Suttog� csillog�s

6. fejezet – A s�rgak�ves �t, mi elvisz a csod�k birodalm�ba…

Napjaim ezt�n azzal teltek, hogy �p�t�si v�llalkoz�k ut�n kutattam Cape Maryben, de sokan nem voltak hajland�k megval�s�tani terveimet. Nagyr�sz�k kinevetett, �s k�ly�knek n�zett, aki bolond v�gyakat kerget naphosszat… Nos, igazuk volt, de nem mindent kiz�r�an… Fiatal voltam, de nem vak… A l�nyeg az volt, hogy nem akart�k nev�ket adni egy bizonytalan v�llalkoz�shoz…

Nem adtam fel! Irod�r�l irod�ra j�rtam, de vajmi kev�s sikerem volt. Azt�n t�bb, mint k�t h�nap ideg�l� �s bosszant� hajsza ut�n k�nnyekkel k�szk�dve lementem a partra. Nem b�rtam hazamenni, ahol tudtam j�l, Sarah m�r v�r… Egyszer�en nem ment, nem akartam m�g az �n ny�g�met is a nyak�ba varrni, mivel volt neki el�g…

Akkoriban iratkozott vissza az iskol�ba, mivel sz�nd�k�ban �llt letenni az �retts�git. Csatlakozott egy �nekoszt�lyhoz a helyi zeneiskol�ban, �s mi tagad�s gyorsan behozta lemarad�s�t. Eltelt a t�l, a tavasz hajnal�n j�rtunk �s � m�r mindent beleadva k�sz�lt a k�vetkez� �vi �retts�gire. Rem�nykedett abban, hogy siker�l a felv�telije a konzervat�riumba, de az m�g messze volt.

Mikor nem tanult, s�t�ltunk. R�j�ttem, mennyire nem ismerem �t! Napokat k�pes lettem volna besz�lgetni vele, hallgatva a hangj�t, bele�lve magam a m�lt sokszor neh�zs�gekkel �s k�nnyel teli var�zslat�ba, de az lehetetlen volt.

Azon a napon nem akartam let�rten, eredm�nyek n�lk�l hazamenni. L�ttam, minden nap, hogy keresi az arcomon a boldogs�g jel�t, de soha sem tal�lta meg �s ez meglehet�sen megviselte. T�preng�sre adtam h�t a fejem, gondolataim �rj�ba vetettem magam �s hagytam, hagy rep�ljenek lelkem megt�p�zott foszl�nyai szertesz�t. Milli� dolog j�rt az agyamban, szemem vakon meredt a horizont t�voli sz�rke vonal�ra. F�lemben hallottam a tenger z�g�s�t, a partra csap�d� habz� hull�mok sisterg�s�t, a p�lmaf�k recseg�s�t a s�t�ny mellett… �s hallottam a saj�t gondolataimat is…

Nem tudom mennyi id� telt el, de hirtelen eszm�ltem fel. Az az igazs�g, hogy egy �rdes, ellenkez�st nem t�r� hang libegett fel�m a sz�l sz�rny�n, s ez z�zta sz�t �lmodoz�som harm�ni�j�t. Sz�tn�ztem a k�rnyezetemben �s nem messze egy hatalmas h�zat l�ttam meg a parton. A villa olyan messze volt, hogy a szinte m�r gombah�znak hatott, m�gis a fel�le f�j� l�g�ramlat csod�s m�don hangokat sodort onnan fel�m. Lassan fel�lltam �s elindultam a h�zhoz. Fogalmam sem volt, ki h�za �s milyen ember az ott lak�, de bel�l valami hajtott fel�…

V�g�l miel�tt a villa elker�tett partr�sz�hez �rtem volna megl�ttam h�rom, a homokban s�t�lgat� ember. Az egyik meglehet�sen alacsony volt, �s hajlott h�ta id�s�d� kor�ra utalt. Kimondott szavai egyre er�sebben ostromolt�k dobh�rty�mat.

