Alig pár utcával arrébb, Sally újfent rálépett a fékre, és a motorból áradó, halk zümmögés megszűnt. Már az álom határán voltam, mikor a sofőr felőli ajtó nyílása által, hűvös levegő tódult az utastérbe, ébresztő hatással bírva. Fáradtan botorkáltam ki az autóból, és lépkedtem a járda felé.
Fájt a lábam, nagyon, méghozzá. Hiába ez a pár nap, nem vagyok hozzászokva a magassarkúhoz, hosszú távon. Nehézkesen lépkedtem, és ez feltűnt Sallynek is. Lelassított egy kicsit, és aggódva nézegette sajgó lábaimat.
- Feltörte a cipő? - megkockáztatom, hogy egy kis ijedtség volt hangjában, és tekintetében egyaránt, de az utcai lámpák távolsága, és amúgy is gyér fénye miatt, aligha láthattam tisztán.
- Nem, csak nagyon fáj. - a vallomás végét kicsit elnyögtem, amint egy újabb lépés hatására, ismét erős fájdalom hasított talpamba, bokámba, és térdembe.
-A fájdalom holnapra elmúlik, de vízhólyaggal nem tudnál táncolni. Ez a kisebbik baj, de megértem, hogy kellemetlen. - egy kis szünet állt be a beszélgetésben, amíg az én tempómhoz igazodva, nagyon lassan, ballagtunk egymás mellett. - De ha gondolod, leveheted. - értetlenül kaptam fel a fejem, mikor újra megszólalt. - A cipőt. - mosolyodott el.
- Itt? - a csodálkozástól elkerekedett szemekkel meredtem rá.
- Az igazság az, hogy elképesztő mennyire hirtelen változik a városban a színvonal. Úgy képzeld el, mintha a meghúznának egy vonalat a térképen, és kijelölnék, hogy ez itt a bulizós negyed, de egy utcával arrébb meg már az elit negyed következik. - magyarázat közben, sokat sejtető mosolyából mindent értettem.
- Szóval az elit negyedbe vagyunk, ahol akár mezítláb is járkálhatok, mert egy pillanatra sem kell tartanom attól, hogy üvegszilánkba lépek. - vontam le a következtetést, és szavaim nyomatékosításaképpen, már le is kaptam a magassarkúkat.
Micsoda megkönnyebbülés fájdalommentesen sétálni. Attól féltem, sosem lesz vége annak a kínszenvedésnek. Most először néztem kicsit körbe, az utcában. Ez valóban az elit része volt a városnak. Magas toronyházak követték egymást, és mindegyik meg-megcsillant az éjjeli világításban, minthogy kívülről hatalmas méretű ablakok borították egész felületüket. Egy-egy park, vagy játszótér befészkelődött az épületek közé, kellemesebb környezetet teremtve, az itt élők számára. Kár, hogy mind ezt késő éjjel látom először, mikor élettelen a játszótér, és a sűrű feketeségtől nem lehet belátni a fák közé, hogy megnézhessem a parkokat.
Sally megállt, és egy kis fáziskéséssel én is követtem a példáját.
- Megérkeztünk. - mosolygott, és megindult befelé egyik toronyházba, a sok közül.
Csupán bólintottam, majd álmélkodva követtem én is. Bent tágas előcsarnok fogadott, márványoszlopokkal, és padlólapokkal, és hatalmas kristály csillárral. Szinte tátva maradt a szám, a fényűző, mégis elegáns belső tér láttán. A recepciós pult mögött, egy munkájában némi kifogásolhatóságot hagyó, bóbiskoló férfi üldögélt. Karját mellkasán összefonva, fejét előre ejtve aludt.
Követtem Sallyt a lifthez, mely szerencsénkre éppen a földszinten várakozott. Belépve megpillantottam magam a hatalmas tükörben, ami körülbelül derék magasságtól terjedt a plafonig. Nem győztem csodálkozni a látványon. Egy hajdani angyalt láttam, akit ideiglenesen fellángoló szárnyai repítettek az égbe, hol egyszerre volt démoni, és tökéletes, szemben az angyali természetességgel. Alig bírtam elszakadni ettől a képtől, mely vegyes volt, akárcsak érzelmeim vele kapcsolatban. Utáltam ezt a teremtményt, gyakori gyengeségéért, és imádtam hosszas, fel nem adó kitartásáért.
