„Ne gondolkozz, ne akarj tudni, vagy meg�rteni, akard megmagyar�zni, a megmagyar�zhatatlant. Nem kell tudnod, nem kell l�tnod, nem kell �rtened. �rezz!”

Nem akartam k�rdez�sk�dni, f�k�ppen ez�rt, mert �gy �reztem, ha megtenn�m sem kapn�k konkr�t, egy�rtelm� v�laszt. Ez a p�r nap �ppen elegend� volt ahhoz, hogy kitapasztaljam: teljesen mindegy, hogy mivel, vagy hogyan pr�b�lkozok, ha Sally nem akar valamit elmondani, akkor nem is mondja el, vagy csak kif�rk�szhetetlen, �s k�ts�gek k�z�tt hagy� v�laszt ad.

A csillagf�nyes �gbolt alatt s�t�ltunk v�gig az utc�n, egyre t�volodva a Kaleido t�rsulatt�l. Nem messze t�l�nk, kezdett felsejleni, egy kicsi, kerek, n�i aut�, pont olyan, mint amilyet el lehet k�pzelni Sallyhez.

Eg�szen s�t�t, m�regz�ld-met�l sz�ne, kih�v�an ragyogott az utcai l�mpa, halv�ny, s�rg�s f�ny�ben.

Riaszt�, �s k�zponti z�r, na meg persze minden ami biztons�got �s k�nyelmet szolg�ltat. J�l fizet� �ll�s ellen�re, f�ny�z�snek nyom�t sem lehetett l�tni.

Egyszerre �lt�nk be, �s kapcsoltuk be a biztons�gi �vet. A tiszta, hangulatos bels�t�r teljesen elb�v�lt. A visszapillant� t�k�rr�l, k�l�nb�z� t�nccip�k kicsiny�tett m�sa l�gott. Az jutott eszembe, hogy ha majd egyszer nekem lesz aut�m, akkor �n egy mini-trap�zt fogok felakasztani a t�k�rre. Kicsit elmosolyodtam a gondolat mell�khat�sak�ppen.

A motor ind�t�s�val egy id�ben kapcsol�dott be a r�di� is. Nyolcvanas �vekbeli zene - melyre m�g igaz�n lehetett t�ncolni – sz�r�d�tt ki a hangsz�r�kb�l. A p�rg�sebb, gyors ritmus�, kicsit spanyolos dallam hangjaival, egy�tt dobbant sz�vem is.

N�ztem az �jszakai f�nyeit a v�rosnak. Az embereket, velem egy id�s, vagy tal�n p�r �vvel korosabb fiatalokat, amint kih�v� sminkkel, ruh�val, �s hasonl� st�lusban haladva, igyekszenek, vad, a j�zan�sz hat�rait r�gen �tl�p� bulikba.

Mikor behajtottunk az �jjeli sz�rakoz� negyedbe, m�r nem b�rtam tov�bb:

- Hova megy�nk, Sally? – fel� fordultam, r�m�lten, gyanakv� tekintettel m�regetve. Ez a fele a v�rosnak h�resen botr�nyos. Az egyetlen hely ahov� lehet, hogy m�g nap k�zben is f�lelemmel l�pn�k be, vagy ak�r mondhatn�m azt is, hogy ahov� �nsz�ntamb�l, nyom�s ok n�lk�l, sohasem tenn�m be a l�bam. De most m�r itt vagyok, �s nincs vissza�t.

- Tudod a t�ncot. Ritmusra, �s t�k�letes pontoss�ggal csin�lod meg a koreogr�fi�t, valah�nyszor megk�rlek r�. De hi�nyzik az, ami az eg�sznek az alapja, amit f�lre�rthetetlen�l mindkett�t�kre egyform�n kiszabtak: a t�z. Persze jelen esetben, a klasszikus �rtelm�t tekintve. Leon �gy adta fel nektek a feladatot, hogy szem�lyre szabottan m�st jelentett, �s meg kellett fejteni a r�d ir�ny�tott �rtelm�t, ahhoz, hogy el tud t�ncolni a hozz� ill� koreogr�fi�t. De a t�zes szenved�lyt nem lehet megfejteni, vagy megtanulni. Meg kell �rezned, �s azt�n r�szoksz, nem tudsz szabadulni t�le. Olyan, mint a drog. �jra meg �jra �rezni akarod majd. – �mulva hallgattam izz� �rzelmekkel zs�folt szavait. Tapasztalatb�l besz�lt, olyan m�lyen gy�kerez� tapasztalatb�l, mely tal�n csak neki van a k�rny�ken. Legal�bb is ezt hittem, m�ghozz� rend�letlen�l, �s nem gondoltam volna, hogy m�g az �jszaka folyam�n meg fog v�ltozni.

