- Miért, mi történt?- kérdezte Kalos értetlenül vendégét.
- Az éjjel megöltek egy férfit. Csak a nyakán volt egy mély harapásnyom...
Ha hinnék a legendákban, azt mondanám - vámpír volt- de...
- De?!
- Nem tudom, mit higgyek. Kérem, ne tartózkodjék sehol egyedül egyikük sem, főleg éjjel.
- Értem, fenn áll a veszélye, hogy ismétlődhet...
- Már ismétlődik... Ez nem az első volt, csak a lehetséges kitörő pánik miatt titokban kell
tartanunk... És Ön már régebben segített nekünk egy ügy megoldásában... Meg az egyik artista kislány is...
- Hmm... rendben. Nem lesz egyedül mászkálás...
- Köszönöm. Ha valamit látnának, hallanának...
- Természetesen értesítem.
- Viszontlátásra!
- Viszontlátásra!- felelt Kalos elgondolkodva, miközben vendége kiment.

Néhány perc múlva az irodában megjelent Sarah. Kalos mindent elmondott neki, amit az imént megtudott.
Sarah az általában megszokottak szerint reagált: az énekesnő bemutatott néhány egyéni karatemozdulatot...
csak hogy a benne magasra szökő feszültséget levezesse. Az egész társulatot összehívták a színpadra. Kalos
ismertette velük a tényeket, amiket a nyomozótól tudott. Halk moraj támadt hallgatóságában, de néhány
mondattal a munkájukra terelte a figyelmüket.
- Sarah, Sora, Leon! Gyertek az irodámba. Most. - szólt, amikor a társulattal már mindent megbeszélt.
A főnök hivatali szobájában a két lány leült. Leon szokása szerint karba tett kézzel, hűvös arckifejezéssel
támasztotta a falat.
- Tudtommal csak ti, hárman laktok egyedül... Nem kockáztathatunk. Sarah hozzám fog költözni - már úgy is
terveztük... Ti pedig eldöntitek, melyiktek fog a másikhoz költözni...-fordult Sora és Leon felé.
- Hogy én... vele lakjam?!- nyitotta tágra felháborodottan a szemeit a páros mindkét tagja.
- Nem nyitok vitát! Halljam, ki fog költözni?!
- Sora. Az én lakásom jóval nagyobb az ő szobájánál...-vetette oda az ezüstsörény-tulajdonos.
- Helyes. Segíts neki átköltözni. Ja, és férjetek meg - egymás és a saját életeteket könnyítitek meg vele...
Holnap reggel 9-re gyertek ide Miával együtt.A reggeli megbeszélést akkora halasztom. Mára elmehettek.- mondta
végig főnökük egy szuszra, mert látta, hogy Sora tiltakozásra nyitná a száját, de így nem adott rá neki
lehetőséget...
A két artista bólintott. Sora nem volt túlzottan lelkes... Leonról meg minden lepergett, annyira egykedvűnek
mutatta magát...

-Ha átöltöztél, várlak a kocsimnál. - vetette oda Sorának a francia férfi a válla fölött, miközben saját öltözője
felé indult.
A japán lány nem szólt egy szót sem, csak benyitott a félhomályos női öltözőbe. Leült a székére, és mit sem látó
szemekkel nézett a tükörbe, majd automataként öltözködni kezdett. Gondolatai a történtek körül forogtak.
Észre sem vette, hogy halkan nyílik az ajtó, és belép rajta valaki...vagyis inkább lebeg, siklik...
- Sora, vigyázz! szólalt meg furcsa hangon Fantom, aki eddig a tükör tetején trónolt.
A lány megfordult, kikerekedett szemekkel bámult, ezután félelme elnémító bilincsét lerázva sikítani kezdett...
majd elsötétedett előtte minden. Elájult.

Arra ébredt, hogy valami az arcát csiklandozza. Nagy nehezen kinyitotta a szemét. Tekintete egy szürke
szempárral találkozott, ami aggódva nézett vissza rá. Leon hajolt fölé. A fiú hosszú, ezüstös haja Sora köré omlott.
- Le... Leon?! Mi történt?
- Jól van, most már nyugodj meg. Elment. Hibás vagyok. Nem hagyhattalak volna egyedül. Kalosnak igaza volt...
Az a furcsa szerzet meg akart támadni téged. Még jó, hogy erre jöttem, mielőtt a kocsihoz indultam volna.-
próbálta szóval tartani a minden ízében reszkető szépséget. Sora figyelmét kissé sikerült abba az irányba terelni,
hogy a lány kezdett nyugodtabb lenni. Ugyanis azon csodálkozott, hogy Leon soha nem szokott egyszerre ennyit beszélni.
- Jobban vagy?- kérdezte a francia fiú.
- Igen.
- Akkor menjünk.- segítette fel Sorát.- még át kell költözködnöd a házamba.
Leon kocsijával pillanatok alatt az artistaszálláson voltak.Ahogy mentek a lépcsőn Sora szobája felé, Anna, Mia és Ken
jött velük szembe.
- Sora, jól vagy? Miért vagy ilyen sápadt?- rohanták le a lányok. Ken pedig furán nézett Leonra...
- Rémet látott.- jegyezte meg közönyösen a szürke szempár tulajdonosa.
- Csak nem téged?!- húzta el a száját viccesen Anna.
- Jó humor...Mondom, tényleg ráijesztett. Annyira, hogy még az öltözőben sem lehet egyedül maradni. Épp elég
lehetett neki átélni.- nézett rájuk Leon komoran.
- Nem hanyagolnátok a témát?- szólalt meg a japán lány.- Kezdek éhes lenni, és még költözködnöm kell...
- Hová? - döbbent meg Ken.
- Hozzám.- húzta picit gúnyos msolyra a száját a fracia artistakirály.
- Mi?!
- Csak kettőnknek nem volt lakótársunk. Kalos azt mondta, össze kell költözködnünk, legalább is, míg tart ez
a rémálom...
- Nem vagy éhes? Mintha az előbb azt mondtad volna... És még össze kell szedni a holmidat...- jegyezte meg Leon,
Sorához fordulva.
- De, igen.- sóhajtotta lány.- Sziasztok! Ja, Mia, holnap regegl 9-kor vár ránk a főnök az irodájában. Leonnal
és velem együtt...- azzal sietősen elindult a szobája felé, nyomában Leonnal.