögött az ajtót. Érkezését
senki más nem vette észre, csak a villa lakói.
Leon mentális védőteret vont megint a ház köré, mint délután. Ez az ő egyik
különleges képessége volt.
Sora közben magára kapta A férfi pulóverét, amit az előszobában hagyott.
Legalább nem fogják annyira zavarba ejtően bámulni... Leon elmosolyodott,
majd magával vitte a lányt  a szobájába.
- Az túl meleg lesz. Cseréld le erre.- adott oda egy fekete, vékony, bő ujjú,
nyitott és övvel záródó felsőt. Sorát a ruhadarab a küzdősportokban használatos
felsőkre emlékeztette. Gyorsan felvette, és már mentek is Matthez.

Kint egyre jobban sötétedett. Megint feltámadt az őszi szél, sivítva rázta
a ház melletti fenyők ágait. A villa nappalijában tévét néztek. Az angyalka
egyre laposabbakat pislogott, végül elaludt, Leon vállára döntve a fejét.
A fiú óvatosan végigfektette a kanapén, hozott egy takarót, amivel betakarta
az alvó lányt. A két férfi tovább nézte a filmet.
Kis idő múlva Leon olyan hirtelen kapta fel a fejét,hogy fehér sörénye csak
úgy repült utána.
- Matt! Itt van.
- Nyugi, haver, én is érzem.
- Matt, nekem kell végeznem vele. Sora miatt.
- Hmm... Szereted. Látni rajtad.
- Igen, de Ő nem tudja... Matt, ha valami történne velem, kérlek, mondd el Neki.
És azt is, hogy ne haragudjon rám...
- Leon, te hősszerelmes... Mindig a jeges nyugalmadért csodáltalak.
- Most sem vagyok más. Csak azt akarom, hogy tudja...ha én nem tudnám elmondani.
És most vigyázz rá.
- Rendben. De őt védi a mentális tered.
- Igen. Amíg van erőm, hogy fenntartsam. Megyek öltözni.- tette a kezét a hatalmas
könyvespolc egyik darabjára, mire az zajtalanul szétnyílt, és egy kis ablaktalan
szobába engedett bejárást.Amikor kijött, fehér, testhezálló öltözék volt rajta,
speciális, vékony, de erős páncéllal kombinálva. Oldalán egy átlagosnak látszó kard.
Matt tudta, hogy ez nem egyszerű szúró-vágó fegyver. Ismerte a képességét...
Az ezüsthajú démon odalépett Sora mellé. Olyan óvatosan, hogy föl ne ébressze,
megsimította a lány lilásvörös haját, majd egy leheletfinom csókot adott neki.
- vigyázz rá, haver!- nézett Mattre, utána kiment.

A vámpír tudta, hogy nem lesz sima ügy a lány megszerzése. De nem volt más választása.
"Ennek a lánynak meg kell halnia."- gondolta. Először a ligetes részeken bujkálva
figyelte a házat. Már a múltkori, öltözői összetűzésnél észrevette, hogy a fiúval
nem stimmel valami. Mégsem tudott rájönni, mi az oka. Jóval erősebb, mint egy embertől
várható... De csak most értette meg, ahogy meglátta kisétálni a villából - démon...
A tengerparti homok felé lebegett. Nem volt értelme elbújnia, tudta, a démon most is
pontosan ismeri a helyzetét. Vicsorogva köpte ellenfele felé a szavakat:
- Nehogy azt hidd, újra megakadályozhatod, hogy megöljem. Csak először veled kezdem.
- Nem engedem, hogy bántsd. Hogy tudd: Vadásszal kezdtél... Készülj a harcra.- válaszolt
Leon fagyosan.
A vámpír egy pillanatra megdöbbent, de nem acsarkodott tovább. Meglebbentette köpenyét,
és kihúzta alóla kardját. Máris kivont karddal kerülgették egymást.
Leon nyugodt maradt. Tudta, ha elveszíti a fejét, és támad, valószínűbb, hogy hibázik...
ezért türelmesen várt. A vérszívó hörögve mutogatta szemfogait, de harapni nem mert a
démonvér miatt. Egyre fogyott az önuralma. Támadott.
A démon egy pillanattal előbb már megérezte a szándékát. Biztosan hárított.

