Borong�s gondolataim, s�r� k�dj�nek hom�ly�ban az orromig sem l�tva, k�nz�n elny�l�, f�j� tompas�ggal �ltem tov�bb. Tettem m�g egy utols�, a k�ts�gbeesetts�g k�nyszeresen r�mtelepedett s�lyos lepl�t�l vez�relt, halva sz�letett pr�b�lkoz�st, a Hatty�k Tava felid�z�s�nek �rdek�ben. M�ly s�hajjal nyugt�ztam, el�re sejthet� sikertelens�gemet. Lassan, er�ltet�st�l f�radt szemem sark�ban hom�lyt v�ltem felfedezni. Perzsel� k�nnycsepp akart �tj�ra indulni, a felismer�s pillanataiban, mikor minden izmomat megfesz�tve visszaszor�tottam, azon k�l�n�s okb�l kifoly�lag, hogy megl�ttam egy kicsi, lebeg�, emberforma alakot amint fel�m tart. Szeme smaragdz�ld f�ny�be meredve, egyetlen egy gondolat fogalmaz�dott meg a fejemben: bolond vagy Sora!

Hiszen l�tom! Eml�kezetem vaks�ga nem terjedt ki jelenlegi helyzetemre. Lejjebb ereszkedett, majd k�nyelembe helyezte mag�t a korl�ton, �s r�m meredt. Valamelyest megk�nnyebb�ltem, a rem�ny k�sz�n felragyog� csillag�t�l, hogy m�gsem t�volodtam el annyira a sz�npadt�l, mint az elm�lt p�r �r�ban hittem. M�gis neheztelve n�ztem fel Fantomra, gondolatsorom megszak�t�sa miatt.

- F�radtnak t�nsz Sora. Nem aludt�l j�l az �jjel? – k�rdezte, de arckifejez�s�b�l l�ttam, mennyire nem gondolja komolyan.

- Az �jszak�val nem volt semmi baj… - v�laszom csal�dott, mindet �reztet� volt, egy gondterhelt s�hajjal megtoldva. „… de a reggellel ann�l is ink�bb!” – tettem hozz� magamban.

Ezerszer meg tudn�m k�sz�nni Fantomnak, hogy itt, ezen a ponton nem kezdett el faggat�zni, csup�n sz�tt�rta karjait, lehunyta, �larccal fedetlen szem�t, �s besz�lni kezdett.

- A skorpi� �jabb akad�lyt g�rd�t a nyilas el�. �jfent kifesz�tett �j�n azonban vigy�znia kell: ha t�lfesz�ti a h�rt, az v�gleg elpattanhat.  �vatosnak, t�relmesnek, �s megfontoltnak kell most lenned Sora. V�laszt�si lehet�s�g eset�n sose l�gy �nfej�, vagy konok. Hallgass a j�zan�sz szav�ra. – nem �ll�tom, hogy tudtam figyelni r�, de m�gis f�lembe bogarat �ltetett minden egyes szava. Lassan fogtam fel a dolgokat, �ppen ez�rt, amikor a v�g�re �rt, �n akkor m�g csak az elej�n tartottam.

- �jabb akad�lyt? – kaptam fel a fejem, �s k�rdeztem vissza, k�ts�gbeesett szerencs�tlens�ggel. Azonban hi�ba tekintettem a korl�tra: ott m�r nem �lt senki.

Remek! Pont, amikor a legnagyobb sz�ks�gem lenne r�, akkor t�nik el! Hirtelen j�tt d�h�met elfojtotta azonban, a j�slat �rtelmez�s�be �lt energi�m. Vajon mire c�lozhatott? Ez lenne az �jabb akad�ly? Hogy kezdhetem az eg�szet el�r�l? Vagy mi m�s? Hiszen szabads�gon vagyunk egy p�r napig, Kalos j�volt�b�l, sz�val el�ad�sokr�l nem nagyon lehet sz�. De akkor mi?

Nem tagadom: Fantom eg�sz napos programot biztos�tott nekem a j�solgat�s�val. Valamikor este botork�ltam ki, a s�t�ts�g leple alatt rejt�z� sz�npadot k�r�l�lel�, sz�ksorok k�z�l. Nem mentem le vacsor�zni. Nem akartam l�tni, �s nem akartam, hogy a t�bbiek l�ssanak engem. K�rdezgetni kezden�nek, faggatni, arr�l, hogy hol voltam eg�sz nap, mi�rt vagyok s�padt �s gondterhelt, mi�rt nem vagyok boldog, mi�rt nem nevetek.

Nagyon furcsa dolog t�rt�nt: ahogy ballagtam a szob�m fel� hirtelen, nagyon halkan, fojtottan felnevettem. A k�rd�sek, amiket bar�tn�im sz�j�ba adtam, mosolyt csaltak az arcomra, mivel r�j�ttem, hogy a v�lasz mindegyikre egyetlen sz�: Leon.

De h�t ezt csak nem mondhatom nekik. F�l�, k�pes lenn�k el�rulni magam, egyetlen �vatlan v�laszad�s seg�ts�g�vel.

Lenyomtam a kilincset, �s egy kicsit megr�ztam a fejem, hogy �szhez t�rjek. A szob�ban a fekete �ress�g fogadott, amit m�r j�l ismertem a sz�npad fogs�g�ban elt�lt�tt �r�knak k�sz�nhet�en.

Nem kapcsoltam villanyt. A folyos�n vil�g�t� l�mp�k f�nye is �ppen el�gg� b�ntotta a szememet eddig. A telihold puh�n szob�mba k�szott, enyhe, kellemes vil�goss�g�ra b�ztam magam. Eltal�ltam az �gyamig, ahova azt�n f�rd�s n�lk�l vetettem be f�radtnak nem nevezhet�, m�gis kimer�lt testem.

Nem b�rtam tov�bb. �reztem, ahogyan s�s k�nnyeim felmart�k arcomat. Megad�an lehunytam a szemem �s m�ly leveg�t vettem, hogy azt�n szakadozva kif�jjam. Csukva tartott szemh�jam d�szek�nt szolg�l� s�r�, fekete szempill�m forgataga al�l sziv�rogtak a k�nnycseppek.

Keser�, de m�ly �lomba s�rtam magam, �s alig t�nt egy pillanatnak, ami eltelt, mikor er�s, hat�rozott kopogtat�s zaj�ra �bredtem reggel.