III. fejezet

A nyári szünet véget ért, és Leon és Sora is bemutatták a Dupla Angyalok Táncát.

Mindenkinek elállt a lélegzete. De nem a mutatványtól. Tökéletes volt, még gyönyörűbb, mint eddig bármilyen másik szám, de a társulat tagjai mégsem az ugrástól lepődtek meg ennyire. Inkább a Sora – Leon páros váltotta ki a nagy megdöbbenést.

Ekkor Kalos lépett elő, majd gratulált a párosnak:

- Gratulálok. A manőver tökéletes lesz az előadásra, de az edzéseken is elvárom tőletek ezt a szintet. Gyakoroljatok szorgalmasan!

Sora már gondolatban kifújta magát. ~ Ezt megúsztuk ~ - gondolkodott magában.

- És még valami – törte meg Kalos a csendet – Leon fiam, várlak az irodámba – mondta ezt a főnök olyan megvetően, hogy még maga Leon is meglepődött rajta.

Kalos irodájában

- Leon, az van Sora és közted, ami látszott az edzőteremben?

- Egy pár vagyunk. Erre voltál kíváncsi? – válaszolt Leon hűvösen.

- Értem… - itt Kalos hosszasan gondolkozik - … Azért lenne néhány kérésem.

- Mi lenne az?

- Először is, amíg nem jön senki átvenni a stafétabotot, addig te és Sora lesztek a sztárok. Nem tilos az artisták boldogsága, tehát nem nyitok vitát ebben az ügyben. Az utódotok valószínűleg Rosetta lesz, aki 3 évet kapott tőlem, hogy sztárrá váljon. Eszerint úgy gondolkodj, hogy 3 évig még nem lehet szó gyerekről, fél évig tartó nászútról és semmi ilyesmiről. Egyébként pedig nem bánom, hogy mit csináltok, vagy hogy mi van köztetek.

- Köszönöm. Mostmár elmehetek?

- Menj csak.

S Leon már el is hagyta az irodát. A folyosón Sora már várta. Leon elmondott neki mindent, majd miután tisztázódott az ügy, visszamentek az edzőterembe. Szerettek volna még gyakorolni a trapézon, azonban a többiek útjukat állták. Kénytelenek voltak beszámolni kettejükről, és addig magyarázkodni, amíg végre felhagynak a kérdezősködéssel. Egy órával később már a trapézon voltak.

Egy hosszú és kimerítő edzés után párocskánk éppen hazafelé sétálgatott, amikor a nyílt utcán megtámadták őket a fotósok. Leon egy kisebb sajtótájékoztatót tartott, majd elbúcsúzott Sorától. (Sora a diákszállón lakik, Leon pedig a villájában)

Amikor Sora hazaért, fáradtan dőlt be az ágyába. Még sokáig gondolkozott az eddig történtekről, és néha még magában is beszélt. Fantom pedig a kis részletekből, amit Sora motyogott, leszűrte a lényeget.

- Mi az Sora? Elvesztél talán szerelem útvesztőiben? – kérdezte Fantom, majd elkezdett valamit énekelni szokásos stílusában…

- Fantom? Te tényleg meg akarsz halni??? – S ekkor Sora kezében már ott volt a kötél.

- Jól van, jól van. Csak nyugi. Mi lenne, ha inkább vennél egy fürdőt, innál egy nyugtató gyógyteát, és szépen lefeküdnél?

- Hogy ez milyen jó ötlet! Zseni vagy Fantom, köszi a tippeket! – válaszolt Sora, miközben már kötözte is meg a kis emberkét.

Pontosan úgy tett, ahogy Fantom azt elmondta. Éjjel még sokáig gondolkodott, először magán, majd Leonon, majd végül az új darabon, amikor végre elaludt.