Hosszan elh�z�d� aut� �t ut�n, Sally v�gre lef�kezett, egy – ezen a ter�leten, szokatlan m�don – el�g cs�ndes kis utc�ban. Sehol nem volt egy �rva l�lek sem, de ahogy kisz�lltam az aut�b�l zen�t hallottam. Nem tudtam volna megmondani, hogy honnan, melyik ir�nyb�l sziv�rognak a csod�latos ritmusok, de hatalmas v�gyat �bresztettek bennem, k�vet�s�k ir�nt.

Megbabon�zott gondolataimb�l egy finom cseng�s� d�dol�s z�kkentett ki. Sally m�r mellettem �llt, �s igazi, sz�vb�l j�v� �t�l�ssel k�vette a zene hangjait.

- Te is �rzed ugye? – norm�lis esetben, val�sz�n�leg nem �rtettem volna meg, hogy mire is gondol, de ez m�r cs�ppet sem �tlagos �llapot volt, �gy pontosan tudtam. Egyet�rt�en b�lintottam, �s megindultam ut�na, az �desen csalogat� dallamok ir�ny�ba.

V�gre meg�rkezt�nk egy nagy vaskapuhoz, amin �t egy nem t�l t�gas, de sz�pen gondozott bels� udvarra jutottunk. R�gen sz�raz sz�k�k�t �llt a k�zep�n, de ez m�gsem rontott hangulat�n. Itt pillanthattam meg v�gre, a helyet, ahova igyekezt�nk, �s ahonnan a zen�t hallottam, m�r az utca v�g�b�l.

Egy nyitott ajt�n kereszt�l a benti hom�lyban, n�h�ny t�ncol� ember alakj�t v�ltem l�tni. Ezt k�vet�en pillantottam meg, az ajt� f�l�tt, piros, s�rga, k�k, �s z�ld sz�n�en villog� feliratot: Whatever, whoever, wherever, DANCE!*

�mulva l�pkedtem k�zelebb. M�r l�ttam, m�r �rtettem, hogy nem csak Sally rendelkezik olyan m�lyen gy�kerez� tapasztalattal, ami a szenved�lyt�l val� f�gg�s�get jelenti, mint ahogy �n gondoltam. Rajta k�v�l m�g sz�mtalan ember, akik ide j�rnak minden este, hogy megkapj�k napi adagjukat.

- Gyere! Bemutatlak valakinek! – k�zen fogva h�zott maga ut�n, kereszt�l az t�nc �ltal rabul ejtett �ldozatokon. Az ext�zisban vonagl� t�begt�l alig l�ttam valamit, de m�gis kezdett felsejleni el�ttem egy asztal, �s n�h�ny el�tte �ll� ember k�pe.

Egy nek�nk h�ttal �ll� f�rfin�l Sally megtorpant, �s �n is m�g �ppen id�ben f�keztem le, hogy ne menjek neki.

- Andy! – a koreogr�fusn� a f�rfi v�ll�ra tette egyik kez�t, �s �gy sz�l�totta. � azonnal megfordult, de kellett neki egy nagyon r�vid id�szak, hogy felfogja kit is l�t. A p�r�s hom�ly val�ban nem igaz�n seg�tette abban, hogy megismerje.

Azt�n viszont r�gt�n er�sen szor�totta mag�hoz a T�nd�rt, ezzel kicsit elr�ntva mell�lem. Hirtelen v�dtelennek �reztem magam, ennyi ismeretlen k�z�tt.

Andy magas volt, s�t�tbarna haj� �s k�k szem�. Vonz�nak mondan�m, de nem az �n t�pusom.

- Andy, � itt Sora Naegino, a Kaleido sz�npad szt�rja. – mutatott be Sally, amint siker�lt kiszabadulnia az �lel� karok k�z�l. Annyira mag�nyosnak �reztem magam. Itt mindenki ismert, �s szeretett mindenkit. Az emberek j�rj�k a saj�t t�ncukat, pedig meg mern�k esk�dni, hogy sokan vannak k�zt�k, akik sosem tanultak t�ncolni. Igaza volt Sallynek: �n lehet, hogy t�k�letes pontoss�ggal csin�lom meg a koreogr�fi�t, de ez m�g hi�nyzik bel�le. Az akkor is csak egy betanult koreogr�fia marad, de lesz benne valami ut�nozhatatlan.

- Szia! – k�sz�ntem oda v�g�l Andynek, aki erre egy b�lint�ssal v�laszolt is.

- Andy, azt szeretn�m, hogy szoktasd r� Sorat arra a bizonyos �rz�sre. – vette �t a sz�t �jra Sally.

- Semmis�g! – kacsintotta f�rfi, majd a T�nd�r mellett ell�pve, kac�ran r�mmosolygott, �s intett fej�vel a parkett fel�. K�telked�, bizalmatlans�gt�l torzult arcomat l�tva, kicsit visszavett a vigyorb�l, de �szrev�ve, hogy m�g �gy is haboz�sra adtam a fejem, k�zen fogott, �s �gy h�zott mag�val. M�g egy utols� pillant�st vetettem Sallyre, �s b�ztat� mosoly�b�l er�t mer�tve, egy kis megnyugv�s k�lt�z�tt sz�vembe.

