Egy meleg, nyári napon egy fiatal artista fürkészte a távolban a hullámokat, a naplementét. Csak állt a tengerparton, de igazából nem a tájban gyönyörködött. Mindig arra az elhagyott partszakaszra ment, ha valami nyomta a szívét. Most is ez történt. De angyalkánk, azaz Sora nem is akármi miatt volt most a parton. Eléggé ideges volt.

Minden még aznap délután kezdődött. Kalos rendkívüli megbeszélésre hívta össze artistáit.

- Figyelem, emberek. Mint azt tudjátok, a Főnix Legendája már elég régóta, egész pontosan 2 hónapja van műsoron. A közönség hamarosan ráun, ezért egy hónap múlva új darabbal kell előrukkolnunk.

~ Remek, biztos megint előáll egy, állítása szerint fantasztikus, szerintem pedig lehetetlen ötlettel. Kíváncsi vagyok. Vajon mit mond? Holnapra írjam meg a forgatókönyvet? Netalántán legyen olyan, amiben az ő ötletei tükröződnek? Legyen extrém, vad, de szelíd tüzes és fagyos, bla bla bla. Már előre készülhetek is az álmatlan éjszakákra ~ - gondolkozott Mia, miközben arckifejezése egyre jobban olyanra váltott, mintha citromba harapott volna.

- A következő műsornak ÉN leszek a rendezője – folytatta Kalos.

Szegény Mia már egyre jobban hasonlított egy két lábon járó görögdinnyére. Arca szinte elzöldült, ha belegondolt, mit fog majd velük művelni Kalos rendezőként. Már főnökként is gyakran kikészítette az artistákat, de így rendezőként… ugyanakkor ideges is volt, hogy „kitúrták a helyéről”.

Hamarosan a többiek is felfogták a hallottakat és Miahoz hasonlóan tudták, hogy a legszörnyűbbre kell számítaniuk, hiszen attól már nem sokkal lehet rosszabb a felkészülés és ez az egész.

Nagy nehezen végre Sora szólalt meg először:

- Főnök, ezt komolyan gondolta?

- Természetesen.

- Öhm……, és írt is már valamit?

- Úgy érted, dolgoztam-e már a forgatókönyvön? Az már kész is van.

- Miiiiiii?!?!?!?!?!?! – hallatszott az egész társulattól mostmár.

- Ha nem bánjátok, ismertetném is. Tehát egy férfi és egy nő a két főszereplő. Carla (nő) és Benneth (férfi) abban egyeznek meg, hogy mindkettejüket kitagadták, és megélhetésük érdekében munkára kényszerültek. Carla már egy ideje a gazdag családnál dolgozik, a vagyon ifjú örökösének, Ritának a „mindeneseként”. Ekkor lép be a képbe Benneth, akit inasnak vesznek fel a házhoz. Benneth azonnal beleszeret Carlaba, és ez fordítva is igaz. A darab tulajdonképpen érzelmeik kibontakozásáról szól. Ennyi lenne.

Az irodában síri csend…

- Mi az? – kérdi mostmár idegesen Kalos.

Még mindig síri csend… Az egész társulat ámulatba volt esve attól, hogy hogy tudott Kalos ilyen darabot összehozni. Már szinte sejtették, hogy ez túl egyszerű és jó ahhoz, hogy Kalostól származzon.

- Jaj, már megint én? Rendben, akkor majd én tolmácsolom kedves társaim gondolatait. Szóval a darab egészen jó, talán túl jó is. Szóval mit titkol előlünk, főnök? – szólalt meg ismét Sora elsőként.

- Nos, igen. A darab egy felnőtteknek szóló műsor lesz, ha értitek. De a gyerekekre is gondoltam. A vízi színpadot berendezzük „gyermekmegőrzőnek”, ahol a szüleik letehetik a gyerekeket. Nekik Anna és Sarah fog bemutatót tartani, persze Sarah csak azután, hogy énekelt a nagyszínpadi műsorban.