 - Fiam, megmondtam mag�nak, hogy nem tetszik a terv. Vagy �trajzolja az eg�szet, vagy nem adom a p�nzem a nevets�ges v�llalkoz�shoz!

- Na de, uram! – tiltakozott a m�sik f�rfi, aki arc�r�l s�t�tt, hogy d�hvel vegyes f�lelem �rzete sz�guldozik ereiben a v�r mellett.

 - Ne szak�tson f�lbe, balf�c�n! – �llt meg az �r �s s�tabotj�t idegesen a homokba sz�rta – Azt mondtam, hogy nem! Ismeri ezt az egyszer� h�rombet�s sz�t? NEM…

 - De az �trajzol�s, h�napokba telik! – csattant fel idegesen az el�bbi f�rfi.

 - Nos, akkor itt �s most bontom �nnel a szerz�d�st. Ne, k�rem ne is pr�b�ljon megsz�lalni! – ingatta a fej�t az �reg�r a pr�b�lkoz� fiatalember fel� – �n m�r d�nt�ttem! Tov�bbi sz�p napot! James – fordult a harmadik, marcona k�lsej� k�tajt�s-szekr�ny m�ret� f�rfihoz –, k�rem, k�s�rje ki az urat! Azt�n j�jj�n vissza, addig s�t�lok m�g egy kicsit.

A parancsot kap� �r azonnal cselekedett, mit sem t�r�dve az idegesen r�g-kap�l� alkalmatlankod�ra.

Hirtelen bel�m villant valami, olyan felismer�sf�le. Nagy leveg�t vettem �s az �rhoz l�ptem. Mikor megl�tott szeme szigor�an villant, teste megr�ndult, ajka pengev�konyra keskenyedett.

 - J� napot! A nevem Kalos Eido, lenne esetleg r�m n�h�ny perce? – k�rdeztem, b�r fogalmam sem volt arr�l, hogyan is mondtam ki e mondatot.

Az �reg p�r percig megvet�en m�regetett, majd szeme megakadt jobbomon, melyen m�g frissnek t�nt a tavaly �szi �g�s nyoma.

 - Mi t�rt�nt mag�val, fiatalember? – k�rdezte k�z�ny�snek t�n� hangon, b�r az igazat megvallva valami m�st is ki�reztem bel�le.

 - Ha elmondom, meghallgatja tov�bbi mondanival�mat is?

 - Elk�pzelhet�… - b�lintott sejtelmesen.

 - B�v�szkedtem egy id�ben, �s t�l mer�szen j�tszottam a t�zzel, aki nem volt emiatt igaz�n h�l�s nekem. Tudva lev�, a t�z f�ktelen, nem ismer bar�tot. Engem sem t�rt meg, vakmer�s�gem�rt b�ntet�s volt a fizets�g…

 - Tetszik maga nekem, Mr., mm… hogy is mondta… Eido? – �n erre k�szs�gesen r�b�lintottam, s az �reg folytatta – Nos rendben, meghallgatom mag�t! J�jj�n velem vissza a vill�hoz! Van egy olyan �rz�sem, hogy v�gre �rdekes �zletet k�thetek…

R�b�lintottam aj�nlat�ra �s k�vettem. A h�z�ban azt�n �d�t� mellett � is bemutatkozott. S mikor nev�t meghallottam, enyh�n sz�lva, meglep�dve ki�ltottam fel.

  - Maga Mr. Kenneth? A Kenneth Aut�gy�r �s a Kenneth �p�t�si V�llalat igazgat�ja?

