Suttog� csillog�s

5. fejezet – Az �lmom lett�l…

Ott �lltunk ketten a parton, mint k�t egybeforrt szomor�f�z, kik soha t�bb� nem bontakoznak ki az �lel�sb�l.

Nem mertem megsz�lalni, valami furcsa, kem�ny gomb�c elz�rta a hangom �tj�t, s az nem tudott a felsz�nre t�rni. �gy h�t k�nytelen-kelletlen bels�m, sz�vem legm�ly�re z�rtam a titkot, melyet csak oly nehezen tudtam elmondani neked… Bez�rtam magamba, azt hogy szeretlek…

F�jt mikor azt mondtad: „Veled maradok, mint… mint testv�r… mint bar�t…”.

�, nem is tudod mennyire f�jt… De nem tudtam megsz�lalni, fogva tartott a f�lelem, �s ink�bb fogadtam ezt el, minthogy m�gis meggondold magad �s elhagyj, Sarah… Ink�bb t�rtem, hogy �get a k�n, ink�bb eltakartam a szigor�s�g �larc�val azt, hogy v�rzik a sz�vem… Ink�bb elrejtettem a val�di �rz�seket, mert, hittem �gy a legjobb…

De nagyot t�vedtem… M�r tudom…

Mikor d�nt�tt�l, hogy velem maradsz, sokat gondolkodtam. Heteken �t, �jjelek teltek el �lmatlanul, �s azon agyaltam, hogyan tov�bb. Eg�sz �jjeleken �t csak figyeltem azt a csod�latos, b�k�t�l �s elsz�nts�gt�l ragyog� arcodat, melyre r�vet�lt a tet�ablak �veg�n �t a holdf�ny. Gondolkodtam…

Tudtam, te visszatal�lt�l az �tra �s �jra k�veted az �lmod! Tudtam j�l, hogy az �nekesi p�lya megmaradt neked �s soha nem hagyod, hogy vesszen, mert, ha addig �lsz is, de val�ra v�ltod.

 - „Igen, Sarah, k�pes leszel r�, �s �n seg�tek neked…” – suttogtam fel� fordulva a nagy francia �gyon, melyen m�r k�t h�napja osztoztunk, mely egyetlen volt abban a kis lak�sban melyet egy�tt b�relt�nk.

�gy �ltem veled, melletted, mint egy szeret� testv�r, de Isten a tan�m, pokoli neh�z volt a cs�kot a homlokodra �s nem az ajkadra adni…

Az egyik �jjelen, mintegy vill�m, �gy csapott bel�m, hogy �r�lt voltam h�napokon �t!

 - Te �r�lt! H�t nem l�tsz a szemedt�l, Kalos Eido? �lmot keresel? Te balga, hiszen m�r megtal�ltad… Itt fekszik az oldaladon… Hogy lehet, hogy nem vetted �szre, hogy � az �lmod… - ord�totta bennem a kis�rd�g.

Olyan hangosan siv�tott a hangja a f�lemben, hogy azt hittem nem csak �n hallom… Bolond m�dj�ra, m�g att�l tartottam, hogy � is meghallja. Gyerekes babon�b�l, m�g a kezem is a f�lemre szor�tottam , nehogy a hangja kiszabaduljon a n�ma �jszak�ba… Persze ut�na alig tudtam a nevet�st elfojtani…

- T�kel�t�tt! H�sz �vesen att�l f�lsz, hogy a bels� d�monjaid ord�t�s�t m�s is hallja? Te nem vagy norm�lis… - mondogattam magamnak.

M�snap kor�n nyakamba kaptam a v�rost, �s hozz�fogtam, ahhoz, hogy megval�s�tsam az �lmom…

Els� utam egy bankba vezetett, hogy megtudjam mennyi p�nzem van… Az �sszeget meghallva er�sen meglep�dtem, mivel j�val kevesebb z�ldhas� doll�rra sz�m�tottam… Persze, a h�r kellemesen �rintett. Hazafel� �js�got vettem, rem�nykedve abban, hogy tal�lok n�h�ny sz�momra is haszn�lhat� hirdet�st.

Bel�pve az ajt�n, Sarah ugrott a nyakamba. Haja csapzottan hullott v�ll�ra, l�tszott rajta, hogy siet�sen �lt�z�tt… Az egyik ingem volt rajta, melyet szok�s�hoz h�ven f�lre gombolt, a hal�sznadr�g m�g �llt is rajta valahogy, de a cip�?! Nos… azon majd’ elnevettem magam… Ilyen kacsal�bat m�g �letemben nem l�ttam… Ilyen �des, kacsal�b� hercegn�t, mint Saraht, akkor d�lel�tt…

Mikor v�gre siker�lt karjait leh�moznom a nyakamb�l �s belen�ztem a szem�be szab�lyosan megijedtem. Tekintete egyszerre l�ngolt a d�ht�l �s k�nnyezett az aggodalomt�l… Erre is csak � volt k�pes, azok k�z�l, akiket ismertem! Csak � volt k�pes arra, hogy egyszerre k�t �rzelem t�kr�z�dj�n arc�n.

 - Hol j�rt�l? Mi�rt surransz ki hajnalban, mint egy tolvaj? Egy cetlit nem volt id�d �rni? Tudod, nem kell sokat, csak annyit: Ne agg�dj te bolond, majd j�v�k! Nem k�rem, hogy mond el, hova m�gy, csak azt, hogy tudjam visszaj�ssz…

 - Ne agg�dj, bogaram, itt vagyok! – nevettem el magam – Na, de most, ideje lenne norm�lisan fel�lt�zn�d… - n�ztem v�gig rajta.

