Mindenhol csak s�t�ts�g. Sora nem tudta hirtelen, hogy hol van. K�rbe n�zett. Egy alak rohant fel� a k�d�s utc�n. Ismer�snek t�nt a k�zeled� sziluett. Meg�llt, de amint az �rny�k utol�rte, fel is l�kte. Hirtelen a f�ld�n tal�lta mag�t. Pr�b�lt a k�vet� f�rfi arc�ra f�kusz�lni, de v�g�l r� kellett d�bbennie, hogy az alak, aki id�ig k�vette nem m�s, mint Leon.

-          Sora… - a f�rfi hirtelen �sszerezzent. – �n… Higgy nekem… Sajn�lom…. Mindent… Nem vigy�ztam r�d el�gg�… sajn�lom…

Leon nem tartotta vissza tov�bb a k�nnyeit, keserves zokog�sban t�rt ki.

Sora hirtelen felriadt. Gy�ny�r� reggel volt ez a mai. Madarak csipogtak, Sora pedig vir�gillatra eszm�lt. Bal oldal�ra fordult, ekkor vette �szre, hogy egy hatalmas vir�gcsokor van az �jjeliszekr�ny�re rakva.

Elmosolyodott. R�gt�n Yuri jutott az esz�be, no meg a le�nyk�r�s. Meg Leon. Vajon mit akart t�le tegnap? Mi volt ez a fura �lom? Ugye csak t�vedett, �s nem is f�lt�keny?

Nem maradt t�bb ideje a gondolkoz�sra, mert valaki kopogott az ajt�n.

-          Megyeeeeeek… - ki�ltotta, kiugrott az �gy�b�l �s gyorsan mag�ra kapott valamit.

Kin�zett a kulcslyukon. Senki. Kinyitotta az ajt�t, hogy k�r�ln�zzen, de f�lre kellett ugrania, hiszen Sarah rontott be a szob�ba.

-          H�������j��!! – Ezzel a csataki�lt�ssal ugrott be a Kaleido Sz�npad d�v�ja az Angyal ajtaj�n.

-          Sarah… - Sora fura pillant�st vetett bar�tn�j�re. Ilyenkor j�l vagy?

-          H�t persze. Mondd csak, mi volt tegnap a baj? A sz�nedet sem l�ttuk a pr�b�n. Csak nem lett�l beteg, vagy ilyenek?

-          Jaj, dehogy… - Sora elpirult. – �n csak…

-          Hohoh�… - Sarah �szrevette a zavart a l�ny arc�n. – Csak nem t�rt�nt valami? – K�v�ncsian f�rk�szte Sora arc�t, de abb�l szinte semmit sem lehetett kiolvasni.

-          Csak gondolkoztam.

-          M�gis min? – Sarah egyre k�v�ncsibb lett.

-          Csak azon, hogy… - Sora elharapta a mondatot. El�js�golni b�rmit is, m�g korainak tartott. – Leon… Sz�val Leon otthon van, ugye?

-          Leon? – Most Sarah volt az, aki �rtetlen arccal n�zett vissza bar�tn�j�re. – T�nyleg, Leon! – El is felejtettem! �n buta… Tegnap felmondott…

-          FELMONDOTT? Ez ugye csak egy vicc?

-          Nem. Tegnap �jjel berontott az �n Kalosom szob�j�ba, �s beny�jtotta a felmond�s�t…

-          Te j� �g… - Sora egyszerre nem tudta, mit mondjon.

-          Csak nincs valami baj? – Ism�t visszat�rt Sarah arc�ra a k�v�ncsis�g.

-          Nem, nincs… Mennem kell pr�b�lni. �res tekintettel kiviharzott a szob�b�l, maga m�g�tt hagyva a k�tked� arccal ut�na pillant� Sarah-t.

R��r�s l�ptekkel s�t�lt Sora aznap, �s �gy d�nt�tt, v�gleg kiveri a fej�b�l Leon Oswaldot.

Mikor a pr�bateremhez �rt, r�gt�n egy embert keresett a tekintet�vel, m�gpedig Yurit.

Mikor bel�pett, azonnal meg is hallotta kedvese �dv�zl� ki�lt�s�t.

-          Sora! J� reggelt!

� csak egyetlen b�jos mosollyal viszonozta a k�sz�nt�st. M�r nem �rzett zavart a le�nyk�r�s miatt, hiszen mer�sz d�nt�sre sz�nta el mag�t.

-          Yuri, idej�nn�l egy kicsit?

-          Persze.

Yuri leugrott a trap�zr�l, �s egyenesen Sora fel� vette az ir�nyt.

-          Mondd csak, Sora.

-          �h… H�t nem is tudom, hogy kezdjem, Yuri.

-          Akkor tal�n menj�nk el s�t�lni, rendben?

-          Oh, az remek lenne.

Kimentek a tengerpartra. Hossz� percekig s�t�ltak k�zen fogva, mire Sora ki tudta b�kni, amit akart.

