Miut�n s�rva elrohant, Sor�nak esz�be jutott, hogy ki tudna seg�teni neki.

Ki m�s tudn�, mit �s kit v�lasszon, ha nem Fantom?

„- H�t persze – Gondolta mag�ban. – mi�rt nem jutott ez el�bb az eszembe… ! „-  �s m�r szaladt is vissza a szob�j�hoz, a kis l�nyt viszont sehol sem tal�lta.

-          Fantom… Fantom! … FANTOM!!

Sehol semmi. Lassacsk�n lement a nap is,de � tov�bb keresg�lt.

Egyszer csak bel�pett a szob�ba valaki.

-          Rem�lem, tetszett a mai m�sor, Sora.

A l�ny �sszerezzent. Megfordult, hogy megn�zze, ki sz�l�totta meg, �s azt hitte, nyomban sz�vinfarktust kapott.

-          Le… Le… Leon?! Hogy mersz a mai nap ut�n csak �gy ide�ll�tani!?

-          H�t �gy.

-          Menj el. Nem akarlak l�tni. Kifel�!

A f�rfi sz�p lassan gunyoros mosolyra h�zta a sz�j�t.

-          �s ha nem? Kidobatsz a kiskuty�ddal?

-          Fogd be a sz�d, te szem�t �llat!

Erre Leon felnevetett.

-          Szem�t?.... – tov�bb nevetett – �llat?

-          Ezen most mi vicces? – Sora kezdett nagyon bepipulni. Nem tudta, meddig b�rja m�g, no �s azt sem, hogy hezit�lhatott valaha is Yuri �s Leon k�z�tt. –

-          Semmi… Csak… Mit sz�lt�l Luchia bel�p�j�hez? J� n�, mi? Sim�n mag�ba fogja bolond�tani azt az �resfej� Killiant.

-          TESS�K?

-          Term�szetesen �n hoztam �t ide, �s csak is az�rt, hogy a kis bar�tod bel�ssa, hogy nem vagy neki val�. Te jobbat �rdemelsz. Engem. – ekkor tett egy l�p�st Sora fel�.

-          Bocs, bocs, bocs… sz�lalt meg hirtelen a l�ny. Az eg�jelz� a maxon van, k�retik befogni a sz�j�t, mr. Oswald. Nem tudom, m�gis hogy k�pzeled mindezt. Ha arra megy ki a j�t�k, hogy minket �sszeugrasszatok, akkor az sajna nem fog menni.

-          Hogy mondod? Erre �n is k�v�ncsi vagyok – sz�lt k�zbe Yuri, aki mint a sz�lv�sz ugrott Leon �s Sora k�z�.

-          Te kis pimasz csitri… sziszegte Leon, �s eltolta Yurit, hogy pofon v�ghassa Sor�t.

-          Ne mer�szeld…! – Yuri nem hagyta mag�t f�lre l�kni, �s egy j�l ir�nyzott jobb egyenessel leter�tette Leont, de a f�rni azonnal felpattant. K�sz volt a helyzet, �gy t�nt, hogy a k�t fi� megint egym�snak akar ugrani.

Sor�n�l ekkor azt�n v�gk�pp betelt a poh�r.

-          El�g!! – Ki�ltotta, �s a k�t f�rfi k�z� ugrott, egy, a m�ltat id�z� pillant�ssal �s k�nnyz�porral az arc�n.

-          Sora… - Habogt�k mindketten.

Teljesen letagl�zta �ket ez az �rtatlan, szomor�, �sszet�rt l�ny, aki ott zokogott a szem�k l�tt�ra, ugyanazzal a tiszta, angyali arccal, amivel egy eg�sz vil�got szabad�tott fel hajdan�n, s amivel v�get vetett kett�j�k r�gi, �d�z harc�nak is.

-          Mit akartok ezzel? �rulj�tok el nekem, mire j� ez az eg�sz… K�rlek, hagyj�tok m�r abba…

A k�t ellenf�l letagl�zott.

