|
13.fejezet
melissakorthner 2007.10.05. 19:55
13. fejezet
Féltékenység
Reggel Sora arra ébredt, hogy iszonyúan fáj a feje, és egy idegen ágyban fekszik. Pár percbe tellett, mire rájött, hogy hol is van. Nehezen felült, de szinte vissza is zuhant, annyira fáradt volt. A falon felfedezett egy tükröt, és megpróbál feltápászkodni hozzá. Szörnyen festett. A szemei kétszer akkorára voltak bedagadva a sok sírástól, mint eredetileg.
Az egész lakásban körülnézett, de Leont sehol nem találta. Próbált valamiféle ruhát keresni, de semmit nem talált. Végül jobb híján magára rángatta Leon egyik ingjét és nadrágját. Próbált sietni, mivel már így is késésben volt Nem törődött semmivel, csak szaladt, kezében a szinte átlátszó jelmezzel, amit megtalált az ágy mellett. Nem értette, miért hagyta Leon magára. Legalább felébresztette volna. De egy rövid kis üzenet... még annyi sem volt...
Az edzőterembe érve, szembe találta magát Miával és Annával. Odaköszönt nekik, de csak Mia viszonozta a gesztust. Anna felemelt fővel távozott, miután lenéző pillantásokat vetett Sorára. Mia lesütötte a szemét, de ne szólt semmit. Sora ugyanolyan jó barátnője volt, mint Sora, ezért bunkóságnak vélte, hogy minden ok nélkül otthagyja.
- Mi baja van Annának?- Kérdezte Sora csodálkozva.
- Figyelj. Elmondom, de csak ha kettőnk között marad.
- Rendben.
Miután meggyőződtek róla, hogy senki sem jár a folyosón, bezárták az edzőterem ajtaját.
- Figyelj, Sora! Messziről látni lehet rajtad, hogy mit csináltál az éjszaka.
Sora azt hitte, ott helyben elájul.
- Mégis mire célzol?-kérdezte a lehető legártatlanabbul.
- Láttuk este, hogy egy szál semmiben szaladtál el a fiúk szállása felé. Most meg...
Sora félbeszakította.
- Álljunk csak meg egy pillanatra! Ti leskelődtetek utánam?
- Igen, leskelődtünk. De nem utánad.
- Akkor ki után? És hogy jön Anna a képbe?
- Tudod, mi Ken után leskelődtünk....
- Hogy mi?!- bukott ki Sorából, és már szinte visítva beszélt.
- Tudod, Anna szerelmes Kenbe.
Sora már meg sem bírt szólalni. Az egyik legjobb barátnője szerelmes, és ő ég csak nem is tudott róla? Ezt nem tudta elhinni.
- És mióta? És akkor rám miért haragszik?
- Tegnap későig edzettünk. Ken is ott volt. Nagyon aranyosak voltak együtt, amikor szünetekben beszélgettek. Anna még bohóckodni is elfelejtett. És akkor...
- Mondd már!
- Ken azt mondta, hogy dolga van, és elment. Épp , mikor Anna be akarta vallani neki az érzelmeit. Szegény lány teljesen kibukott Rávett, hogy segítsek neki, és követtük. Pár perccel azután, hogy bement az ajtón, láttunk téged utána rohanni... És most... így jössz be...
- De én nem is találkoztam Kennel! Nem hozzá mentem, hanem...
Elszólta magát. Hogy feltételezhetik róla azt, hogy ő meg Ken...
- Sora. Én elhiszem neked, hogy nem tettél semmi rosszat, de a féltékenység emberi tulajdonság. Ez ellen nincs mit tenni. Ha Ken beléd szerelmes, és nem belé, akkor ezt el kell fogadnia.
- Micsoda? De hát Ken nem szerelmes belém!
- Ne játszd a hülyét, jó! Még a vak is látja. Ne mondd, hogy te nem vetted észre!
Sora mélyen magába nézett. Valójában tudta, hogy a fiú szerelmes belé, csak ezt sosem mutatta ki. Talán azért, mert jól esett neki, hogy valaki rajong érte. De most szörnyen érezte magát. Annának nem mondhatta el az igazat, mert akkor Leonról is be kellett volna számolnia, amit végképp nem akart.
- Akkor most mit csináljak?
- Majd elintézem, hogy tudjatok beszélni.
- Megtennéd? És hogy?
- Bízd rám! Én vagyok itt a rendező, ha nem tudnád.
Sora végtelenül hálás volt Miának. Annyi súly nehezedett a vállra, nem akart még Annával is haragban lenni egy félreértés miatt. Olyan hálásan ölelte meg a lányt, hogy az majdnem megfulladt. Miután kellőképpen meghálálta, eszébe jutott valami.
- Majd mi összehozzuk őket.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? Az érzelmekkel nem lehet játszani.
- Ezt csak bízd rám. Én vagyok itt a sztár, ha nem tudnád.
Ezen mindketten nevetni kezdtek. Amíg Mia fel nem tett egy furcsa kérdést:
- És milyen volt Leonnal?
Sora szeme elkerekedett.
- Mi?
- Az éjszaka. Le sem tagadhatnátok. Láttad volna ma reggel...
- Miből gondolod, hogy nála voltam?
Sora már olyan ideges volt, hogy abból már nyilvánvalóan ki lehetett találni.
- Ki másnál lettél volna? Ő itt a legjobb pasi!
- Miaaaa!
- Bocsi, el is felejtettem... ő már a tiéd.
- Nem az enyém.
Mia gonoszul rávigyorgott.
- Akkor, ha neked nincs rá szükséged...
- Azt már nem! Mellesleg, milyen volt ma reggel?
- Te aludtál vele, és tőlem kérdezed?
- Igen, mert ma még nem láttam. Lelépett.
- Értem. Hát... elég nyúzott volt, és úgy lesütötte a szemét, hogy mindenkinek nekiment. Vagy egy fél órát turkálta a reggelijét, utána elviharzott. Nem vagyok benne biztos, de szerintem a főnökhöz ment. Röviden, ennyi.
Sora nem értette. Mi viselhette meg ennyire Leont? Elvégre, aki itt rosszul érezheti magát, az ő. Talán valamit elhibázott, és ezzel tönkretette az egész élményt? Most még rosszabbul érezte magát, mint eddig. És akkor.. kopogtattak az ajtón, és belépett Leon... a maga nyúzott formájában.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
