�1. Fejezet

Kem�ny anyagb�l vagyok. Testem k�. Rideg sz�vem �rz�ketlen. Nem l�gy�tja meg sem
szenved�s, sem szeretet. Elz�rk�ztam el�l�k. Lelkemet a f�jdalom k�nz� b�rt�n�be
z�rtam, majd m�lyen magamba temettem.A titkos rekesznek - mely lelkem roncsait
�rzi - a kulcs�t elhaj�tottam magamt�l. Nincsenek �rzelmeim. M�r nem kellenek.
Tekintetem mindenkit megfagyaszt, aki k�zeledni mer�szel.
Monoton egyhang�s�gban morzsolom napjaimat. Minden nap megteszem, amit t�lem
elv�rnak. A siker nem okoz �r�m�t. K�r�lrajonganak, de nem �rdekel. Arcomon
kiismerhetetlen, lusta f�lmosollyal figyelem �ket. Sz�nalmasak.
�n vagyok a kir�ly. Mindent megkapok, de nem tudok t�le boldogabb lenni. Hozz�m
nem �r fel senki. Magam akartam �gy...
Vagy m�g sem?!
M�gis m�s vagyok, mint amiv� v�lni akartam? A rideg val�s�g r�m�lm�t�l menek�lve
k�kem�ny �larcot vontam magam el�. Lehet, hogy sz�momra ez m�r nem menekv�s,
hanem egyre s�lyosabb teher?

�jb�l megsebeztek. F�jdalmat �s k�nokat okoz. Gy�tr�d�m. Sz�vem kem�ny
j�gb�rt�n�nek valaki megtal�lta elhaj�tott kulcs�t...
M�r r�snyire kinyitotta a titkos rekesz ajtaj�t. Rettegek. F�lek onnan kil�pni,
f�lek, hogy �rzelmeim �tveszik f�l�ttem az uralmat.
Ha megl�tom, bel�l reszketek. Ha hallom hangj�t, sz�vem megremeg, tekintet�ben
elveszve pedig �r�lt t�ncot kezd j�rni, vadul dobogva szabadulni akar. �jb�l
�rzek... Mi t�rt�nt velem? Olyan �des gy�trelem...

Arcomat szerencs�re takarja az �larc. Hideg tekintetemben n�ha m�r m�s is
megvillan... Jaj, csak el ne �ruljon!
Ridegen titokzatos �lc�m egyre jobban szertefoszlik. M�r csak a f�lelem tartja
�ssze. A f�lelem, hogy � nem �gy �rez, ahogy �n. A retteg�s, hogy a f�jdalom
j�gb�rt�n�b�l �ppen most szabadult sz�vemet �sszeroppantja...

�n azt m�r nem tudn�m megint a szfinx �larca m�g� rejteni. Abba belehaln�k...

�

