2. Fejezet

M�gis meg kell pr�b�lnom. Ez a bizonytalan retteg�s rosszabb, mint a jeges
f�jdalom bizonyoss�ga. El kell mondanom - �rzek. El kell mondanom - mit �rzek...
Legal�bb tudni fogom, hogy angyalk�nt felvisz mag�val az egekbe, vagy a pokol
legm�lyebb bugyraiba, a hal�lba tasz�t...

Itt �ll, velem szemben. Az alkonyod�, n�ptelen tengerparton. Most mi vagyunk
csak, ketten. A szem�be n�zek. A kavarg� �rz�sek, amiket kiolvasok, az �n
szemeim t�krei. Ugyanazt l�tom benn�k, mint amit �n �rzek...
D�bbenetem nem ismer hat�rokat...
�... szeret engem?! Eg�szen eddig az ellenkez�j�t hittem. Most meg kell
bizonyosodnom... A retteg�st m�r els�p�rte az elemi erej� �rz�s, amit lelke
t�kr�ben l�ttam. Ler�ztam magamr�l a f�lelem b�n�t� l�ncait, �s megmozdultam.
Lassan ny�ltam fel�, mintha csak egy l�tom�st l�tn�k, amely az els� �rint�semre
szertefoszlik.
Azt�n ujjaim meg�rezt�k arc�nak b�rsonyos b�r�t, l�gyan leoml� selymes haj�t...
Nem, ez nem egy t�n�keny l�tom�s, ez maga a VAL�S�G!
K�zelebb h�z�dtam hozz�, mik�zben v�gig a szemeit n�ztem. A va�zslatos szemeket,
melyekben elvesztem... L�gyan karoltam �t, �s nem tasz�tott el mag�t�l. Azut�n
ajkaink k�zeledni kezdtek...
Magamnak is f�ltem bevallani, mennyire sokat jelent nekem.
Cs�kja olyan, mint a sivatagban szomjaz�nak a forr�s. Maga a v�gy, a perzsel�
szenved�ly t�ze...

Elvesztem... Soha t�bb� nem akarlak elengedni magam mell�l! Azt�n megsz�laltam:
- Szeretlek,Sora!
� v�laszolt nekem. V�lasza felrep�tett az �gig, a v�gtelen boldogs�gig...
- �n is szeretlek, Leon!

