Most, hogy már kész volt az egész műsortervezet, mindenki indult a dolgára. Bár nem szívesen, de muszáj volt nekik. Muszáj volt, ugyanis Kalos a megbeszélést azzal kezdte, hogy akinek valami nem tetszik, vagy megszokik, vagy megszökik. Ha bent akartak maradni a társulatban, engedelmeskedniük kellett. Így hát kelletlenül, de megkezdték a próbákat.

Leon és Sora külön edzőtermet kaptak.

- Szóval lássuk csak. Mit is kellene csinálnunk… - vette először Sora a kezébe a forgatókönyvet. Csak néhány, kiemelt szót is elég volt elolvasnia, már ideges lett. Leon éppen nyújtott és várta, hogy partnere felolvassa az utasításokat, de csak azt hallotta, hogy a lány lecsapja a kis füzetkét a földre. Amikor odafordult, Sora már duzzogva ült egy zsámolyon.

- Mégis hogy gondolja ezt? Jó, hogy nem már azt kéri, hogy… Á mit is idegesítem magam ezen! Úgy is muszáj megcsinálnom… Sajnos. – motyogta magában az angyal, majd lemondóan sóhajtott egy nagyot.

- Mi az, már végig is olvastad? – kérdezte Leon.

- Dehogy is. Elég nekem pár mondat is ebből a perverz borzalomból!!! – kiabálta idegesen Sora.

- Rendben, akkor felolvasom én. Tehát…

1. jelenet: az alaphelyzet. Sora a levegőben és a trapézokon táncol, először egy seprűvel, majd egy füzettel. Meglengeti a „mindenesek teendős füzetét”. Látványtechnika: háttérben lebegő, teleírt papírok.

2. jelenet: a találkozás. A háttérben Layla ugrál az emelvényeken. Az előtérben Leon és Sora a Hattyúk Tavából ismert találkozási jelenetet adják elő.

- Nem értem, Sora. Mi nem tetszett neked ezen? – kérdezte Leon értetlenül.

- Olvasd csak tovább, hamarosan megtudod. – felelt még mindig idegesen, de már paradicsomvörösen Sora.

Leon tovább is olvasta.

…

12. jelenet: May és Layla párbaja. …

13. jelenet: Layla halála, a vagyon Sorára száll. Layla a díszlet alsó, Sora pedig a felső szintjén ugrál. Layla lassan, Sora gyorsan, majd a jelenet végén a középső emelvényen találkoznak. Páros ugráskombináció.

14. jelenet: Sora és May párbaja, May halála…

15. jelenet: a két főszereplő egymásra talál. Kezdés: fények fel, Leon öleli Sorát. Sora elugrik, Leon utána. Kergetőzés a trapézokon, ugráskombinációkkal. Középső trapézra ugrás. Leon átkarolja Sorát. Csók. Trapézok közelebb, kis kört alkotva. Sora a felső emelvényen. Leon a trapézokon ugrál, körbe, körbe, nyúl Sora felé, mintha megérinteni. Eközben Sora az emelvényen áll, „vonaglik”. – Sora ennél a résznél már majd felrobbant idegében és zavarában – Majd Sora Leon után ugrik, a trapézokon ugrálnak, ellentétes irányba. Mindig keresztezik egymás útját. Előző rész: Leon áll a felső emelvényen, Sora körülötte a trapézokon. Befejezés: Sora is az emelvényre ugrik. Tánc. Végpóz: Leon hátrahajtja Sorát, csók.

- Mostmár értem, miről beszéltél. De miért kell ezen így kiakadni? Csak 2 csók van benne, a többi pedig csak látvány.

- Leon te megőrültél? Mi az, hogy CSAK 2 csók? – kérdezte mostmár a székről felpattanva Sora.

Leon közelített Sora felé.

- Hát ennyire nem akarsz a „szerelmem” lenni? – kérdezte, miközben már egész közel hajolt partneréhez.