Apró kis csendülés rángatott ki gondolatmenetemből, mely a kívánt emeletre való megérkezést jelezte.
A nyolcadikon jártunk, a harminckettes lakásnál. Halkan gördült arrébb a zár, amint Sally megforgatta benne a kulcsot.
- Hát itt volnánk! - belépve az előszobába villanyt kapcsolt, és ő is lehúzta cipőjét, hogy aztán berakja, az annak tárolására alkalmatos szekrénybe. Egy kicsit szerencsétlenül álldogáltam továbbra is kezemben tartva saját pár cipőmet.
- Add csak ide! - átnyújtottam neki a magassarkút, a biztató szavak hatására. Betette a többi közé, majd kezével jelezte, hogy kövessem, mikor elindult a folyosón. Meg sem állt az utolsó előtti ajtóig, amit aztán kinyitva, belépett a koromsötét szobába.
Mire én is az ajtóban álltam, felkapcsolta a villanyt. Fantasztikusan hangulatos kis vendégszoba tárult elém.
Az ágy állt a szemben lévő falnál, a szoba közepe felé belógva. Kis éjjeli szekrény volt mellette, amin egy méregzöld burás lámpát helyeztek el. Fiókos komód, és egy íróasztal volt még ezen kívül a helységben, illetve nyílt innen még egy ajtó. Sally most ahhoz sétált, kinyitotta, és szintén felkapcsolta a villanyt.
- Ez itt a fürdőszoba. Zuhanyozz le, addig keresek neked valami pizsamát, kiszellőztetem a szobát, és megágyazok. - vidám volt, mint mindig, még ilyen késői órán is. Ha visszagondolok azonban a mai estére, valószínűleg hozzá van már szokva az éjszakázáshoz.
- Rendben, és Sally... - a fürdő ajtajából fordultam vissza az érdeklődést tükröző szempárba meredve. - nagyon köszönöm.
A fürdőszoba halványzöldes csempével volt burkolva, és a fehér falak mellett fantasztikusan mutatott a szintén almazöldre festett plafon. Úgy tűnik Sallynek páratlan érzéke van az ilyesmihez.
Ennyire talán még sosem esett jól a zuhanyzás, mint ma éjjel. Fáradt izmaim hálásan bizseregtek a forró víz érintésére. Jóleső kimerültség lett úrrá rajtam, mikor már törölközőbe csavartan, mostam fehérneműimet a mosdónál, lévén, hogy nem hoztam magammal tisztát. Felfedeztem eközben, hogy a fogkefetartóban egy teljesen új, még a csomagolásában lévő fogkefe volt elhelyezve, meg egy fogkrémes tubus. Sally egyszerűen mindenre gondolt, mikor berendezte ezt a helységet.
Kopogtatást hallottam, melyet egy csendes hang követett: - Bejöhetek?
- Persze! Nyugodtan. - a tükörből néztem a kinyíló ajtót, és Sallyt, amint fél lábbal belép rajta.
- Hoztam egy pizsamát. Remélem jó lesz. Én is megyek aludni, holnap reggel majd ébresztelek. Ha bármi baj van, csak szólj, itt leszek a folyosó végi szobában. Jó éjszakát! - egy pillanatra feltűntek rajta is a fáradság jelei, arcán, és hangjában egyaránt.
- Köszönöm! Jó éjszakát! - válaszoltam, mielőtt kilépett és újra becsukta az ajtót.
Felvettem a halvány rózsaszín rövidnadrágot, illetve pólót, amit hozott. Méretben tökéletes, és még az anyaga is finom puha.
Kiakasztottam száradni a fehérneműket, a többi ruhával együtt, az ajtó melletti radiátorra, majd fogat mostam, és egyenesen az ágy felé vettem az irányt.