Az �reg r�b�lintott. Akkor m�r tudtam, hogy nyert �gyem van, mivel ajka szeglet�ben az a mosoly bujk�lt, melyet ritk�n lehetett n�la felfedezni. Most �vek m�lt�n is �nnepnek tekintem azt a napot, mikor ez �n �reg bar�tomat k�pes vagyok megnevettetni… B�r mi tagad�s, Sarahnak ez gyerekj�t�k…

Nos, azon a d�lut�non, hosszas besz�lget�sbe elegyedt�nk, mely sor�n felt�rtam el�tte terveimet. Elmes�ltem hosszas v�v�d�sokkal teli keresg�l�semet az elm�lt h�napokra visszatekintve. Ut�na pedig felv�zoltam neki elk�pzel�semet. Kenneth �r ezt�n alaposan megfontolta v�lasz�t miel�tt �jra hozz�m sz�lt volna.

A nap lassan lehajlott a tenger viz�be �s narancspirosba vonta a horizontot, mikor v�gre megsz�lalt.

 - Tetszik az �tlete �s �gy gondolom megval�s�that�! Mennyi id�re van sz�ks�ge, hogy egy skiccet k�sz�tsen az �n fej�ben m�r �ll� �p�letr�l?

 - Ha mindent beleadok egy, maximum k�t h�ten bel�l az asztal�ra teszem a rajzot!

 - Megegyezt�nk! Ha itt a rajz, folytatjuk a besz�lget�st! – �llt fel �s kezet ny�jtott – V�rni fogom, fiam!

Fel�lltam �n is, kezet r�ztunk, majd elbocs�tott. Hazafel� dagadt a sz�vem az �r�mt�l. Bes�t�tedett, mire haza�rtem. Mikor bel�ptem a nappaliba, megl�ttam Saraht, aki felperzselt vadk�nt r�tta a k�r�ket a nappaliban. A padl�deszka megreccsent a l�bam alatt �s � r�m emelte l�ngol� tekintet�t. Odal�ptem hozz� �s cs�kot nyomtam az arc�ra, de szeme f�nye nem v�ltozott meg. Ugyan�gy perzselt, mint bel�ptemkor.

 -„Te bolond, gondolhattad volna, hogy ezt a t�zes t�nd�rt nem h�theted le egy cs�kkal, melyet r�ad�sul csak a homlok�ra adt�l… „ – d�b�rg�tt bennem a kis�rd�g.

„B�r adhattam volna m�shova…” – gondoltam.

Azt�n �jra r�n�ztem, csak �lltam vele szemben �s belen�ztem a szem�be. � fej�t enyh�n h�trahajtva viszonozta. Szem�ld�ke �sszeh�z�dott, ajka v�kony cs�kk� v�lt, kezeit cs�p�re tette �s v�rt… V�rt a magyar�zatomra… Nos igen, megint k�stem �s nem sz�ltam, hogy fogok… Ez egyfajta kompromisszum volt, az�rt volt, mindkett�nknek telefonja, hogy ilyen esetekben meg tudjuk nyugtatni a m�sikat.

Sz�m sarka megr�ndult, mikor a Sarah m�g�tt lev� polcon megl�ttam a telefont…

 - V�letlen�l itt maradt… - kezdtem bele, mire szeme �sszesz�k�lt…

Bel�l pillanatra elnevettem magam: „�, ha tudn�d, mennyire szeretlek ilyenkor…” De elhessegettem most a nevet�s gondolatokat �s megpr�b�ltam folytatni. Magyar�zatot akartam adni, hogy mi�rt maradtam el ilyen sok�ig, de nem ment… A l�nyeg kik�v�nkozott bel�lem…

 - Tal�ltam egy v�llalkoz�t, aki fel�p�ti a Sz�nh�zat! – ki�ltottam boldogan.

Erre Sarah arca is megv�ltozott, szeme t�gra ny�lt, majd hirtelen a nyakamba ugrott.  �t�letem derek�t �s megforgattam a leveg�ben, mire � felnevetett �s �n vele egy�tt kacagtam… Nem kellett t�bbet mondani, minden el volt felejtve… Egy volt a fontos, v�gre s�nen vagyunk… V�gre r�l�pt�nk a S�rgak�ves �tra, mint Dorothy… �s ez el�g volt…