Sora egy percig meg sem szólalt, olyan zavarban volt. Majd nagy nehezen válaszolt:

- Ha már ennyire érdekel, önszántamból nem vállaltam volna el egy ilyen szerepet. Most pedig gyakoroljunk, ha már egyszer  muszáj… - próbálta Sora kivágni magát a helyzetből.

~ Ennyivel nem érem be. Tudnom kell, hogy mit érzel irántam, Angyal. ~

- Azért nem vállaltad volna el magadtól, mert ilyen jellegű, vagy azért, mert én vagyok a partnered? – kanyarodott vissza a témára mostmár egyre kíváncsibban és idegesebben Leon.

Sora nem válaszolt.

- Vagy… talán mindkettő?

Ismét semmi válasz. Sora csak állt mozdulatlanul a trapézhoz vezető létra előtt.

Leon a hallgatást beleegyezésnek vette. Már sarkon is fordult, hogy elmenjen, de Sora megállásra késztette.

- Jól van. Mondjam el, mi nem tetszik? Tulajdonképpen ez az egész helyzet. Nincs semmi kifogásom ellened, sőt még örülök is, ha a partnered lehetek. – itt Leon egészen megkönnyebbült. Már tudta, hogy többet lát Sorában, mint az elhunyt húgát. Így legalább azt megtudta, hogy Sora sem közömbös iránta.

- Már valahogy sejtettem, hogy egyszer az ilyen darabnak is eljön az ideje… bár azt magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar – tette hozzá halkan – Szeretek veled fellépni, Leon, de nem az ilyen műsorban. Ez az egyik fő problémám. A darabbal sem lenne semmi bajom, ha nem én lennék a főszereplő. Ez pedig a másik probléma. És most, hogy így remekül összejöttek… Tulajdonképpen ez nem tetszik. Érted? Na Leon, remélem, mostmár elégedett vagy.

Pedig dehogy is volt elégedett. Ismét közelebb ment a lányhoz, majd maga felé fordította.

- És miért nem akarsz ilyen, állításod szerint perverz darabban szerepelni velem?

~ Nem igaz. Még mindig csak kérdezget. Pedig már kezdek kifogyni a kitérő válaszokból… Azt azért mégsem mondhatom neki, hogy ’Bocs, de szeretlek, de te nem szeretsz, és távol akarom tartani magam tőled, mert félek, ha melletted maradok, akkor be is vallanám és csalódnék. És egyébként is így a jobb mindkettőnknek’ Jaj, gyorsan ki kell találnom valamit ~ - gondolkozott Sora.

- Azért, mert… - de itt pár másodperc csend következett. Sora nem tudott mit mondani.

Leon egész közel hajolt Sorához.

- Mert? – kérdezte.

De Sora, ha akart volna sem tudott válaszolni, mert Leon megcsókolta. Forrón, szenvedélyesen. Szegény Sora először azt sem tudta, hogy most mit csináljon. Végül ő is viszonozta a csókot, melyet nem sokkal később Leon szakított meg.

- Hát, itt a válasz, kisasszony. Csak nem azért tiltakozott ilyen hevesen, hogy távol tartson magától?… Hát innen fúj a szél. Ezennel közlöm, hogy ilyesféle szándékait épp az előbb hiusítottam meg. – gúnyolódott Leon. És biztosan folytatta is volna, ha Sora fel nem pofozza.

- Bunkó faragatlan tuskó! – kiabálta Sora. – Hogy mersz így játszadozni velem? Ha egyszer úgysem szeretsz, akkor mit csókolgatsz itt? Még ha akarnál is tőlem valamit… - de Sora nem tudta befejezni a mondatot. Hangja elcsuklott, könnyei eleredtek.

Leon még csak most tért magához. Meg akarta cáfolni a lány kijelentéseit, de annak már csak hűlt helyét találta. Az ajtó hangosan csapódott be utána.

~ Angyal, ha tudnád… Hisz én, szeretlek… Te vagy az, aki nem szeretsz… De miért is tennéd? Nem hibáztathatlak. Te Angyal vagy, én pedig… a Halálisten. ~