1. fejezet
Örömteli hír
Hatalmas sikert aratott Sora Aranyfőnixe. Már szinte nem is volt olyan ember, aki nem ismerte a nevét Amerikában. Éppen ezért sokan irigyelték is. De mint minden embernek, neki is akadtak problémái a magánéletben.
Partnere, Leon Oswald rövid időre visszautazott Franciaországba elrendezni a dolgait, így Sora a legújabb manőver sikerét egyedül élhette meg.
A premier után mindenki kapott két hét szabadságot. Sztárunknak, (mint minden új híresség esetében) minden ideje azzal telt, hogy meneküljön a riporterek elől. Nagyon sokat segítettek neki a barátnői is, de ezek mind elhalványultak titkos hódolója, Ken Robins munkája mellett. Sora észre se vette, de a fiú mindig a kedvében járt, és ott segített neki, ahol tudott.
Egyik nap Sora nagyon elaludt. Már volt tíz óra is, amikor felkelt.. Kopogtatást hallott.
- Jövők... egy perc... mondta álmosan.
Mikor végre nagy nehezen sikerült neki kinyitni az ajtót, Kennel találta magát szemben.
-Oh, jó reggelt, Sora! Én azért... jöttem... és tekintete szégyenlősen végigfutott Sora hiányos öltözékén.
A lány először nem értette, mi ütött a fiúba, de aztán rájött, hogy a pólón kívül csak egy szál fehérnemű-alsó van rajta. Ekkor az arca már céklavörösre váltott. Ken gyorsan hátat fordított, amíg a lány magára rángatott egy rövidnadrágot.
- Most már elmondhatod, hogy miért jöttél.- és egy ártatlan mosolyt eresztett meg barátja felé.
- Nos, igen...kezdte még mindig elpirulva. A főnök látni akar. Azt mondta, fontos.
- Renden, nemsokára megyek. Csak előbb szeretnék lezuhanyozni.
Ken csak kábultan állt. Újra kezdett elvörösödni, ahogy a fürdőző lányra gondolt.
- Ken? Miért nézel így?- kérdezte a lány megdöbbenve.
- Semmi különös.. később találkozunk.
Azzal elrohant. Sora is elment készülődni. Amikor a tükörbe nézett, egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
"Milyen nőies lettem! Tizenhét éves vagyok. El se hiszem".
Pár perc múlva már a főnök ajtaján kopogtatott.
- Gyere be!
- Hívatott, uram?-kérdezte Sora ártatlanul.
- Igen. Mégpedig azért, mert Leon holnap visszajön. Megkért telefonon, hogy küldjelek ki elé a reptérre. Elvállalod?
Sora szíve nagyot dobbant. Miért pont őt hívatja ki Leon maga elé? Rosszat sejtett. De azért annak is örült, hogy újra láthatja a partnerét.
- Persze, hogy vállalom!- mondta fülig érő szájjal.
- Minek örülsz annyira?
- Én? Igazán semminek. Hány órára menjek?
Másnap reggel Sora egy, a színpad tulajdonában lévő autóval ment ki a reptérre. Számtalan gondolat kavargott az elméjében, hogy miért pont neki kell kimenni a reptérre Leon elé.
Biztos csak azért, mert bennem látja a húgát.-gondolta. Nem tudta megmondani, hogy miért, de nem akarta, hogy partnere ne őt lássa, amikor őrá néz. Ahogy rágondolt, eszébe jutott a férfi ridegsége, hogy milyen elérhetetlen, és mégis... Sora arcán önkéntelenül is megjelent egy halvány mosoly.
Közben egy férfi - egy leszállni készülő repülőgépen - arra gondolt:
- Mikor találkozunk már, Sora Naegino? És én miért várom annyira ezt?