Történetünk egy meleg, nyári napon kezdődik. A Kaleido Társulat egy hónapos szabadságát tölti. Egy szőke hajú, kék szemű lány unottan fekszik ágyán, új műsoron gondolkodik. Hirtelen feláll, kinéz az ablakán. A párkányon két galamb üldögélt, de amint Mia az ablakhoz állt, felröppenek. Úgy tűnt, mintha táncolnának a levegőben. Mia felfigyelt rájuk, nézte őket egy darabig, majd fantasztikus ötlete támadt. El is kezdte írni új történetét.
Eközben egy másik lány, történetesen Sora kétségbeesetten, gondolataiba merülve bámulta a plafont ágyán feküdve. Különös érzés fogta el, mikor Leonra gondolt és ez nyugtalanította. Ki akarta deríteni, miért nyugodt, de egyszerre izgatott is a férfi közelében.
A „nyári szünetben” mindenki a szállásán maradt, így amikor Mia elkészült a darab vázlatával, mindenkit azonnal tudott értesíteni. Elsőként azonban Sorával akarta négyszemközt közölni a műsor részleteit.
- Sora! Soraaaaa!!!!!
- Mi az Mia? - kérdezte a lány.
- Megvan a darab! - felelte ujjongva.
- De hisz ez nagyszerű! Hívjam ide a többieket is? - kérdezte Sora.
- Nem - válaszolta Mia nyugodtan és talán már komoran is - Először veled akartam beszélni Sora. Mint tudod Kenneth úr felvásárolta a következő műsorunkat, tehát most ő a főnök. A minap itt járt és kikötötte, hogy az új darab valami romantikus, szerelmes történet legyen. Ez még nem is olyan érdekes. Az érdekes része az, hogy csókot is akar bele.
- Hogy… mit? - kérdezte egyszerre meglepetten, zavartad és idegesen Sora.
- Nos, csak annyit mondott, hogy egy élethű csókkal kell zárnunk a műsort. Ezért jöttem személyesen, hogy megbeszéljük ezt az utolsó kis csókot. Szóval a női főszereplő ugyebár te leszel. A férfi főszereplőnek pedig elvileg Leonnak kellene lennie, de ha szívesebben csókolnád meg Yurit, akkor ordibálhatok egy sort Kenneth úrral, hogy meggyőzzem - mondta huncutul Mia, majd kacsintott Sorára.
- Ugyan, Mia. Nem akarom, hogy egy életre elásd magad nála. Leonnal már majdnem összeszoktam. Jó lesz így. A végére pedig majd valahogy kidolgozunk egy hihető puszimásolatot.
- Köszi Sora. Akkor mehetünk az ebédlőbe beszélni a többiekkel?
- Persze.

Úton az ebédlő felé
- Sora. Biztos nem baj?
- Nyugi Mia. Már mondtam. Megoldom…
Az ebédlőben már mindenki ott volt és izgatottan várták Miát, s amikor belépett, mindenki leült és síri csend támadt.
A lány elkezdte beszámolóját.
- A darab címe: Szerelem, mindörökké.
Azt próbáljuk bemutatni, hogy a szerelem minden akadályt legyőz… előbb utóbb.
Szóval egy fiatal szerelmes pár boldogan él, de a lány szülei végül elszakítják a szerelmeseket egymástól. Ezután is titkon tartják a kapcsolatot. Majd egyszer a lány olyan hírt kap a fiúról, hogy van egy szeretője. A férfi bebizonyítja kedvesének, hogy ő az egyetlen az életében. A lány szülei belátják, hogy a két fiatal valóban összetartozik, ezért lányukat elengedik. A fiú feleségül kéri a lányt, majd a lány csókkal felel a nagy kérdésre.
Erre mindenki összesúgott.
- Csitt, csitt! - próbálta Mia csendre inteni őket, majd folytatta beszámolóját. - Így még befejezetlen a történet, mert nem tudjuk, mi lesz a gonosz szeretővel. Szóval a gonosz jó útra tér, amiben húga van segítségére. Mindenki boldog és happy end a vége.
- Ez nagyon jó Mia! - hangzottak a válaszok.
- Örülök, hogy tetszik. Akkor mondanám a szereposztást.
Lány: Sora
Fiú: Leon
A lány szülei: Layla és Yuri
Gonosz szerető: May
A szerető húga: Rosetta.
A lány boldogsága részben a barátai: Anna, jómagam.

Eközben Sora odament Leonhoz.
- Leon, téged nem zavar az a csók? - kérdezte a lány
- Itt nem az a kérdés, hogy tetszik-e vagy sem Sora. Itt most Kenneth úr a főnök, és ha nem követed az utasításait, akkor érzékeny búcsút vehetsz a színpadtól. - válaszolta a férfi megszokott hidegségével.
- Igazad van. Akkor mikor kezdjük a gyakorlást?
- Ah. - sóhajtott Leon - Először is még azt sem tudjuk, hogy mit gyakoroljunk. Megkérdezem Miát. De ha neked megfelel, akkor ma délután kettőkor kezdünk. És még valami. Ilyenkor mindig zsúfolt az edzőterem, így nem tudunk csak maximum egy órát edzeni. Ha rendesen akarsz gyakorolni, akkor gyere a saját edzőtermembe. Ugye tudod, hol van a házam?
- I-Igen - válaszolta Sora zavartan.
- Akkor kettőkor gyere a házamhoz.
- Oké - Sora még most is alig tudott szóhoz jutni.
~ Leon meglepően könnyen belement abba a jelenetbe, és még pont ő beszélt olyan kioktatóan velem. Na és ez, most elhív a lakására edzeni. Én nem tudok kiigazodni ezen a fickón! ~ - gondolkozott Sora magában.

- Rendben, akkor Sora, Leon, gyertek ide. - hívta őket Mia - Szóval az utolsó jelenetben Leon megkéri Sora kezét. Egy ilyen jelenetbe pontosan beleillik az Angyalok Tánca, csak az mégsem fejezi ki a lánykérést. Ezért arra gondoltam, hogy módosítunk egy kicsit rajta. Tehát a tervem a következő:
Az egész mutatvány egy gumi trapézról hajtjátok végre. Amikor Sora az ugróasztalról felugrik Leonhoz, ő fellöki a levegőbe. Eddig még nincs változtatás. De ekkor kell kifejeznünk azt, hogy Leon a boldogság felé löki Sorát, de életüket együtt tervezi tovább, boldogságukat együtt képzeli el. Magyarul össze akarja kötni az életüket. Nos, itt arra gondoltam, hogy Leon, mint egy gesztust kifejezve, a gumi trapézon belendül, és Sora után ugrik. Így a levegőben találkoznak, és együtt repülnek, vagyis úsznak a boldogságban. Ez lenne a lánykérés. A leérkezés egyszerűen egy belendített trapézra történik. Ekkor Sora felfedezi a gesztus értelmét, felfogja, hogy Leon megkérte a kezét. Válaszként megcsókolja partnerét és ezzel ér véget az előadás.

Leon és Sora rábólintottak a mutatványra, majd a megbeszélés végeztével hazaindultak.

Sora még sokat töprengett a délelőtt történteken, majd 2-kor már Leon házánál csengetett.