Másnap, a világ nyolcadik csodájaként Sora ébredt fel elsőnek. Lezuhanyzott, felöltözött, lement reggeliért, amit később a szobájába vitt, Leonnak. Miután elintézte a reggelit és minden egyéb tennivalóját, levélírásba kezdett.

„ Jó reggelt, Leon!

            Bocsáss meg, hogy elmentem, anélkül, hogy szóltam volna neked.                                                                 Mia már korán reggel elkapott a folyosón, hogy siessek, mert új információk vannak a                                           műsorral kapcsolatban. Hoztam neked reggelit, a konyhában találod, az asztalon.

                                               Délután találkozunk az edzésen.

                                                                                              Sora”

Miután ezzel megvolt, a levelet a lehető legláthatóbb helyre tette, az alvó Leon mellé, egyenesen a saját párnájára. Mindezek után rohant az edzőterembe, ahol Mia már épp kezdte a rövid kis egyeztetést.

- Szia Sora! Már csak rád vártunk! Hol a fenébe voltál? – kérdezte idegesen Mia.

- Hát, még el kellett intéznem pár dolgot. – mosolygott a kérdezett zavartan. Próbált kibújni a téma alól.

- Jó. És azt szabad tudnom, hogy a reggelit kinek vitted?

- Leonnak. Délelőtt átjött, hogy megbeszélést tartsunk.

- És miért te vitted fel neki a reggelit? Nem tudtatok volna lejönni ketten? Apropó, akkor most ő hol van?

- Jaj Mia fontos most ez? Egyébként nem tudom, biztos a saját ügyeit intézi… - Sora ekkor már nem bírt több hazugságot kitalálni…

- Jól van. Amiért idehívtalak az a premier napja. Mához egy hónapra lesz, ami azt jelenti, hogy 3 hét múlva már tökéletesen kell tudnotok a szerepeteket. Tulajdonképpen csak ennyit akartam mondani. Apropó, edzeni mikor jöttök Leonnal?

- Hát… még nem tudom. – válaszolt zavartan Sora.

- Akkor mit beszéltetek délelőtt? – hát igen. Mia kíváncsian kérdezgetett tovább, kiderítve az igazságot, illetve csak kérdezősködött volna, de Sora egy gyors (és eléggé kiszámítható) hazugsággal elintézte a dolgot:

- Bocsi, Mia, de épp beindítottam a mosógépet, mikor eljöttem. Most mennem kell. – és már rohant is ki az edzőterem ajtaján, nem is várva meg a már amúgy is meglepett Mia zsörtölődéseit.

Amint visszaért a szobájába, már hallotta is a zuhany csobogását. A mosogató mellett elmosott tányérok csepegtek. Az üzenet az asztalon.

~ Hm. Úgy látszik, Leon, engedelmes voltál. Ezért jutalmat érdemelsz. ~ - gondolta Sora, miközben ördögien elmosolyodott.

Leon amint kiért a fürdőből, már eleve meglepetésben volt része, ugyanis ő nem hallott szinte semmit a víz csobogásától.

Sora éppen pakolászott valamit a fiókjában, amikor Leon mögé lopódzott és átölelte, majd megcsókolta.

- Mi volt ez Leon? – kérdezte Sora meglepetten.

- Jó reggelt puszi?

Még sok-sok szerelmes csók csattant el, miután Sora kibontakozott a férfi öleléséből.

- Ebédelnünk kell és mennünk kell gyakorolni, emlékszel?

- Sajnos. – sóhajtott Leon lemondóan

- Na de Leon!

- Most mi az? Az csak nem lehet baj, ha veled akarok lenni… De mindegy. Tényleg… Mit is akart ma Mia?

- Csak szólt, hogy 3 hét múlva kész kell lennünk és 4 hét múlva premier.

***

Nem sokkal később a páros már az edzőteremben gyakorolt. Nem is eredménytelenül! Az alatt az egy délután alatt 3 jelenetet tanultak be, majdnem tökéletesen.

Már késő este volt, mikor befejezték.

Sora épp a háló melletti szivacsokon ült, kifáradtan, várta, hogy Leon megérkezzen az ásványvízzel.

- Mára befejeztük. És az én lakásomra megyünk. – búgta a férfi kedvese fülébe, aki szinte beleremegett  partnere forró leheletébe. Már megint a frászt hozta Sorára, amikor a háta mögött termett és onnan „támadt”.

Sora nem véletlenül mondta, hogy megjutalmazza Leont szófogadásáért, ahogy a férfi sem véletlenül hívta a lányt a lakására.

Még aznap este, fáradtan, kimerülten és mégis szerelemtől fűtötten egymáséi lettek.

***

Elérkezett a reggel.

Először Leon ébredt fel. Azt hitte, még mindig álmodik, amikor meglátta a mellette fekvő Angyalt. De hamar rájött, hogy ez nem álom, hanem a valóság.

Éppen kedvese hajával játszadozott, amikor az felébredt.

- Jó reggelt, szerelmem! – köszöntötte Leon a még kába Sorát. Azonban a lány rögtön felébredt az utolsó szó hallatára.

- Neked is jó reggelt. Biztos, hogy ez nem csak egy álom?

- Ezt miért kérded?

- Itt vagy mellettem, szerelmednek szólítasz… - Leon a lány szájára tette egyik ujját és megcsókolta.

- Itt is maradok melletted, soha nem eresztelek el, szerelmemnek, sőt jövendőbelimnek foglak szólítani.

Sora most, amilyen érzékeny volt, érthető is, hogy nem bírta tovább. Sírva fakadt. De ezek a könnyek nem olyanok voltak, mint a korábbi fájdalmas könnyek, ó nem! Ezek az öröm, a boldogság és a szerelem könnyei voltak.

***

Az elkövetkező néhány hétben nem történt semmi érdekes. Mindenki tette a dolgát, Leon és Sora is tökéletesen teljesítettek. Végre Sorának sem okoztak már problémát a zavarba ejtő részek, bár ez azt hiszem, érthető is… :)

A premier remekül sikerült. Kalos úgy döntött, hogy nem kevesebb, mint 100 előadás erejéig fog menni a műsor. Mindenki elégedett volt. Már Soráék sem titkolóztak, mindenki tudta, hogy ők egy párt alkotnak a színpadon és az életben is.