19. fejezet
A sors keze


Az el�ad�s ut�n- mikor v�gre �tjutottak az �js�g�r�k t�meg�n- Leon f�lreh�zta Sor�t. A tekintete m�r komoly volt �s hat�rozott.
- Figyelj, Sora! Te mi�rt nem tudsz engem komolyan venni?
- Tal�n az�rt, mert te sem vagy komoly.
- Ezt gondolod?
- I...igen.
Leon �t�lelte a derek�t �s megcs�kolta.
- Pedig a sz�nd�kaim nagyon is komolyak.
Sor�nak m�r a l�ba is remegett, �s csak att�l f�lt, hogy mi lesz, ha Leon elengedi.
- �n m�g csak tizenh�t vagyok. Nem lehetek a feles�ged. M�g szeretn�k... �lni �s... Sz�rakozni...
- Mondtam �n, hogy mikor akarlak elvenni?
- Nem...
- Amikor te k�szen �llsz r�. Egy�bk�nt teljesen �r�lt vagy.
- Mi�rt?
- Ki mert�l �llni mindenki el� egy sz�l semmiben?!
- Csak te l�ttad. Senki m�s.
- Honnan tudod?
- El�re el volt tervezve. T�ged valami m�s zavar, ugye?
- Nem err�l van sz�.
- Most jut eszembe! Honnan volt neked annyi p�nzed, hogy ezt a m�regdr�ga nyakl�ncot megvedd?
- Azt majd esetleg akkor fogod megtudni, amikor hozz�mj�ssz.
- Ennyire szeretn�d?
- Mindenn�l jobban.
- Nem ismerek r�d. Te sose volt�l ilyen �rzelg�s.
- Most sem vagyok az! Csak...
Gyorsan elfordult, hogy ne kelljen a l�ny szem�be n�znie.
- Valld csak be, hogy mennyire szeretsz engem!
- Nem nyilv�nval�?
Szembefordult vele. A tekintete szinte szikr�zott.
- Nem kell ennyire felh�znod magad.
- Annyira gyerekes vagy, hogy az m�r ideges�t�.
- �pp az�rt szeretsz, nem?
- De igen.
M�g ott, helyben egym�snak estek. M�r �pp indulni k�sz�ltek Leon lak�s�ra, amikor �sszetal�lkoztak Kennel. Szeg�ny fi�t az �jul�s ker�lgette, amikor megl�tta a boldogan cs�kol�z� p�rt. Sora m�s esetben megpr�b�lt volna valamif�le magyar�zatot adni, de most t�ls�gosan el volt foglalva Leonnal.


Az eg�sz �jszak�t azzal t�lt�tt�k, hogy min�l t�bbet ny�jthassanak a m�siknak. V�g�l mosolyogva aludtak el, �s �jra v�gig�lt�k a nagy sikert, amit el�sz�r a k�z�ns�gn�l, ut�na amit egym�s k�z�tt arattak. Nem is gondoltak arra, hogy az �let�k a k�vetkez� h�tt�l teljes m�rt�kben meg fog v�ltozni.

