Azon az éjjelen szinte senki sem aludt az idegességtől. Különösen Sora és Leon hánykolódtak ágyaikban. Mivel szörnyű éjszakájuk volt, az ébredés meglehetősen könnyen és korán ment az artistáknak. Mia egész éjjel dolgozott, ugyanis már másnap délben le kellett adnia a koreográfiák tervezetét, hogy délután megkezdődhessenek a próbák.

Mindenki az új darabbal és a főnök "kis" meglepetésével volt elfoglalva.

Végre eljött a reggel. A társulat tagjai megreggeliztek, majd bemelegítettek a délutáni edzésre. Azonban Sora fejfájásra hivatkozva délelőttre pihenőt kért, és visszament a szobájába. Épp kezdett gondolataiba merülni, amikor megjelent előtte egy aprócska, lebegő szellem.

- Jaj, Fantom, mit akarsz már megint? – kérdezte Sora lehangoltan.

- Csak nem kétségek gyötrik a színpad sztárját? Talán én segíthetek.

- Jó, hogy észrevetted… szerinted mi másért hagytam volna ki az edzést? Igen, problémáim vannak. Mellesleg, hogy tudnál te nekem segíteni?

- Ne feledd! Én mindig itt vagyok, ha valami bánt. A Fantom Lelkisegély Szolgálat mindig naprakész! Tehát, az első lépés, ha beszélsz róla…

- Fantom! Ne játszd itt a pszichológust… De igazad van. Szóval a probléma az, hogy a perverz főnököm átment rendezőbe. És még a gondolatba is belepirulok, hogy miket fog velem megcsináltatni a színpadon…

- Á, értem már. ~ Szóval Kalos össze akarja hozni a két fiatalt… ~ Szóval Sora? Miért is zavar ez téged? Csak nem azért, mert még tapasztalatlan vagy a szerelemben? Ha csak ez a baj, én könnyen segíthetek. Tudod, nekem elég sok tapasztalatom van ezen a téren. Egyszer boldog vagy, aztán pedig csalódott, egyszer minden szép és jó, aztán a kedveseddel összevesztek, olyan ez, mint maga az élet. – Fantom már megint kezdte túlfeszíteni a húrt…

- Oké. Oké. Elég lesz. Azt hiszem, az ilyen tanácsokból inkább nem kérek. – s Sora már állt is volna fel.

- Rendben. Vettem a lapot. Komolyra fordítva a szót, szerintem beszélned kellene erről Leonnal is. Elvégre, ha tudná, hogy mire számítson, talán nem lenne annyira kíméletlen. Nem húzná fel magát rögtön, az elején.

- De én pontosan nem akarok beszélni Leonnal a magánéletemről. Nem rá tartozik.

- Akkor azt áruld el, hogy ezt miért mondtad el nekem? Várj, kitalálom. Nekem elmondtad, de Leonnak nem akarod, mert ő tetszik neked. Ő kell neked, én meg nem? Olyan szívtelen vagy… Szóval? Szereted? Nincs ebben semmi különös, Sora. – s csak mondta, mondta, miközben arrébb-arrébb lebegve kitért Sora éppen szorítani készülő kezei elől. Ugyanis Sora már mérgében kergetni kezdte az aprócska lényt. – Ó, úgy látom, már egyre agresszívebb leszel. Akkor talán jobb is, ha most távozom. De gondolkozz el azon, amit mondtam. – s Fantom már lebegett is tovább, valószínűleg Rosettát idegesíteni…

~ Fantom rosszabb, mint Mia és Marion együttvéve. Kész szappanoperát csinál ebből a kis apróságból. Pedig… én csak tanácsot akartam. Jaj, azzal is többet értem volna, ha a gömbből vagy kártyából jósol. – s ekkor hirtelen bevillant egy mondat Sora agyába: „ Szereted? ”

Kalos és Fantom ügyködése végül nem volt eredménytelen. Sora elkezdett kételkedni eddigi érzelmeiben, és kezdett ráébredni, hogy valóban milyen kapcsolat is fűzi Leonhoz.

Eközben Leon is gondterhelten feküdt az ágyán. Mivel Sora lefújta az edzést, nem volt kivel és mit gyakorolnia, tehát ő is visszament a szobájába lepihenni. Talán rossz ötlet volt, mert ahelyett, hogy olvasott vagy kikapcsolódott volna, csak feküdt az ágyán és hosszasan gondolkodott.

~ Valahogy akkor is meg kell tartanom azt a bizonyos távolságot. Valószínű, hogy ő nem ugyanazt érzi, mint én. Hát persze, hogy nem… Ki lenne képes beleszeretni a Halálistenbe? ~ - eszmefuttatását halk kopogás szakította meg.

Leon ajtót nyitott, és meglepetésére Sorával találta szemben magát.

Beinvitálta a lányt, aki később elárulta, hogy csak azért jött, hogy közölje: a délutáni edzés nem marad el. Miközben beszélgettek, még egy vendég érkezett, Mia személyében.

- Szia Leon. A főnök hívat mindenkit az irodájába. Apropó, nem láttad Sorát, már csak ő nem tud erről.

- Bejössz? Sora a nappalimban van.

Mia lába teljesen földbe gyökerezett a meglepettségtől. Egyrészt, mert Leon ilyen kedves és közvetlen, másrészt, mert Sora nyugodtan teázgat Leon nappalijában.

- Sora, hogy kerülsz te ide? – bukott ki végül a kérdés a lányból.

- Csak beszélgettünk Leonnal a délutáni edzésről. És te? Csak nem Kalos hívat?

- De, kész van a darab. Megcsináltam a mozdulatsorokat, ő meg rábólintott. Jól is tette, mert ha azt mondta volna, hogy feleslegesen dolgoztam vele egész éjszaka, akkor biztosan megfojtottam volna.

- Nyugi, Mia.

- Nos, ha kicsevegtétek magatokat, indulhatnánk végre? – kérdezte Leon türelmetlenül.

- Ööö… hogyne – felelték egyszerre a lányok, amin jót is nevettek.

A megbeszélésen semmi említésre méltó nem történt, annál inkább a próbán!

De most gonosz leszek, és azt mondom, ezt majd holnap megtudjátok, a következő részből…