-          Yuri, �n… d�nt�ttem.

A fi� erre nagy szemeket meresztett.

-          Val�ban? �s mi a v�laszod?

Sora bizonytalan mosollyal a fi� fel� fordult.

-          Igen. – Sz�lt szinte suttogva.

Yuri felkapta az ijedt l�nyt, �s megp�rgette a leveg�ben.

-          Igen??? – K�rdezte vissza, mintegy ellen�rizve, hogy j�l hall-e.

-          Igen! Igen, Igen, Igen!! – ism�telte Sora �jra �s �jra.

Yuri megcs�kolta imm�r a menyasszony�t, �s vid�man visszament a k�t fiatal a Sz�npadhoz.

Aznap Sora hihetetlen energi�val ugr�lt trap�zr�l trap�zra, �s m�g May ’megintelfogomvenniaszereped’, c�m� pr�b�lkoz�sa sem zavarta.

Yuri is �tlagon fel�l teljes�tett, hihetetlen pontoss�ggal �s remek �sszmunk�val dolgozott partnern�j�vel.

-          Sora… - Kezdte Yuri, mikor m�r hazafal� indultak.

-          Tess�k.

-          Te szeretn�d elmondani a t�bbieknek, vagy mi legyen?

-          �h… H�t �n nem is tudom. Szerintem mondjuk el k�z�sen majd. –( De h�t …te j� �g… F�rjhez fogok menni…!?) – Gondolta, de Yuri r�gt�n kiz�kkentette, mikor egyszer csak felkapta, �s �lbe vitte vissza Sor�t a sz�ll�shoz.

-          m�g valami, Sora…. – Kezdte Yuri lassan. – �hm…

-          B�kd m�r ki…

-          Holnap megl�togat minket az anyuk�m…

-          Tess�k? – Sora majdnem kiesett Yuri �l�b�l. – Az anyuk�d….??

-          Aha. Gondoltam sz�lok… Meg h�t nem �rt, ha megismered…

Sora erre olyan arcot v�gott, mint aki m�r biztos abban, hogy m�snap akaszt�f�ra viszik.

-          H�t persze. Elv�gre hozz�d fogok menni, ugye? – K�rdezte szinte saj�t mag�t�l.

-          Rem�lem. – Yuri egy utols�, boldog mosollyal bek�s�rte a l�nyt a szob�j�ba, b�cs�z�ul megcs�kolta,�s visszament a lak�s�ra.

M�snap azt�n minden a feje tetej�re �llt. Sora teljes ext�zisban v�rta Yuri oldal�n az „any�sjel�ltet”, de mikor megl�tta, nagyon meglep�d�tt.

Mindig is azt gondolta, hogy mivel Yuri igazi j�l nevelt, �s okos fi�, az �desanyja valami kik�pz�tiszt, vagy legal�bbis igazi fegyelmez� lehet. Term�szetesen (�s tal�n h�la Istennek) nagyot t�vedett.

Mikor a n� kisz�llt a taxib�l, mindenkinek el�llt a l�legzete. Gy�ny�r� hossz� sz�ke haja tejsz�n �ce�nk�nt lobogott a tengerparti sz�lben, smaragdz�ld szemei pedig csak �gy ragyogtak a szikr�z� napf�nyben.

B�jos mosollyal �dv�z�lte az egybegy�lteket, �s mikor megl�tta Yurit, a nyak�ba ugrott, �s ennyit tudott csak mondani:

-          Kisfiam…

Yuri is hasonl�an meg volt illet�dve, mint �desanyja.

-          Anya…

Anya �s fia �sszeborul�s�nak l�tt�n Sora nem is tudta igaz�n, hogy mit mondjon. Ink�bb r�hagyta a bemutat�st Yurira, aki �pp kibontakozott anyja �lel�s�b�l.

-          Jut eszembe, anya… Bemutatom a… bar�tn�met, Sora Naeginot.

-          Bar�tn�, eh? – Mariah kedves mosollyal v�laszolt Sora bizonytalan ’J� napot’-j�ra.

Odal�pett a megszeppent l�nyhoz, �s kezet r�zott vele.

-          Nagyon �r�l�k, kisasszony.

-          Csak Sora, k�rem… V�laszolta a l�ny megillet�dve.

-          Akkor sz�l�ts engem is csak Mariah-nak, ok�s? �s semmi megszeppen�s. Nem eszek embert…

-          �rtem, asszonyom… m�rmint Mariah.

Sora megk�nnyebb�lten fels�hajtott, �s bement a t�bbiekkel a Sz�npadhoz. Aznap Mariah v�gign�zte a pr�b�t, �s nagyon �gyesnek tal�lta az egy�tt dolgoz� fiatalokat.

L�legzetvisszafojtva n�zte az ugr�sokat, �s minden apr� ugr�st is kit�r� tapssal jutalmazott.