Amint párnát ért a fejem el is aludtam. Az utolsó dolog, amit még félig-meddig felfogtam az az óra, hajnali négyet mutató számlapja volt.

Hirtelen nyitottam ki a szemem. Fantasztikusan jót aludtam éjjel, és frissen ébredtem, minden probléma nélkül. A sötétítő függönyök mellett bekúsztak a szobába a nap sugarai. Megdörzsöltem a szemem, majd az éjszakáról, homályos emlékként megmaradó órára emeltem tekintetem. Majd ki ugrottam a bőrömből, mikor megláttam: negyed tizenegy múlt pár perccel. Ami a legjobban zavart, hogy Sally még nem jött ébreszteni, pedig megígérte mielőtt elment aludni.
Felkeltem, és az ablakhoz sétáltam, hogy a függönyöket elhúzva utat engedjek a napfénynek.
Kopogtatást hallottam, minek hatására száznyolcvan fokos fordulatot tettem, amilyen gyorsan csak tudtam. Lassan nyomták le a kilincset kívülről, és ugyan ilyen tempóban nyílt az ajtó. Sally arcára kis döbbenet ült ki mikor meglátta az üres ágyat, de azonnal elmosolyodott, mikor észrevett az ablaknál.
- Jó reggelt, Sora!
- Reggelt? De hiszen már majdnem dél van! Sally, miért nem ébresztettél? - nem voltam dühös inkább csalódott, ami azonnal csodálkozásba csapott át, amint a Tündér közelebb sétált, és kezében megpillantottam néhány ruhadarabot. Az én ruháimat! De hát ezek a színpadnál voltak!
- Úgy terveztem, hogy hagylak tizenegyig aludni, és csak akkor ébresztelek, ha addig nem ébredsz fel magadtól. Ma csak délután lesz próba, holnap meg még egyszer-kétszer eltáncoljátok nekem a koreográfiát délelőtt. Délutánig pihenő, aztán sminkelés, és estefele előadás. Ja! És hoztam neked néhány ruhát, és megnyugtattam Kalost, hogy teljesen rendben vagy. - lerakta az eddig kezében tartott ruhákat az ágyra, és úgy fordult ismét felém. Én az információ zuhatagtól megbabonázottan néztem magam elé. Most éreztem először, mennyire közel is van már ez a bemutató. Biztosan felkészültem én erre?
- Ha elkészültél, gyere át a nappaliba. Az előszobával szemben... - ahogy ezeket kimondta, már el is tűnt az ajtó mögött. Feléled a kíváncsiságom, ezért mihamarabb ki akartam jutni a nappaliba. Megmosdottam, fésülködtem, – szintén találtam hozzá megfelelő eszközt a fürdőben – felöltöztem, és már mentem is kifelé.
Egészen más volt a lakás a nappali fényáradatban, mint éjjel. Belépve a megadott helységbe, az elmúlt napokat tekintetbe véve, sokadjára maradt tátva a szám. A szoba teljesen afrikai jellegűre volt berendezve. A falak sötét-terepzöld színben pompáztak, melyekhez kávészínű kanapé, és sötét, fából készült bútorok társultak. A szemközti fal egy az egyben üvegből volt. Jobban körülnézve láttam, hogy a falakon elvétve lóg egy-egy afrikai maszk. Lélegzetelállító volt.
- Ez gyönyörű! - csúszott ki a számon.
- Köszönöm! Örülök, hogy tetszik!
Ahogy beléptem a szobába, rögtön észrevettem az íróasztal székre fektetett ruhadarabokat. Már nem bírtam kíváncsiságommal. Muszáj volt rákérdeznem:
- Azok mik? - fekete, piros, és fehér anyagokat láttam. Sally lágyan felnevetett, majd közelebb lépett a székhez.