Andy valahol a parkett k�zep�n tal�lt helyet. �jra szembefordult velem, �s elkezdt�nk t�ncolni.

Az els� k�t t�ncot, csak egyszer� l�p�sekb�l, �s elemekb�l �p�tett�k fel. Csod�latos volt egy ilyen partnerrel t�ncolni, jelen k�r�lm�nyek k�z�tt, mikor nem volt megadott koreogr�fia. Hat�rozottan vezetett, minden magyar�zat n�lk�l �j dolgokat tan�tott meg, �s kezdtem teljesen ellazultan �lvezni a t�ncot. Teljesen felengedve, egyre felszabadultabban mozogtam, levetk�ztem g�tl�saimat, �s elfogadtam a t�nc �ltal�nos, t�zes erotik�j�t.

Ekkor azonban ismer�s dallam csend�lt: Michael Jackson: Blood on the dance floor. A sz�m, amire Yurival t�ncolunk.

Andy hirtelen magr�ntotta a karom, �s eg�szen k�zel h�zott mag�hoz. Ajkaim majdnem a v�ll�hoz �rtek, m�g az � sz�ja k�zel j�rhatott f�leimhez. Mintha mondani akart volna valamit. A k�zels�g m�r nem zavart, a legkisebb m�rt�kig sem, mivel elfogadtam, hogy a t�nc ezzel j�r.

- Mozdulsz minden hangra, remeg a tested a megszok�s�rt. Te erre tanult�l koreogr�fi�t. – f�lembe susogott szavak teljes d�bbenetbe tasz�tottak. Honnan tudhatja? Hogyan �rezheti a tizedmillim�ternyi rezd�l�st?

Semmi reakci�ra nem volt id�m. H�rtelen der�kban megd�lt el�re, �n h�tra. Fejemmel k�s�rve a mozdulatot, m�r majdnem t�rdem hajlat�t �rintettem. Visszar�ntott, forgatott, fordult � is velem egy�tt, majd a h�tam m�g� ker�lt, �s �gy szor�tott ism�t mag�hoz.

- Ne gondolkozz, ne akarj tudni, vagy meg�rteni, akard megmagyar�zni, a megmagyar�zhatatlant. Nem kell tudnod, nem kell l�tnod, nem kell �rtened. �rezz! – meg�rt� �lvezettel hallgattam, oxig�n�rt k�ny�rg� t�deje �ltal okozott liheg�sbe torkollott szavait.

�s akkor �n is meg�reztem, amire �k m�r hossz� �vek �ta r� vannak szokva. Forr�s�g �nt�tte el testem, �s nem akartam t�bbet gondolkozni, semmin. Csak folytatni a t�ncot. Tudtam, - hogy honnan fogalmam sincs – hogy mit fog csin�lni a k�vetkez� pillanatban. Vele egy�tt mozdultam, minden rezd�l�s egybe olvadt.

Hossz�, nagyon hossz� ideig lebegt�nk a m�mor�t� szenved�ly, elhom�lyosult val�s�g, �s gond, valamint gondolatmentes vil�g�ban.

De akkor a T�nd�r �gy d�nt�tt, megszak�tja a r�m sz�rt var�zst.

- T�k�letes volt Sora, de m�ra ideje abbahagyni. Pihenned is kell valamikor. Nagyon k�s� van, �s m�r csak egy napunk maradt az el�ad�sig, vagy fell�p�sig, hogy tetszik. – mintha pontosan tudta volna, hogy ezekkel a szavakkal visszar�ngathat a zord val�s�gba. Sajn�ltam, hogy menni kell, de a felsorakoztatott �rvek meggy�z�nek bizonyultak.

- Szia! – Andy ism�telten csak egy b�lint�ssal felelt k�sz�n�semre.

Sally nyom�ba eredtem, aki ugyan megcsillogtatta el�ttem az �rzelmek teljes netov�bbj�t, m�gis mikor m�r soknak l�tta, levette r�lam a gondatlans�g �des, k�nnyed lepl�t.

Kint kellemes volt a leveg�, aminek sz�vb�l �r�ltem, tekintetbe v�ve, hogy nem szeretn�k megf�zni. N�mik�pp �szhez t�rve �ltem be ism�t a m�r j�l ismert aut�ba.

- H�rom �ra van. M�r bez�rt�k a Sz�npad kapuit. Van vend�gszoba a lak�somban. Menj�nk oda, �s majd holnap visszaviszlek. – el�sz�r kicsit megr�m�ltem, mikor elhangzott, hogy m�r bez�rt�k a sz�npad kapuit, de tov�bbi szavai enyh�l�st hoztak, feld�lt lelkemre.

- K�sz�n�m! – feleltem v�g�l, ugyanabban a m�sodpercben, mikor �jra felz�gott a motor csendes hangja.

*Ak�rmi, ak�rki, ak�rhol, T�NC!