A R�zsaszirmok minden este t�k�letesre siker�lt. De egyik el�ad�s ut�n m�r folyamatosan egym�st �rt�k a bonyodalmak. Az eg�sz azzal kezd�d�tt, hogy Sor�nak percenk�nt hangulatingadoz�sai voltak, �s mindenkit lehordott a s�rga f�ldig. Ebben az volt a leg�rdekesebb, hogy ez a fajta viselked�s t�le mindig is t�vol �llt. K�vetkez� nap majdnem le kellett f�jni az el�ad�st, mert annyira elkezdett sz�d�lni, hogy k�tpercenk�nt �sszeesett. Szerencs�re m�g �pp id�ben jobban lett. Kallos sokkal kedvesebb volt vele, mint �ltal�ban (b�r ezt a l�ny a t�rt�ntek ut�n nem sokra tudta �rt�kelni), viszont Leonra gyakran gyilkos pillant�sokat vetett. Volt egy �j h�r is: Shara gyereket v�rt. Mindenki gratul�lt neki, persze Kallos ett�l m�g mogorv�bb lett, mint eddig. A sz�npad d�v�ja m�r sokkal kevesebb szerepet kapott, pedig csak �nekelnie kellett volna. Kallos m�g ennyit sem engedett neki.
Egyik el�ad�s ut�n Sora �sszeesett. Mindenki k�ts�gbe volt esve, de v�g�l �gy gondolt�k, biztosan csak t�lhajszolta mag�t. Mikor m�r a l�z �s az �melyg�s is be�llt Sora k�l�n�s t�neteinek sor�ba, Leon felh�vta Kate-t, hogy vizsg�lja ki.
P�r nappal ezut�n a szerelmes p�r egy�tt ment be a k�rh�zba. Leon egy f�l �r�t idegeskedett rajta, hogy vajon nem-e s�lyos a probl�ma (persze ezt Sor�nak nem mutatta ki). Mikor v�gre sorra ker�ltek, egym�s kez�t megszor�tva mentek be a leletek�rt.
Bent a doktorn� sz�v�lyes mosollyal k�sz�nt�tte �ket. Azt�n mivel l�tta, hogy nagyon idegesek, �gy d�nt�tt, hogy nem fogja sok�ig h�zni az id�t.. Minden kertel�s n�lk�l k�z�lte vel�k, hogy gyerek�k lesz. El�sz�r meg sem b�rtak sz�lalni, de Leon valahogy csak �sszeszedte mag�t, �s megbesz�lte az orvossal, hogy mi a teend�.
A k�rterem ajtaja el�tt Sor�b�l kit�rt minden. Hangos s�r�sba kezdett, �s �ntudatlanul csapkodott maga k�r�l.
- Nem akarom! Leon! Nem!
Leon m�r a sz�ve m�ly�n r�g�ta sejtette, hogy ez a helyzet. Most, a v�ge fel� m�r csak titokban rem�nykedni mert benne, hogy err�l van sz�, �s nem valami komoly betegs�gr�l. Szeretetteljesen �t�lelte szerelm�t.
- Nyugodj meg... Nem lesz semmi baj.
- Hogy... mondhatsz ilyet...? M�g csak... tizenh�t vagyok! Mit fogok... �gy csin�lni...?
- Majd megoldjuk. Mint eddig mindent.
- Ez m�s... ezt nem lehet...
Most m�g hangosabban kezdett zokogni. Leon megel�gelte.
- Szedd m�r �ssze magad! Mi lett azzal a Sor�val, akibe beleszerettem? � soha nem adta fel, �s mindig r�tal�lt a megold�sra.
- De ez most m�s!
- Nem m�s! Itt vagyok veled, �s pr�b�lok seg�teni. Ez neked semmi?
- Nem, de... A sz�leim... mit mondok majd nekik?
- Az igazat. Hogy nemsok�ra unok�juk lesz.
Sora er�ltetetten elmosolyodott.
- Mihez kezden�k n�lk�led...
- A v�lasz egyszer�...
Szorosan �lelt�k egym�st. Tudt�k, hogy ezt is �t fogj�k v�szelni egy�tt. Most m�r h�rman.




Este, el�ad�s ut�n Sora felh�vta a sz�leit, �s elmondta a nagy h�rt. El�sz�r azt hitt�k, csak viccel, de miut�n r�j�ttek, hogy nagyon is komoly, r�parancsoltak, hogy amint tud, menjen haza. Sora megtudhatta, hogy a kis Yume m�r eg�sz szavakat ki tud mondani, �s m�r nehezen, de j�rk�l is. �szrevette, hogy m�r r�g telefon�lt haza, �s az�ta igencsak sokminden t�rt�nt.


K�t nappal az utols� el�ad�s ut�n fel�ltek a rep�l�re Leonnal, �s Jap�nba utaztak. Sokat voltak mostan�ban egy�tt, legt�bbsz�r a j�v�t tervezgett�k. A sorsuk megpecs�tel�d�tt. Most m�r semmik�pp sem ker�lhett�k el a v�gzetet, �s ez �gy volt rendj�n