- Reméltem, hogy megkérdezed. Ezek a fellépőruháid. Azért mondom többes számban, mert úgy gondoltam, hogy ezt a hosszú fehér ruhát veszed fölülre, és úgy jelensz meg elsőre, mint angyal. Aztán jön az a jelenet, amit nem tudtatok mire vélni Yurival. Na az ott a ruhaletépés. - kikerekedett szemmel bámultam rá. Kezdetem érteni, hogy mit akar szimbolizálni ezzel az egésszel. Az én tüzes démonná válásomat.
- És mi lesz a fehér ruha alatt? - kérdeztem kicsit bizonytalanul.
- Mindjárt mondom. Szerintem a ruhának valahol kihívónak kell lennie, de még sem mutathat meg belőled sokat. Így indítja be az emberek, hogy egészen pontos legyek, férfiak fantáziáját. - rábólintottam az elméletre – Egy piros cicanadrág szerűségre gondoltam, tudod, mint a levágott harisnya, hogy a fehér ruha alól ne látszódjon ki. Erre egy fekete rövidnadrág jön, és felülre egy piros ujjatlan.

Ajaj... Egy pillanatig sem gondoltam, hogy ezt ilyen hamar viselhetem is. A tegnapi nap ugyanis elrepült teljesen. Jót aludtam este, reggel korán keltem, és délelőtt csak egyszer kellett eltáncolni a koreográfiát, mert Sally teljesen elégedett volt, és azt mondta inkább pihenjek. Egészen délután fél ötig, amikor is beállított, frizurát és sminket csinálni nekem.
Kontyba fogta a hajam, elöl kihagyva a frufrut, és két hosszabb tincset oldalt. Már ez egy kis vadságok kölcsönzött, de a smink mindent kiegészített. A szemhéjamon fehérből feketébe csap át a festék, ami szintén a változást szimbolizálja. Sally szerint a nézők éppen azt a szín fogják észrevenni, amelyiket meg akarom mutatni. Ezen kívül csak egy kis fekete szemceruzát kaptam. Nem túl feltűnő de a végtelenségig kifejező.

Most pedig itt állok a függöny mögött, Yuri az egyik oldalamon, Sally a másikon. May lesz az első, de még nem is láttam.
Harsány nevetést hallottam a hátam mögül.
- Ebben a ruhában úgy festesz, mint egy akt szűz! Komolyan, így egyáltalán versenybe mersz szállni? - a gúnyos hang csak egy embertől származhatott. May... bordóban volt. Rövidnadrág, és top, de majdnem mindene kilátszott. A sminkje hasonlóan erős volt, de a legdurvábbnak a bordó csillámos rúzst találtam. Én csak egy kis átlátszó szájfényt kaptam, ami szerintem bőven elég is.
- Inkább várd ki a végét. - válaszoltam, és egy percre sem méltattam tovább. Jobban izgultam annál mintsem, hogy May-jel foglalkozzak. A gyomrom görcsösen összerándult, izzadt a tenyerem, és alig bírtam megmaradni egy helyben.
És akkor elkezdődött. Layla beszélt, de nem tudtam figyelni rá. Annyit fogtam fel az egészből, hogy színpadra szólította Mayt.
A zenét már ismertem, de tánc, amit láttam már fel volt turbózva. Még százszor kihívóbb volt, de lehet hogy csak a ruha miatt tűnt úgy. Szerettem volna látni Leon arckifejezését, de jelen esetben örülhettem, hogy a színpadot látom.
Kivert a víz, mikor megállt a zene. May meghajolt, majd a nézőtér felé indult. Állítólag ott van elhelyezve két szék, nekünk. Erről én is hallottam. Layla ismét beszélt, de én nem foglalkoztam vele. Nem tudtam, annyira izgultam, mint még életemben soha. Rámnehezedő súlyos leple, a kényszeres megfelelni vágyásnak megbénított.
Majdnem felkiáltottam, mikor Sally megragadta a karom. Szemébe nézve, pontosan ki tudtam olvasni, hogy ő sem nyugodtabb, mint én.
- Sora! Bármi történjen is, kérlek egy valamit ne felejts el! - bólintottam és ráerőltettem magam a figyelése.
- A tüzet csakis erőszakkal lehet eltéríteni akaratától!