Sora az incidens ut�na szob�ja fel� vette az ir�nyt, ahol nem sokkal k�s�bb m�r szomor�an d�lt az �gy�ra.

~ Hogy lehettem ilyen ostoba? Csak j�tszadozott velem �s �n m�gis viszonoztam a cs�kj�t. De m�gis… annyira j� volt. Szinte sz�rnyaltam a boldogs�gt�l. Jaj, b�rmit megadn�k �rte, hogy szeressen. De nem l�ncolhatom magamhoz. Egyszer boldog lesz majd valakivel… Nem!!! Sora, ezt azonnal fejezd be! Most a darabra kell koncentr�lnod. Meg kell oldanod ezt a probl�m�t is. ~ - nyugtatta mag�t Sora.

Ek�zben Leon is csak gondolkodott.

~ Amikor megcs�koltam, nem tiltakozott, s�t m�g viszonozta is. Teh�t nem k�z�mb�s ir�ntam. Hm… Ez esetben m�g van es�lyem. Megszerezlek, Angyal. Az eny�m leszel, �s soha t�bb� nem engedlek el! ~

 H�t igen, a Hal�listen itt elvesztette a csat�t, Leon gy�z�tt. �larca v�glegesen lehullott r�la. Rem�nytelen�l beleszeretett angyal�ba. M�r nem akart tov�bb harcolni a sz�ve ellen. �jra szeretni akart, �s azt akarta, hogy szeress�k.

�gy h�t k�szen �llva arra a bizonyos vallom�sra, elindult megkeresni Sor�t.

El�sz�r a tengerpartra ment, majd mivel ott nem tal�lta a l�nyt, a di�ksz�ll� fel� vette az ir�nyt.

Kopog�s.

Sora kis�rt szemekkel fek�dt az �gyon, majd amikor felfogta, hogy kopogtattak �s � milyen �llapotban van, egy gyors „pillanat”-tal v�rakoz�sra k�sztette l�togat�j�t. Berohant a f�rd�be, lemosta az arc�t, pr�b�lta elt�ntetni szeme al�l a p�rt, majd mikor viszonylag szalonk�pes volt, ajt�t nyitott.

Amikor megl�tta, ki kopogott az im�nt, el�sz�r csak meglepetten �llt az ajt�ban, majd riadt tekintete egyre ink�bb d�ht�l l�ngol�v� v�ltozott. M�r �pp k�sz�lt becsapni az ajt�t, amikor Leon kez�vel kit�masztva azt, megakad�lyozta.

- Sora, musz�j besz�ln�nk. K�rlek…

- Rendben. Amilyen makacs vagy, addig �gy sem t�g�tasz innen. Gyere be.

Miut�n Leon bel�pett a szob�ba, Sora megk�n�lta egy te�val, de a f�rfi ink�bb a l�nyegre t�rt.

- Te�t?

- Nem k�sz�n�m. Ink�bb el is kezden�m. Sz�val az�rt j�ttem most, mert meg szeretn�m k�rdezni, hogy most mit gondolsz r�lam.

- Hogy… mi?! Ezt most komolyan gondolod? – k�rdezett vissza h�ledezve Sora.

- A lehet� legkomolyabban.

- Rendben. Hogy mit is gondolok r�lad? Azt hogy egy �ntelt bunk� h�lyag vagy. Nem �rzel semmit ir�ntam, csak j�tszadozol velem. Pedig ha �rdekel, �n igen is kedveltelek. De �gy l�tszik, neked csak erre voltam j�. Hogy egy olcs� j�t�kszernek haszn�lj…

Leon teljesen megr�k�ny�dve hallgatta Sora szavait, majd a l�ny sz�j�ra tette ujj�t, ezzel elcsit�tva.

- Jaj, Sora! Ki mondta, hogy �n csak j�tszadozom veled?

Amikor Sora felfogta a hallottakat, csak �llt, alig jutott sz�hoz.

- Akkor… - de mondat�t nem tudta befejezni, mert Leon m�r a karjaiban is tartotta. Szorosan �lelte szerelm�t.

- J�l �rted. Szeretlek, angyalk�m.

Sora mostm�r s�rt. � is szorosan �lelte Leont, mik�zben csak �gy potyogtak a k�nnyei.

Leon le�ltette a l�nyt az �gyra, � maga pedig mell��lt �s pr�b�lta megnyugtatni a zokog� szt�rt. Ez siker�lt is neki, ugyanis Sora p�r perc m�lva abbahagyta a s�r�st, �s megk�nnyebb�lten mondta ki azt a bizonyos mondatot, amire a f�rfi m�r oly r�gen v�rt:

- �n is szeretlek, Leon.

Az este tov�bbi r�sze besz�lget�sekkel, �lel�sekkel �s cs�kokkal telt. V�g�l egym�s karjaiban aludtak el, v�rva, hogy mit hoz majd a holnap.