Az előadás után már nem volt szükség arra, hogy mi magunk irányítsuk a Sorsunkat, ahogy talán eddig tettük. Legalábbis rám teljességgel jellemző volt, hogy kezeimbe vettem az irányítást. Már nem kellett... a dolgok mentek maguktól, ráadásul az általam helyesnek vélt úton. Hogy mások mit gondolnak erről nem tudhatom, de remélem ők is legalább annyira elégedettek a lezajlott eseményekkel mint én.

Ken és Mia viszonylag hamar meglehetősen közel kerültek egymáshoz, így az ő lelki világuk is egyensúlyra talált. Kalos és Sarah éltek tovább, minden titoktartás nélkül.

A Tűz és víz mintha valamiféle lavinát indított volna el. Hirtelen mindenki ki akarta mutatni az érzelmeit, nem akart titkolózni és még az ősi ellenségek is hajlandóak voltak legalább valamiféle megbocsátást mutatni a másik iránt - gondolok itt Yurira és Leonra. Persze az utóbbira nem igazán jellemző, hogy érzelmeit kimutatva élt tovább velem, de én nem is kértem erre, hiszen - bármennyire is sablonosan hangzik - olyannak szerettem amilyen. Három hónap eltelte után átköltöztem hozzá, és most így együtt éldegélünk - rendszerint - békésen.

Sally a későbbiekben sokkal ritkábban járt vissza a színpadhoz, de azért havonta egyszer legalább benézett, hogy beszéljen Yurival. Aztán mindig eljár hozzánk is egy-egy szombati ebédre. Szeretem amikor átjön, és tudunk beszélgetni. Sok olyan dolog kerül terítékre még mindig a nosztalgiázások során, amin nagyra kerekednek a szemeim, de lassacskán kezdek hozzászokni az ilyen jellegű meglepetésekhez. A fiatalkoruk sem volt könnyű, annyi már bizonyos, most azonban úgy tűnik, hogy megállapodtak mindannyian. Legnagyobb örömömre Leon mellettem, Sally pedig még néhány hónap eltelte után bejelentette, hogy összeházasodik Andyvel. A hír hallatán még Leon is megengedett egy mosolyt magának, én pedig tiszta szívemből örültem, és legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből, amint meghallottam. Olyan érzésem volt, mintha számítottam volna rá, szóval nem ért meglepetésként. Érdekes dolgok ezek, talán spontán tudás a pontos megnevezése az érzésnek. Ilyesfajta tudással él benne elpusztíthatatlanul az optimizmus a jövő tekintetében is.

Vége

by Aini