Befejez�d�tt. V�ge. De mi�rt kell, hogy az el�ad�ssal egy�tt, annyi minden m�s is befejez�dj�n? Mikor m�r �ppen j� lett volna, mi�rt kell, hogy megint minden visszarendez�dj�n a r�gibe? Egy majdnem befejezett m� teljes t�rl�se. Mi�rt?
Hiszen nem telt el m�g huszonn�gy �ra sem az�ta, hogy a Hatty�k Tava ut�n Leon mag�hoz �lelt, �s �n �rezhettem teste meleg�t, meg-megr�ndul� izmait, �s az er�ltet�st�l meggyorsult sz�vver�s�t. Mikor feln�ztem r�, egyenesen ez�stsz�rke szem�be, melynek k�l�n�s ragyog�s�t�l, j�les� borzong�s futott v�gig gerincemben, m�r azt hittem siker�lt. Lehet, hogy joggal, de t�vesen v�ltem, hogy siker�lt megszel�d�teni az oroszl�nt, hogy a hal�listen nevet kett�nk erej�vel - az �n sz�vemmel, �s az � akarat�val - siker�lt levakarnunk r�la, olyannyira, hogy id�vel a hom�lyba vesszen teljesen. De nem. Nyugodtan mondhatom, hogy r�m jellemz� m�don, m�g mindig rem�lek sz�vemmel, de eszemmel m�r tudok.
Leon nem gy�szol t�bb�, de a b�natban hossz� �veket elt�lt�tt f�j� l�lek sebei nem gy�gyulnak ilyen k�nnyen. Az emberekt�l elidegenedett, elvadult teremt�s megszel�d�t�s�t a legjobb indulattal sem lehet egyszer�nek nevezni. Hi�ba, a mag�nyos ember, nem lesz egy-kett�re t�rsas l�ny.
Annyira j� volt minden! Egy t�k�letes este volt a tegnapi, �s m�gis ma reggel, mikor vid�man berontottam a reggeliz�k k�z�, �jra azt kellett l�tnom, amit azel�tt. Ott �llt �, messze mindenkit�l, idegenkedve a hangokt�l, komolyan, sz�tlanul, mint mindig. Nem is tudom: szomor� vagyok, vagy csal�dott? Ink�bb csal�dott. Tal�n az�rt, mert azt hittem, hogy valami m�st l�tok. De mire is sz�m�tottam tulajdonk�ppen? Magam sem tudom.
Persze, meg kell �rtenem: alaposan megedzette az �let. A h�ga Sophie hal�la ut�n m�r nem akart finom�tani a dolgokon. �szintes�g�t, a szakm�val kapcsolatos maximalizmus�t azonban elfogadtam valahogyan, de az�rt rem�nykedtem benne, hogy ezek a tulajdons�gok nem fagytak bel� kiolvaszthatatlanul. Sajnos egyenl�re nem ez l�tszik beigazol�dni. Mi�rt?
H�v�s nyugalommal, �rdekl�d�s n�lk�l tekintett k�rbe, �s mikor r�m emelte, a hom�lyban eg�szen feket�snek t�n� szemeit, mellyel oly sokat k�nozott m�r, nekem ism�t �sszeugrott a gyomrom, �s gyorsan m�ly vizsg�latot ind�tottam t�ny�romon, csak ne kelljen m�g egyszer feln�znem. Ism�telten megfogalmaz�dott, a m�r oly sokat hangoztatott k�rd�s, melyet higgy�tek el, m�r �n is unok: mi�rt?
�s most itt vagyok, ahol tegnap este a k�z�ns�g volt, �s b�mulom a sz�npadot. Nem tudom mennyi ideje �lhetek egy helyben, de valami b�nt. Elm�mben eleinte tiszt�n tombol� k�pek �s hangok egyre halkabbak, �s egyre hom�lyosabbak. Alig l�tom m�r, �s percr�l-percre jobban elhatalmasodik rajtam az a f�lelem, hogy hamarosan teljesen elvesztem ezeket a k�peket.
Az embereket olyasmivel aj�nd�koztuk meg, ami egyedi, �r�kk� �l� eml�k marad. Sophie is r�lelhetett az igazi b�k�re. Viszont �n m�r nem �rzem ennek a var�zs�t. S�rhatn�kom t�madt az �ress�gt�l, ami bennem t�tong. �ress�g ez val�j�ban? Nem tudom. Le�rhatatlan �rz�s. Az Angyalt megfosztott�k sz�rnyait�l. Leon �jra a r�gi, �s ezzel elveszi t�lem a sz�rnyal�s lehet�s�g�t. A mindig vid�m kisl�nyra, aki �lland�an csak besz�lt �s nevetett, most el�g cs�ny�n r�sz�lt a sors.
A v�ltoz�s j� dolog, f�leg hasonl�an nemes c�lok �rdek�ben. Tiszt�n l�tni, el�re gondolkodni megtanultam, de a tud�s elv�sz, ha nincs aki t�pl�lja. M�rpedig most nincs aki t�pl�lja.
Alig f�l nap leforg�sa alatt m�ris bek�vetkezett. Mi�rt?