-          Olyan kedves emberekkel voltam id�ig k�r�lv�ve… Mindenki mosolygott… Ezt szerettem a Kaleido Sz�npadban is… a pezsg�st, a kedvesen h�vogat� f�nyeket…Ez volt a mindenem, ez�rt hagytam ott a csal�domat, ez lett az �j otthonom… K�pesek lenn�tek �sszet�rni az �lmaimat? …Elvileg szerettek engem.. akkor mi�rt teszitek ezt velem?!

Erre egyik�k sem tudott felelni. Hirtelen Leon megsz�lalt.

-          Ezt �n is k�rdezhetn�m, Sora. Mi�rt teszed ezt velem? Mi�rt akarsz itt tartani, hogy veled szerepeljek, hogy eln�zhessem, hogy enyelegsz a fi�ddal, hogy l�ssam, hogy vagy boldog m�ssal?! M�gis mit v�rsz t�lem?  - Olyan keser� arccal fordult a l�nyhoz, hogy az szinte megijedt.

De �llta a f�rfi tekintet�t.

-          Akkor menj. �n soha t�bbet nem foglak feltartani, akad�lyozni, s�t, soha t�bbet nem kell l�tnod sem. Ha te magad is ezt akarod. �n Yurit v�lasztottam, �s a d�nt�semen nem v�ltoztat az Atya�risten sem, vil�gos!?

-          Legyen. – Leon kivonult a szob�b�l. Nem v�gott s�rt�d�tt arcot, nem akarta sz�tverni Yurit, nem akart � m�r semmit sem. Csak ment, ment az orra ut�n, nem �rdekelte semmi, az sem, hogy h�ny embert l�k�tt fel, ahogy v�gigcs�rtetett a zs�folt s�t�nyon, az sem, hogy Sora mi�rt nem �t v�lasztotta, �s az sem, hogy vajon most mihez fog kezdeni. Elfogadta a veres�get… De akkor… Luchia!!

Sora, amint Leon elhagyta a szob�t, becsukta az ajt�t. L�mp�t gy�jtott, majd odal�pett Yurihoz. � m�g mindig �res tekintettel �llt el�tte, mintegy v�rva a csod�t, ami majd fel�leszti, �s elt�r�l mindent err�l a mocskos, s�t�t, �res vil�gr�l, ami a m�ltj�t fedi.

Mi�rt?

Ez a k�rd�s nem hagyta nyugodni. Sora olyan �rtatlan… Szinte m�g kisl�ny. �s m�gis � volna hozz� rendelve? Egy angyal szel�d�tse meg a benne l�v� �rd�g�t, vagy ink�bb m�r sz�rnyeteget?

-          Sora… Kezdte lassan.

-          Tess�k. – A l�ny k�zben leroskadt egy sz�kre, arc�t a tenyer�be temette.

-          Mi�rt?

Erre a k�rd�sre felkapta a fej�t.

-          Mit mi�rt?

-          Mi�rt �n? Mi�rt nem �? – Yuri megint a s�r�s kisfi� volt, nem az a s�t�n, az a lelketlen d�mon, aki egykor a k�p�be v�gta, hogy meg�lte Sophie-t.

-          M�g k�rded? Sora ekkor fel�llt, �s �tkarolta a fi� v�ll�t. – Hiszen te k�rted meg el�bb a kezem. Te vagy az �n sz�ke hercegem… Te mentett�l meg engem minden egyes alkalommal… Els�sorban neked tartozom h�l�val…

-          Ez�rt? – Yuri csal�dottan lehorgasztotta a fej�t.

-          … Nem fejeztem be. Mindenekel�tt az�rt te, mert csak t�ged szeretlek. Senki m�st.

A l�ny ekkor hozz�b�jt Yurihoz. �rezte, hogy ez most egy �j kezdet. Szomor�, hiszen Leonnak �r�k b�cs�t kellett mondania, de akit igaz�n szeretett, most a karjaiban tartotta, �s nem volt abban a pillanatban fontosabb ember Sora �let�ben, mint Yuri.