Suttog� csillog�s

4. fejezet – Els� csepp a poh�rban…

Az �jszak�t egy ablak mell� tolt fotelba kuporodva t�lt�ttem. Csak b�multam ki a s�t�t szob�b�l az �jszaka koromfekete semmij�be. Szemem a csillagokkal telehintett tintak�k �gre tapadt. Az �lom eg�sz �jjel elker�lt, helyette csak egy �tl�tsz� h�lyog telepedett retin�mra, melyt�l �rdektelenn� v�lt mindaz, amit l�t�sommal fel kellett volna fognom. Eg�sz testem f�radt volt. Furcsa �rz�s lengett k�r�l, �gy �reztem, mintha egy s�t�t, s�rral teli verembe cs�ccsentem volna bele, mely j�t�konyan �lelve k�r�lfogja testem, �n pedig csak s�llyedek egyre lejjebb �s lejjebb…

Mindenek ellen�re gondolataim szabadon sz�guldoztak. Egyfolyt�ban azon �r�ltem az agyam, hogy mi lesz ezt�n, de semmi �pk�zl�b �tletem nem volt a j�v�vel kapcsolatban. Sz�ra akartam nyitni ajkam, hogy az �jbe ki�ltsam b�natom, de hang nem j�tt ki torkomon. Olyan voltam, mint egy el�tkozott sz�rk�l� viharba elt�nni akar�, kegyvesztett angyal. Elvesztettem mindenem. M�r nem tudtam, mit akarok. Csak egyet, �jra belen�zni az � melegen simogat�, b�tors�got �s er�t ad� fekete szemeibe. Csak �jra �rezni ujjai finom tapint�s�t az arcomon. �jra… �jra… Kalost akartam… De � csak aludt �s r�m se heder�tett. D�h�s voltam �rte �s egyben h�l�s. Mert b�rhogy is akartam, hogy fel�bredjen �s velem legyen, nem akartam v�gign�zni azt a reakci�t mikor r�j�n, hogy a m�lt nincs t�bb�. Minden �lomnak v�ge �s tal�n soha nem lesz �jabb melyet k�vetni tudn�nk.

A hajnal f�nye �bren tal�lt. Tagjaim megmerevedtek az eg�sz �jszak�s mozdulatlans�gt�l, gondolataim m�r elhalkulva, n�m�n pihentek elm�m egy t�voli s�t�tbe vont rekesz�ben. Felriadni is csak egy �rint�sre riadtam fel, mikor a reggel �rkez� n�v�r kedvesen v�gigsim�tott a v�llamon. Szemem el�l villan�snyi id� alatt elt�nt a h�lyog �s feln�ztem a n�re. Felpillantottam kedves z�ld szemeibe, de valami �tkozott hom�ly �jra elfedte tiszta l�t�som. A n�v�r arca kiss� meglepett� v�lt, mikor leguggolt mell�m. Azt�n ajka vigasztal� mosolyra h�z�dott.

 - Ne s�rj! Nem szabad, az m�r a v�gs� lemond�s jele! Ne mondj le mindenedr�l, ne feledd, ha valami elromlott, lesz olyan, mi kijav�tja, csak hinni kell benne!

A n�v�r b�r nem tudta mi t�rt�nt, hihetetlen�l meg tudott �rteni, pedig m�g egy sz�t sem sz�ltam hozz�. Kimondott szavaiban akkora igazs�gok rejlettek, mint a kinn oly k�zel morajl� �ce�n. �jra �letre kelt az a l�ny, aki �lmokkal tele hagyta el a sz�l�i h�zat �s �tnak indult a rideg ismeretlen fel�. �jra �reztem, hogy keblemre tudn�m �leli a vil�got. �s �jra �reztem az, ami id�ig hajtott… Tudtam, hogy �jra tudni fogok �nekelni…

Halk ny�sz�rg�sszer� hang hatolt �t a szob�n. Kalos v�gre fel�bredt, a n�v�r azonnal hozz� l�pett, mint egy kedves anya, ki egyik gyermek�nek utat mutatva, most a m�sikhoz fordul, hogy �t is visszaterelje a f�nyre…

H�rom h�ttel k�s�bb Kalos v�gre elhagyhatta a k�rh�zat. Egy�tt, sz�tlanul s�t�ltunk a parton, csupasz talpakkal �lvezve a meleg homok �lel�s�t. Bal kez�vel a jobbomat szor�totta, mint, aki abban rem�l kapaszkod�t. �n pedig boldogan simultam �rint�s�be, hogy b�tor�tson �s �n is �t. Egyszerre megtorpant �s szem�t a v�gtelen k�ks�gre f�ggesztette. Jobb karja bep�ly�lva fek�dt bele a nyak�b�l l�g� h�mba, bal keze elengedte az eny�met. L�bai �nk�ntelen�l a fodroz�d� feh�r hull�mok fel� indultak. Nem �rettem mit akar, de bel�m nyilallt a f�lelem… M�gis egy kis hang meg�lljt parancsolt nekem.