Tekintete k�vette az eny�met, s mikor a cip�h�z jutott kiszakadt bel�le a kacag�s. Arca szel�dd� v�lt, szeme �jra k�nnybe l�badt, de most m�r nem az agg�d�s miatt, hanem az �r�mt�l. Keze pillanatokon bel�l a has�ra tapadt, tekintete csillogott. A l�tv�ny mi tagad�s, nevet�sre k�sztetett engem is. Azt�n ott vihogtunk, mint k�t �vod�s.

V�g�l nagy nehezen, kacagva leszedtem r�la a cip�t, azt�n hirtelen felindul�sb�l felkaptam a v�llamra �s berohantam vele a konyh�ba. Ott azt�n letettem �s elkezd�d�tt a reggeli k�sz�t�s. Na igen! A reggeli maga volt a k�osz. A konyh�ban meglehet�sen kev�s hely volt. Ebb�l kifoly�lag csak a legsz�ks�gesebb dolgok kaptak helyet a polcokon. Persze e mell� a sz�k�ss�g mell� p�rosult m�g egy apr� asztal k�t sz�kkel, melyek k�z�l �ltal�ban csak egy volt haszn�latos. S hogy mi�rt? Az�rt, mert az �n rakonc�tlan lak�t�rsam folyton a konyhaszekr�nyen �lve k�lt�tte el gabonapehelyb�l �s gy�m�lcsb�l �ll� reggelij�t. De mire a kaj�l�sig eljutottunk az egy k�l�n futam volt. Egym�st ker�lgetve, mindig a m�sikba cs�pve k�sz�tett�k el a reggelit. Ett�l mindig j�l indult a nap.

 - Mond csak, am�gy hol volt�l? – k�rdezte Sarah �rdektelen hangon k�t kan�l pehely k�zt, persze mikor feln�ztem r� az �js�gb�l egy r�pke pillanatig a k�v�ncsis�g derengett fel az arc�n, de ezt nagyon j�l tudta pal�stolni.

 - Csak elindultam, hogy megval�s�tsam az �lmom… - v�laszoltam hasonl�an �rdektelen�l.

 - Igaz�n? – sz�lalt meg �jra.

Tudtam j�l, mennyire izgatja a titkol�z�som, ez m�r ki-ki�rz�d�tt a hangj�b�l is, de m�g egy ideig nem akartam el�rulni a tervemet. Pontos�tok, tervem azon r�sz�t, mely miatt minden elindult. � volt minden alapja, �s ezt m�g nem �llt sz�nd�komban vele k�z�lni. Ha persze el�re l�ttam volna a j�v�t… Akkor tal�n… tal�n elmondtam volna…

Azt�n visszan�ztem az �js�gba, hirtelen megl�ttam azt, amit kerestem, egy ceruz�val apr� pontot csemp�sztem mell�, majd �sszehajtogattam. Sarah �pp a mosogat�shoz k�sz�l�d�tt, mikor mell� �lltam.

 - Mond, ugye m�g mindig szeretn�l �nekelni?

 - Azt hiszem, igen… B�r sokszor m�r butas�gnak tartom. Megfordult a fejemben, hogy �jra visszamegyek a suliba �s ha le�retts�giztem jelentkezek f�iskol�ra… Tal�n, de m�g nem tudom! – mondta cseveg� hangon, mik�zben k�r-k�r�s mozdulatokkal tiszt�ra mosta a t�ny�romat.

Hirtelen felindul�sb�l magam fel� ford�tottam �s mer�en a szem�be n�ztem, pr�b�ltam kiolvasni a karamellsz�n� szemp�rb�l az igazs�got, de az a tulajdonosa m�lyre temette a lelk�be �s nem engedte, hogy b�rmit is megl�ssak bel�le. Hihetetlen l�ny volt… Mit tagad�s… Az ember nem l�tta meg benne az igazi Saraht, csak ha � akarta… S most nem akarta…

 - �n is �gy gondoltam! De ellenvet�sem van kisasszony azzal kapcsolatban, miszerint abbahagyod az �nekl�st! Nem fogom megengedni, rem�lem vil�gos �s �rthet� voltam! A hangod az, ami arra k�sztetett engem, hogy ne adjam fel! Teh�t, ha �n tudok kitart� lenni, akkor te ann�l ink�bb! – fedtem meg, de �reztem, hogy hangom megremeg �s nem tudok akkora f�l�nyt adni szavaimnak, amekkor�ra sz�ks�gem lett volna.

 - Mi�rt mondod ezt? – k�rdezte felcsillant� szemmel, tudtam, hogy megint ki akarja puhatolni a titkom, de az�rt �n se akkor j�ttem le a falv�d�r�l…

 - Majd megl�tod, libusk�m! Egyel�re az �g�reted kell! Igen, �g�rd, meg, itt �s most, hogy nem adod fel! – k�veteltem, s v�gre er�s volt a hangom.

 Na igen, Saraht se lehetett k�nnyen megijeszteni… puszit nyomott az arcomra �s j�t�kosan f�lre hajtotta a fej�t… Istenem ilyenkor meg tudtam �r�lni �rte, f�leg az�rt mert nem �lelhettem �t, nem sim�thattam v�gig gerinc�n �s nem cs�kolhattam meg az ajkait, melyek ezerszer, milli�szor cs�b�t�bbak voltak, mint ny�ri h�s�gben a jeges tea…

 - Meg�g�rem! – suttogta, majd fak�pn�l hagyott �s t�vozott a konyh�b�l!

 - „Ezt v�rtam t�led! Nem csal�dtam benned! – gondoltam – Akkor hajr� Kalos Eido, l�pj v�gre a tettek mezej�re, teremts neki egy helyet, ahol kibontakozhat…”

V�gre mozg�sba lend�lt az �r�kmozg� g�pezet, mely mai napig k�ptelen volt meg�llni… Mely mozogni fog, m�g vil�g a vil�g…