Odabent a villában eközben Sora felébredt. Tudat alatt megérezte, hogy valami nincs rendben.
És olyan furcsa, édes álma volt az előbb...
- Matt, hol van Leon?!
- Nyugalom, kislány. Megérkezett a vendégünk. Azt mondta, illik, hogy ő fogadja... Nézd!-
hívta oda a nappali ablakához.

A telehold fényénél jól látszott, hogy a parton két alak harcol. A vámpír és Leon... Amint
Sora meglátta őt fehér harci öltözetében, felsóhajtott. Nem álmodott mégsem az imént...
A harc elkeseredetten folyt. Sokkal, de sokkal durvább és vadabb volt, mint annak idején
az a színpadi... amikor Leon Yurival csatázott, és ő választotta szét a két felet...
Mindkettőjük kapott már egy-két kisebb vágást a másiktól. A démonkardot ezüstös ragyogás
vette körül. Leon óriási erejű csapást mért rá vele a vámpír fejére, de az kissé elcsúszott
a fekete kardon, amit kicsorbított, és megsebesítette, megégette a vérszívót.
Az dühében és fájdalmában még jobban vicsorítva eldobta használhatatlan kardját, és kissé
átalakult. Szemfogai még jobban megnőttek, fekete karmai fél méteressé, acélkeménnyé váltak.
Szemei vörössé színeződtek. Már sok sebből vérzett, de nem adta fel.
Sora csodálkozva figyelte, ahogy démoni partnere is átváltozik. Egy csodaszép hópárduccá.
Az ellenfelek ismét egymásnak estek.

Sora hirtelen felsikított ijedtében. Ki akart rohanni, de Matt nem engedte.
A vámpír egyik fél méteres karma hosszú, mély vágást ejtett Leon oldalán. Ő a fájdalomtól
összegörnyedt, de a mellső mancsával a vámpír felé csapott. Karmait tüzes nyilakként lőtte
ki ellenségére. Fehér szőrén közben patakzott a vére, vörösre festve oldalát. Súlyos sebet
kapott, de a tüzes nyilak célba értek. A vámpír vonaglott a kíntól, de még mindig támadott.
Sora vérét akarta, hogy megerősödhessen...
- Kislány! Ki kell mennem, hogy segíthessek. Ha mégis sikerülne bejutnia... tessék, fogd.- adott
oda az angyalnak egy furcsa tárgyat.
- Mi ez?
- Ultrahang- fegyver. Ha eléggé legyengült, sikeresen használhatod ellene. Itt kell bekapcsolni.
Úgy célozz, hogy csak két töltés van benne.
- Értem. Siess, segíts Neki.
- Erős lány vagy. - bólintott Matt, aztán ő is kiment.
Fantom odalebegett Sora mellé, aki újból az ablakhoz állt.
- Majd én vigyázok rád.- szólalt meg.
- Kösz, Fantom.- bólintott a lány szomorú mosollyal.
- Ne aggódj, Leon túléli...
- Jósoltál?
- Igen.
Sora figyelmét újra elvonták a parton történtek. Leon még mindig hópárduc alakjában feküdt a
homokban. Vére vöröslött a fehér bundán, és a homokra is csorgott. A lány szemeiből
megállíthatatlanul elindultak a könnyek.
Matt futás közben alakult át... Vörös tollai nőttek... Szárnyai... Sólyomszerű, vörös madár
lett belőle. Azonnal rárepült a sóbálvánnyá meredt vámpírra, akinek döbbenetében nem sikerült
használnia a karmait. Nem számított még egy démonra...
A vörös démon szárnyaival beborította a vámpírt, és testéből lángok csaptak ki. Démontüzében
elégette a vérszívót, önmagával együtt. A lángok lassan kihunytak... Helyükön csak egy kis kupac
hamu maradt.
Sora nem bírta tovább, kirohant a házból. Lábai remegtek, és egyfolytában zokogott. Fantom követte.