~ Ez nagyszerű, Kalos gondolt mindenkire, még a gyerekekre is, csak éppen a társulatára nem. Mégis hogy képzeli? Ha a szereposztás a szokásos lesz, akkor Sora lesz a partnerem. Már így is nehéz távol tartanom magamtól, és én is nehezen tartom tőle távol magam, de most… minden edzés során olyan közel lesz hozzám, mint még most soha. Ostoba Kalos. Akaratlanul is mindig elrontod a terveimet. Vagy… talán szándékosan? ~ - gondolkozott Leon.

Az artisták még mindig letaglózva álltak.

- Akkor a szereposztás:

Carla: Sora

Benneth: Leon

Rita: Layla

Ja, igen. És May lesz Layla testvére. Ti ketten párbajozni fogtok. Rita kapja a vagyont és Mayt, vagyis Nettát kitagadják. Ezért Netta testvére ellen fordul. A dráma a szerelmi történetben az lesz, hogy Netta megöli Ritát, aki vagyonáról végrendelkezik, mindenesének és már barátnőjének, Carlanak adja. Netta ezt nem képes elfogadni. Megpróbálja megölni Carlat is. Itt Sora és May párbajjelenete lesz. De itt Carla, azaz Sora győz.

A többi szereplő a gazdag családnál fog dolgozni, de ezen a részen még pontosítok. Ennyit szerettem volna. És Mia, vidd a forgatókönyvet, te fogod a koreográfiát készíteni. Neked kell megtervezned az ugrásokat. Most pedig köszönöm a figyelmet, elmehettek. – fejezte be a megszokott, hűvös nyugalmával Kalos.

Mindenki még le volt taglózva.

Mia már a bosszúját tervezgette. Eközben Sora csak szomorúan ballagott mellette. Anna élvezte a helyzetet, hogy most csak Sarah, ő és a bohócok szórakoztatják majd a gyerekeket. Ami Leont illeti, ő pedig kissé idegesen viharzott ki az irodából.

- Most pedig megteszem. Meg én! Csak nem tudom. A szemöldökét vagy a szakállát borotváljam le álmában? És mi lenne, ha befesteném a szemüvegét? Nem, ez nem jó. Akkor a lábát borotválom le! – idegeskedett Mia.

- Ömm, Mia, mi lenne, ha ezt mindet egyszerre csinálnád? – kérdezte nevetve Anna.

- Igazad van. Zseni vagy!!!

Miközben a lányok ehhez hasonlókon szórakoztak jókat, Sora csak némán sétált mellettük. A tengerpart mellett haladtak el, ahol Sora elbúcsúzott tőlük, és ott maradt.

~ Nem értem. Az Angyalok Tánca után megmozdult bennem valami. Egy érzés, amit nem tudtam behatárolni. A Főnix Legendája után már tudtam, hogy mi ez. Beismertem, hogy szeretem Leont. De most mégis harcolok ellene. Nem akarom, hogy a közvetlen közelemben legyen, mert még talán valami ostobaságot tennék, vagy bevallanám neki… Nem, ezt nem szabad. Erre még csak gondolnom sem szabad! De hát most minden próbán vele kell lennem, ráadásul nem is akármilyen helyzetekben. Mia megengedte, hogy belelapozzak a kis füzetkébe, amit a főnök adott neki. Meg kell, hogy mondjam, magam sem gondoltam volna, hogy Kalos ennyire perverz, hogy ilyeneket leírjon és még a színpadra is vitesse. A színpad igazgatója és a szelleme… összeillenek! … és Sora még tovább zsörtölődött magában, de rá kellett jönnie, hogy ez felesleges. Úgy is mindenképpen meg kell csinálnia a darabot, ha nem akarja, hogy kirúgják.

Mire leszállt az est, mindenki hazaért, még Sora is. A társulat összes tagja, kivétel nélkül (!) idegesen hajtotta álomra a fejét, már előre félve az elkövetkező néhány hónaptól…

Különösen Sora és Leon hánykolódott az ágyában álmatlanul, de ez érthető is volt. Főszerepet kaptak, nekik kellett a legdurvább mutatványokat megcsinálni, az ő sorsuk volt a „legrosszabb”, és ha ez még nem elég, szerették is egymást, de ezt nem ismerték el. Eddig még kerülték is egymást, de holnaptól minden gyökeresen megváltozik. Muszáj együtt lenniük… de talán élvezni is fogják!!! Ki tudja? Hiszen minden megtörténhet… ;)