 - Hagyd �t, meg kell birk�znia a lelk�n �l� d�monnal. Egyed�l…

H�t maradtam ott ahol voltam. L�bam a f�ldbe gy�kerezett, tagjaimat delejes var�zslat b�kly�zta le. S csak n�ztem �t, ahogy egyre t�volodik t�lem, mint, aki �r�kre ki akar l�pni az �letemb�l…

 - Kalos… - suttogtam f�lelemt�l remegve.

 - Itt maradok! – hallottam a hangj�t, mely �gy hangzott mintha az �n megnyugtat�somra hagyta volna el ajkait – Nem megyek tov�bb Sarah! Cape Mary lesz az otthonom. Sajn�lom, de nem tudok innen tov�bb menni! De t�ged sem akarlak megk�tni! Menj tov�bb Andyvel! – hangja elcsuklott �s visszafordult fel�m.

Feh�r, halv�nykock�s ing�t, vil�gosk�k hal�sznadr�gj�t �ssze-vissza lobogtatta az �ce�n t�voli tork�b�l partig hatol� sz�l. Bok�in megt�rtek a feh�rl� habok. Arca komolly� s komorr� v�lt, szemivel idegesen hunyorgott. Ezek az ismer�s mozdulatok a hal�nt�ka k�r�l m�r sokszor elgondolkodtat�sra k�sztettek. F�ltem, tal�n baj van a l�t�s�val, de ez r�pke gondolatfoszl�ny azonnal tovalibbent agyamb�l, s �rtetlen�l meredtem r�. Kalos l�tva sz�tlans�gom folytatta.

 - K�v�nom neked, hogy megkapd azt a sikert, amit meg�rdemelsz. K�v�nom, hogy tied legyen minden, amire valaha v�gyt�l. – hangja ism�t megbicsaklott, ami nagyon ritka volt n�la – Tudom, hogy siker�lni fog, csak m�r nem velem. M�r n�lk�lem… Rem�lem, hogy…

 - Kalos… - v�gtam k�zbe elhal� hangon.

 - Rem�lem, hogy n�ha majd felh�vsz, vagy �rsz…

 - Kalos! – ki�ltottam s az el�ttem �ll� f�rfi meglepetten n�zett r�m – Te teljesen bolond vagy? Azt hiszed, itt hagyn�lak? Azt hiszed, elmenn�k n�lk�led?

 - Na de Sarah… - tiltakozott, de nem engedtem, hogy tov�bb folytassa.

 - Nem vagy norm�lis! Mit gondolsz, mi�rt agg�dtam v�gig �lmatlanul egy �jszak�t, azt figyelve l�legzel-e m�g? Mit gondolsz, mi�rt �poltalak �s v�dtelek mindent�l? Nem foglak itt hagyni! Nem! – vis�tottam s�r�s hangon – Ne merj most eldobni magadt�l!

 - Sarah, k�rlek…

 - A fen�be is! Fogd m�r be! H�t m�g mindig nem �rted? Nem megyek sehova! - hangom el-elakadt a zokog�st�l, mely bel�lr�l r�zta a testem �s �sszeszor�totta a sz�vem! – Ak�rmi lesz, nem hagylak egyed�l! Veled maradok, mint… mint testv�r… mint bar�t…

T�bbet nem tudtam mondani, mert mag�hoz vont �s �t�lelt. T�bbet nem is mertem volna mondani, f�ltem, hogy � nem �rez �gy mint, ahogy �n… Pedig tudhattam volna, hogy szeret, �gy, ak�r �n �t…

De akkor �gy volt j�! Nem b�rtam sz�tt�rni a pillanat var�zs�t, mely k�rbefont minket �s �jra �ttaszig�lt mindkett�nket abba a csod�latos m�giavil�gba, ahol az �lmok kov�csol�dnak eg�ssz�. Itt v�ltunk mi is egy �letre eggy�, egy… kerek… eg�ssz�… S ezt az eg�szet m�g a vad vihar, a vill�mcsap�s, a tenger sem v�laszthat sz�t…

 - „Nem v�laszthatnak sz�t soha, mert t�z k�r�mmel ragaszkodom hozz�d, Kalos Eido, nem t�phet el t�led senki! M�g a feketecsukly�s �rnyalak sem a poklok m�ly�r�l, ki minden egyes �r�val, perccel k�zelebb l�p hozz�nk!”

Nem… Soha… Soha…

Soha…