A francia fiú néhány perc múlva visszament a nappaliba, de most megint a szokott,
érzelemmentes, márványmerev arckifejezéssel.Még mindig nem tudott magához térni
meglepődéséből, hogy Sora egy általuk nem ismert egyéni tulajdonságát pillanthatta meg.
Tegyük hozzá, egyáltalán nem volt ellenére, amit az előbb véletlenül látott és hallott
a nappaliban- de mindezt ügyesen, mélyen elrejtette a lány előtt.
- Sora,gyere vacsorázni. - szólalt meg hűvösen, ahogy a szobába lépett.
A japán lány még a zongoránál ült.Leon hangjára összerezzent.
- Megyek...-suttogta alig hallhatóan.
- Biztos, hogy jól vagy? - kérdezte a férfi gyanakodva. - Nem így szoktál viselkedni.
- Nincs semmi baj. Illetve nem tudom kiverni a fejemből azt a rémes valamit... Mintha
egy fura horrormesébe csöppentem volna... Az az idióta vámpírjelmezben ijesztget és
gyilkol...
- Hmm... és ha valódi?!
- Ezt hogy érted?!
- Fantom is létezik, bár nem sokan tudják. És aki nem látja, nem hiszi el...
- Ez igaz... És ha éppen nincsen az öltözőben, azóta én halott lennék...
- Tényleg. Hová raktad?!
- A táskám zsebébe. Ideje elengednem...
- Szerintem még várj vele, míg nem voltál zuhanyozni... - mosolyodott el Leon csibészesen.
- Menjünk már enni, mert éhen halok...Főleg, hogy tudom, mi a vacsora...
- Mi az?
- Majd meglátod... Nem kínai...- vigyorodott el a fiú, May főzési tudományára célozva.
- Megkönnyebbültem.- nevette el magát Sora is, akit a kínai lány előszeretettel üldözött
főztjével, mióta megbarátkoztak. De hát May messze van. Vendégszereplésen, Európában.

Leon ízletes, laktató, mégis könnyű salátát készített. Sora jóllakottan dőlt hátra a székén.
- Tiéd a zuhany, amíg rendet rakok. De ha nem leszel addigra készen, én akkor is megyek
fürdeni... Nem fog zavarni... És előtte még Fantomot is elengedem...- jegyezte meg az
ezüsthajú srác.
Sora éppen mondani akart valamit, de erre a pimasz beszólásra hang nem jött ki a torkán...
Nem szólt, csak kiment. Fürdés és öltözködés után elengedte Fantomot, majd elrakta
holmiját a szekrénybe. Fáradtan ledőlt az ágyára, és szinte azonnal elaludt.

Házigazdája furcsállta a nagy csendet, miután előkerült a fürdőszobából. Bekopogott a
vendégszobába, majd csöndesen benyitott. Látta hogy Sora elaludt, így ő is a szobájába ment.
Csakhogy sehogy nem jött álom a szemére, mert a mai napon történteket gondolta végig...
ezért nesztelen léptekkel kisétált a nappaliba, leült kedvenc foteljébe, és olvasni kezdett.

A japán artistalány alig két órai alvás után hirtelen ébredt. Nem tudta, mitől pattantak ki
a szemei, de nagyon éber lett. Ágyában fekve, fejét az ablak felé fordította. Odakinn és a
szobában is sötét volt. Kintről szél sivítása hallatszott, a tenger moraja is beszűrődött.
Az őszi, hideg eső verte az ablaküveget egy-egy szélroham alatt. A lány felállt, és az
ablakhoz ment, ahonnan a tengerpart egy részére és a kertvárosi utcára is rálátott.
Az ablakával szemben, az utca túloldalán egy alak állt, fekete, csuklyás köpenyét tépte a szél,
áztatta az eső. Egy újabb szélroham hatására - vagy talán a furcsa, félelmetes alak tette?-
a fejét fedő textília hátracsúszott. Sora újra megpillantotta a szörnyeteget, aki az öltözőben
meg akarta ölni őt...
Az utcai lámpák gyér fénye rávetült a rém arcára, mely sápadt halálfejhez hasonlított.
Tar feje búbja fénylett az esőtől. Ritkás,hossszú haja csapzottan lógott a nyakába. Szemei
olyan mélyen ültek a gödrükben, mintha nem is lettek volna... Pengevékony szája torz vigyorra
húzódott. Csontvázszerű, karmos ujjait a lány felé nyújtotta, mintha a torkát akarná megszorítani..
Sora a fejében sátáni kacajt hallott... meghűlt benne a vér. Érezte, hogy a síron túli tekintet őt
nézi. Remegett a lába,de nagy nehezen engedelmeskedett akaratának... Kiszaladt a szobájából, és
mivel a nappali felől fényt látott, arra rohant.Szinte beesett az ajtón.
Leon felkapta fejét, de addigra Sora már ott volt a fotel mellett. Remegő lába összecsuklott,
lerogyott a fotel mellé.
A fú felállt, és felsegítette a földről az angyalt. Közben érezte, hogy a lány reszket, így
megnyugtatón átkarolta, és leült vele a kanapéra.
- Mi történt? Miért nem alszol? Rosszat álmodtál?
- Megint itt van... valamiért felébredtem... odamentem az ablakhoz... kint állt, és engem nézett...
hallottam, hogy kacag...én leszek a következő...- zokogta.
- Nyugodj meg,Sora! Amíg mellettem vagy, nem fog bántani.Ígérem! Bízz bennem, kislány! Ugyanúgy, mint
fent, a trapézokon.
- Rendben.- suttogta az angyalka, és jobban elfészkelte magát Leon mellett. Szinte azonnal elaludt.
A francia fiú halvány mosollyal nézte, és azon gondolkodott, nem tett-e elhamarkodott ígéretet.
"Megvédem bármi áron."- zárta le magában a kérdést, majd felnyalábolta a mélyen alvó Sorát, és
bevitte a saját szobájába. " Csak úgy tudom megóvni, ha mindig mellette vagyok."- dőlt le a
lány mellé az ágyra. Újra kinyitotta könyvét, és az éjjeli lámpa fényénél folytatta az olvasást.